Pf.20619/2011/4 — Pf.20619/2011/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.619/2011/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a ügyvédi iroda neve, ügyintéző: felperesi jogi képv. neve ügyvéd (felperesi jogi képv. címe) által képviselt I.rendű felperes neve I.r., II.rendű felperes neve II.r.(mindketten: I.rendű felperes címe szám alatti lakosok) felpereseknek, a alperesi jogi képv. neve ügyvéd (alperesi jogi képv. címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szavatossági igény érvényesítése iránt indított perében - amelybe az alperes pernyertessége érdekében a dr.Magyar Péter ügyvéd (8800 Nagykanizsa, Sugár u. 14.) által képviselt I.rendű alperesi beavatkozó neve és II.rendű alperesi beavatkozó neve (mindketten: II.rendű alperes címe szám alatti lakosok) beavatkoztak - a Nagykanizsai Városi Bíróság 7.P.21.205/2010/5. számú közbenső ítélete ellen 6. sorszámon előterjesztett felperesi, továbbá 7; 8. sorszámú alperesi beavatkozói fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

KÖZBENSŐ ÍTÉLETET:

A másodfokú bíróság az elsőfokú közbenső ítélet indokolását részben megváltoztatja, és az elsőfokú közbenső ítélet 6. oldala 5. bekezdésében írtakat a közbenső ítélet indokolásából mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú közbenső ítéletet helybenhagyja.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, az alperes a perbeli ingatlan címe szám alatti ingatlan felperesek részére történt eladásával az épület tetőszerkezetének rejtett hibája miatt a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik a felperesek, mint egyetemleges jogosultak felé.

Az elsőfokú bíróság döntését azzal indokolta, hogy a felperesek az alperestől 2004. november 2-án vásárolták meg a perbeli ingatlan címe szám alatti ingatlant 20.000.000.- Ft vételárért, 2005. nyarán pedig, amikor az épület tetőterét át kívánták alakítani, észlelték a tetőszerkezet penészesedését, majd 2005. június 30-án ez okból előzetes bizonyítás elrendelését kérték a Nagykanizsai Városi Bíróságon szakértő kirendelése iránti kérelem formájában.

A szakértői vélemény szerint a helytelen kivitelezés következményeként kialakult gombásodás és fertőzés veszélye miatt a teljes tetőszerkezetet le kell bontani, és annak újjáépítése indokolt. A felperesek jogi képviselője ezen szakvéleményt 2005. október 11-én vette át, 2005. december 6-án pedig írásban szólította fel az alperest a szakértői vélemény szerinti 4.311.774.- Ft és annak kamatai, mint kijavítási költség megfizetésére. Az alperes jogi képviselője 2005. december 22-én válaszlevelében a felperesi igényt elutasította, ezt követően a felperesek 2006. március 27-én, határidőben terjesztették elő keresetüket a Nagykanizsai Városi Bíróságon, tekintettel arra, hogy a felperesek szempontjából az alperesi teljesítés hibája az előzetes bizonyítási eljárás során beszerzett szakértői vélemény kézbesítésével vált nyilvánvalóvá, a felperesek szavatossági igénye érvényesíthetőségének elévülése a szakvélemény kézbesítésének napján kezdődött, ehhez képest az elévülési időn belül a felperesek 2005. december 22-én a teljesítésre az alperest írásban felszólították, ami az elévülést a Pp. 327.§ /1/ bekezdése értelmében megszakította, ezt követően pedig a felperesek a bíróság előtt követelésüket az elévülési határidőn belül előterjesztették. Ami a felperesek kárigényét illeti, az elsőfokú bíróság kifejtette, ezen kártérítési igény sem minősíthető elévültnek, figyelemmel arra, hogy a felperesek az 5 éves általános elévülési időn belül ezen igényüket bíróság előtt érvényesítették 2010. december 2-án. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság kifejtette, ítélete 6. oldala 5. bekezdésében, hogy álláspontja szerint a felperesek szavatossági jogukkal azonos tartalmú kártérítési igényt az alperessel szemben nem érvényesíthetnek.

A felperesi igény jogalapját illetően az elsőfokú bíróság megállapította, az alperes teljesítése a rendelkezésre álló szakvélemény alapján egyértelműen hibás, a tetőszerkezet vonatkozásában alperes felelősségét kimenteni a hibás teljesítés vonatkozásában nem tudta, ekként tehát a felperesek felé helytállni tartozik.

Az elsőfokú közbenső ítélet elleni fellebbezésükben a felperesek kizárólag annak megváltoztatását kérték akként, hogy a másodfokú bíróság az ítélet 6. oldala 5. bekezdése szövegét az indokolásból mellőzze. A felperesi fellebbezés szerint ugyanis a következetes bírói gyakorlat az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával ellentétes és kifejezetten lehetőséget ad arra, hogy szavatossági igény mellett a hibás teljesítés miatt okozott kárra vonatkozó igényt is érvényesíthessék az érintettek bíróság előtt, elévülési időn belül.

Az alperesi beavatkozók fellebbezésükben az elsőfokú közbenső ítélet megváltoztatását kérték akként, hogy a másodfokú bíróság utasítsa el a felperesek keresetét.

Az alperesi beavatkozók szerint ugyanis a felperesi igény elkésett, a felperesek ugyanis saját előadásuk szerint is 2005. nyarán a tetőszerkezet hibáját megismerték, ehhez képest nem előzetes bizonyítást kellett volna kérniük, hanem a részükre nyitva álló határidőn belül bírósághoz kellett volna fordulniuk, amit az elévülési időn belül nem tettek meg, így követelésük jelenleg már nem érvényesíthető sem hibás teljesítés, sem pedig hibás teljesítéssel okozott kár jogcímén. A felperesi kártérítési igénnyel kapcsolatban az alperesi beavatkozók kifejtették, az alperes a hibás teljesítés körében felróható magatartást nem tanúsított, a kivitelezést végző és a hibákat elkövető szakemberekkel kapcsolatban nem állt, következésképpen vele szemben a felperesek kártérítési igényt nem érvényesíthetnek egyébként sem.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kifejtette, egyetért a beavatkozói fellebbezés tartalmával.

A felperesi fellebbezés alapos, az alperesi beavatkozói fellebbezés alaptalan.

A felperesek fellebbezését illetően a másodfokú bíróság azt kell, hogy megállapítsa, az elsőfokú bíróság a felperesi kereset jogalapja vonatkozásában közbenső ítéletet hozott, azt állapította meg tehát, hogy az alperes a felperesek felé a hibás teljesítés miatt felelősséggel tartozik. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a közbenső ítéletben ezen felelősség kimondásának van helye, az ugyanakkor az eljárást befejező határozatra tartozik, hogy a bíróság mérlegelje az alperest a hibás teljesítés, vagy a hibás teljesítéssel okozott kár címén marasztalja, ezt milyen összegben teszi meg, illetve, hogy a döntés meghozatala során érvényesíthetőnek ismeri-e el ugyanazon tényállási elemek vonatkozásában mindkét jogcímen.

Emiatt a másodfokú bíróság megítélése szerint a per jelenlegi szakaszában az elsőfokú közbenső ítélet indokolása 6. oldal 5. bekezdése szükségtelen, következésképpen a másodfokú bíróság azt a fellebbezéssel összhangban a közbenső ítélet indokolásából mellőzte.

Az alperesi beavatkozói fellebbezés vonatkozásában a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ténybeli és jogi álláspontjával minden tekintetben egyetért, ezért csupán az alperesi beavatkozói fellebbezéssel kapcsolatban kívánja a következőket kifejteni.

A másodfokú bíróság a rendelkezésére álló peres iratokból megállapította, a felperesek 2005. nyarán valóban megbontották átalakítás céljából az épület tetőszerkezetét, és megállapították, hogy a szerkezet penészes, ugyanakkor kellő szakértelem hiányában nyilvánvalóan azt felmérni nem tudták, hogy a hiba a tetőszerkezet mely részeit érinti, illetve, hogy az olyan súlyos, hogy az egész tetőszerkezetet le kell bontani, illetve a lebontott anyagot is teljes egészében meg kell semmisíteni.

Mindebből következően a másodfokú bíróság álláspontja szerint teljességgel nyilvánvaló, hogy a felperesek a hiba egészével csak az előzetes bizonyítási eljárás eredményeképpen beszerzett szakvélemény birtokában lehettek tisztában, a szakértői vélemény szerinti információk hiányában pedig az igényérvényesítésre teljességgel egyértelműen lehetőségük még nem volt, következésképpen igényük érvényesítési határideje, amely elévülés jellegű, a szakvélemény kézbesítéséig nyugodott.

A 6 hónapos elévülési határidő az igényérvényesítése vonatkozásában, amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította, a szakértői vélemény kézbesítésével nyílt meg, az igény elévülését pedig az írásbeli felszólítás a Ptk. 327.§ /1/ bekezdése, illetve a Legfelsőbb Bíróság 1. számú Polgári Elvi Döntése következtében megszakította, ekként tehát nyilvánvaló, hogy 2006. március 27-én a felperesek határidőn belül fordultak igényükkel bírósághoz. Ugyancsak határidőben érkezett a kártérítési igény is, hiszen e tekintetben az elévülési idő 5 év, a korábban hivatkozott fizetési felszólítás a kárigény elévülését is megszakította, ekként tehát a kereset az 5 éves elévülési időn belül került előterjesztésre.

Ami pedig az alperes kártérítési felelőssége érdemét illeti, a másodfokú bíróság határozott álláspontja az, hogy az adásvételi szerződéssel a 20.000.000.- Ft-os vételár fejében alperesnek egy olyan családi házat kellett volna a felperesek részére eladni, amely korának és az irányadó előírásoknak megfelelő műszaki állapotban van, tehát olyan tetőszerkezettel rendelkezik, amelyet kivitelezési hibák miatt nem kell a megvásárlást követően egy éven belül teljes egészében elbontani. Az alperes nem ilyen házat szolgáltatott, ebből következően teljesítése hibás, az alperesi magatartás jogellenességét, illetőleg felróhatóságát pedig a szolgáltatás hibája jelenti, nem pedig az, hogy az alperes bízta-e meg az építkezéskor a hibás munkát végző kivitelezőket vagy sem.

A másodfokú bíróság ezen indokok alapján a Pp. 253.§ /2/ bekezdése alapján az elsőfokú közbenső ítélet indokolásából a 6. oldal 5. bekezdését törölte, ugyanakkor a közbenső ítéletet érdemben helybenhagyta.

Minthogy az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletben perköltségről rendelkezést nyilvánvalóan nem hozott, e körben a határozathozatalt a másodfokú bíróság is mellőzte, a perköltségekről az eljárást befejező határozatban kell majd döntést hozni.

Zalaegerszeg, 2011. június 30.

dr.István Anna sk. dr.Bányai Tamás sk. dr.Sifter Ágnes sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Molnárné Lábodi Erika tisztviselő