Pf.20616/2007/3 — Pf.20616/2007/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, 3.Pf.20.616/2007/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság dr. Kiss Gabriella ügyvéd (1061 Budapest Andrássy út 1. fsz. 1.) által képviselt dr. felperes neve (felperes címe szám alatti) felperesnek I.rendű alperes neve (I.r. alperes címe szám alatti) I. r. és II.rendű alperes neve (II.r. alperes címe szám alatti) II. r. alperesek ellen megbízási díj megfizetése iránt indított perében a Nagykanizsai Városi Bíróság 7.P.20.226/2006/21. számú ítélete ellen a felperes által 22., a II. r. alperes által 23., az I. r. alperes által 24. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, nyilvános tárgyaláson, meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg felhívásra az államnak 63.320,- (Hatvanháromezer-háromszázhúsz) Ft fellebbezési illetéket.

A fellebbezési költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 642.812,- Ft-ot és annak 2005. április 1. napjától a kifizetésig terjedő időre, félévente változóan, az előző naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatát, valamint 32.000,- Ft részperköltséget. Kötelezte a II. r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 497.000,- Ft-ot és annak 2005. április 1. napjától a teljesítésig terjedő időre, félévente változóan, az előző naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatát, valamint 24.850,- Ft részperköltséget. A marasztalást meghaladó keresetet elutasította. A feljegyzett 97.440,- Ft illetékről akként rendelkezett, hogy a felperes abból 48.720,- Ft-ot, az I. r. alperes 27.390,- Ft-ot, a II. r. alperes 21.330,- Ft-ot köteles megfizetni az állam részére felhívásra.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesek tulajdoni hányaddal rendelkeztek a helységnév helyrajzi számok helyrajzi számú ingatlanokban, amelyek egy részének kisajátítását elrendelte a Zala Megyei Közigazgatási Hivatal határozat száma számú határozatával, azzal, hogy a I. helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlan után a II. r. alperes javára 707.400,- Ft, a II. helyrajzi szám helyrajzi számú ingatlan után az I. r. alperes javára 1.038.455,- Ft kártalanítás megfizetésére kötelezte az kisajátítást kérő cég neve kisajátítást kérőt. Az alperesek 2001. július 24-én megbízást adtak a felperes néhai házastársa, megbízott ügyvéd részére a kisajátítási határozat bíróság előtt keresettel történő megtámadása, magasabb kártalanítás elérése érdekében. A megbízási szerződés akként jött létre, hogy az ügyvéd két tervezetet juttatott el az alpereseknek, akik azt választották, hogy az ügyvéd részére az esetlegesen megnyert összegből 50 %-os ügyvédi munkadíjat fizetnek, azzal, hogy a perköltség előlegezését, illetve viselését az alperesek nem vállalták, annak előlegezése az ügyvédet terhelte.

Az ügyvéd a keresetlevelet elkészítette, ezt követően a megbízási szerződés módosítását kezdeményezte az alpereseknél azzal, hogy amennyiben a megbízási díjra vonatkozó módosítást nem írják alá, úgy a képviseletüket nem látja el, a megbízási szerződés megszűnik.

Az alperesek a megbízási szerződés módosítására irányuló ajánlatot nem fogadták el, a megbízási szerződés 2003. március 31-én ezért megszűnt, az alperesek a perben személyesen jártak el.

A Zala Megyei Bíróság 2004. november 29-én meghozott 2.Pk.21.145/2001/204. sorszámú részítéletében a Zala Megyei Közigazgatási Hivatal határozatát megváltoztatta, amelynek eredményeképpen az I. r. alperes további 3.214.060,- Ft, a II. r. alperes 2.484.944,- Ft kártalanítási összeget kapott kamatokkal együtt.

Az elsőfokú bíróság a felperes megbízási díj megfizetésére irányuló keresetét részben találta alaposnak azzal, hogy az elvileg a felek által eredetileg kikötött 50 %-os mértékű sikerdíjból kell kiindulni, azonban miután az alperesek a szerződés módosítását nem fogadták el, a megbízási szerződést az ügyvéd felmondta, az alperesek olyan helyzetbe kerültek - az eljárás költségeit nekik kellett előlegezni - mintha eredetileg sem az 50 %-os változatot, hanem azt a változatot fogadták volna el a megbízási díjra vonatkozóan, amely a perköltségek alperesi előlegezése mellett 25 % „sikerdíjat" tartalmazott az ügyvéd javára az esetlegesen megnyert összegből. Ezért az elsőfokú bíróság akként számította ki a felperesnek járó megbízási díjat, hogy az eredetileg kikötött 50 %-os mértékű megbízási díjat felére mérsékelte, és ennek 80 %-ában állapította meg a megbízási díjat azzal, hogy ez áll arányban a felperes jogelődje - a megbízást elvállaló ügyvéd - által elvégzett munkával.

A jogalap nélküli gazdagodásra, illetőleg megbízás nélküli ügyvitelre alapított kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság teljes egészében alaptalannak találta.

Az ítélet ellen a felperes és az alperesek is fellebbezéssel éltek.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, az I. r. alperes további 585.000,- Ft, a II. r. alperes további 487.000,- Ft tőke és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére történő kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen tért át az 50 %-os megbízási díj helyett a 25 %-os megbízási díjra 25 % után állapította meg a megbízási díjat 80 %-ban, nem pedig az 50 %-os mérték után, miután mind az okiratokból, mind a per egyéb adataiból megállapítható, hogy a felperes jogelődje, illetőleg az alperesek között 50 %-os sikerdíjban jött létre a megállapodás. Hivatkozott arra is, hogy a 25 %-os sikerdíjban egyáltalán nem jött létre megállapodás, tehát a per elbírálása szempontjából a létre sem jött megállapodásból nem lehet kiindulni. Miután az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya, a felperesnek a kikötött megbízási díj jár. Álláspontja szerint alaptalanul utasította el az elsőfokú bíróság a megbízás nélküli ügyvitelre alapozott keresetet. Azáltal, hogy a felperes jogelődje ügyvédként más személyek kisajátítási ügyében eljárt, olyan helyzet állt elő, hogy a kisajátítást kérő már a korábbi ajánlataihoz képest eleve magasabb vételárra vonatkozó ajánlatot tett, amelynek előnye az alpereseknél jelentkezett. A megbízás nélküli ügyvitel megbízási díjaként a fellebbezésben írt összegen belül az I. r. alperest 184.000,- Ft, a II. r. alperest 127.000,- Ft megfizetésére kérte kötelezni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság alaptalanul utasította el a jogalap nélküli gazdagodásra alapított keresetét, az alperesek a megbízás nélküli ügyvivői díjnak megfelelő összeggel gazdagodtak a felperes rovására.

Az alperesek fellebbezésükben az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérték akként, hogy a II. r. alperes a marasztalási összegnek 124.247,- Ft-ra, az I. r. alperes pedig 160.703,- Ft-ra történő leszállítását kérte. Álláspontjuk szerint miután megbízott ügyvéd ügyvéd az alperesekkel kötött megbízási szerződést felmondta, a megbízási szerződés megszűnt, a megbízási díj kiszámításánál a megszűnt szerződésből nem lehet kiindulni. Mindennek ellenére az ügyvéd által elvégzett munkához igazodóan „az alkalmazott bírósági gyakorlatnak megfelelően" a fellebbezésben írt mértékű megbízási díj fizetésére vonatkozó kötelezettséget az alperesek elismerték.

Az I. r. alperes a felperes fellebbezésére írt ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezése szerint megváltoztatását kérte azzal, hogy egyáltalán nem hozható összefüggésbe a kisajátítást kérő által az alperesek részére tett ajánlat a felperes jogelődjének tevékenységével.

Mind a felperes, mind az I-II. r. alperesek fellebbezése alaptalan.

Az alperesek nem vitatták a felperes jogutódi minőségét, így ezt a másodfokú bíróság azt nem vizsgálta, és lehetőséget látott ítélet hozatalára, annak ellenére, hogy az iratok között nem áll rendelkezésre olyan hagyatékátadó végzés, illetőleg öröklési bizonyítvány, amely igazolná, hogy a felperes megbízott ügyvéd jogutódja.

Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a helyesen megállapított tényállásból érdemben helyesen állapította meg a felperest, mint jogutódot megillető megbízási díjat.

A megbízási díj megállapítása során abból kell kiindulni, hogy a felperes jogelődje és az alperesek között 50 %-os sikerdíj mellett jött létre a megállapodás, amely azonban a megbízás teljesítése előtt megszűnt.

A Ptk. 478. § /3/ bekezdése szerint „ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a díjnak tevékenységével arányos részét követelheti".

Alaptalanul hivatkoznak tehát az alperesek arra, hogy miután az ügyvéd a szerződést a megbízás teljesítése előtt felmondta, így nem a megkötött szerződésből kell kiindulni a megbízási díj kiszámítása során. A felperes jogelődje és az alperesek közötti megbízási szerződés azt megelőzően szűnt meg, hogy azt a felperes jogelődje teljes körűen teljesítette volna, ezért részére az elvégzett tevékenységgel arányos megbízási díj jár, melynek összegét a kikötött megbízási díj, illetőleg annak figyelembevételével kellett megállapítani, hogy a megbízási szerződést a felperes jogelődje milyen mértékben teljesítette. Ezen túl kiemelten kell figyelembe venni azt a körülményt, hogy a megbízási díjat a felek úgynevezett „sikerdíjként" határozták meg, a megbízási díj tehát elsősorban a megbízás eredményességéhez, és nem a megbízás teljesítéséhez szükséges ügyvédi munka mennyiségéhez, bonyolultságához igazodott. Azáltal, hogy a megbízási szerződés a megbízott felmondása folytán szűnt meg, mielőtt megállapítható lett volna a megbízott eljárásának eredményessége, azzal a következménnyel jár, hogy a megbízott részére nem a kikötött megbízási díj jár, illetve annak az elvégzett munkával arányos része, hiszen a megbízási szerződés felmondásával éppen a kockázatot nem vállalta a megbízott. Figyelembe véve tehát azt, hogy a felek 50 %-os sikerdíjban állapodtak meg, a megbízási szerződés a megbízás teljes körű teljesítése előtt szűnt meg, illetőleg figyelembe véve azt, hogy a megbízási szerződést az ügyvéd milyen mértékig teljesítette (a keresetlevelet elkészítette), az elsőfokú bíróság végösszegét tekintve helyesen állapította meg a megbízási díjat, függetlenül attól, hogy számítása során az elért eredmény 25 %-ából, nem pedig az 50 %-ából indult ki.

Miután a felek között a szerződés megszűnéséig fennállt a megbízási szerződés, így alaptalanul hivatkoznak az alperesek arra, hogy a megbízási díj kiszámításánál nem ebből, hanem a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi munkadíjakról szóló rendelkezésekből kell kiindulni. Ez a rendelkezés a bíróságot köti a bírósági eljárásban, míg a felperes helytállóan hivatkozik arra, hogy az ügyvéd, illetőleg megbízója között a megbízási díj szabad megállapodás tárgya.

Alaptalanul hivatkozik a felperes arra, hogy az alperesek részére jogalap nélküli gazdagodás címén tartoznak megfizetni általa megjelölt összeget. A jogalap nélküli gazdagodás akkor jöhet szóba, amennyiben a felek között szerződéses jogviszony nincs, a perbeli esetben azonban a felek között megbízási szerződés volt, a felperest annak alapján illeti meg megbízási díj, így a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása szóba sem jöhet. Ezen túl nincs olyan közeli és egyértelmű összefüggés a felperes jogelődjének más ügyekben végzett tevékenysége és az alperesek részére a közigazgatási eljárásban felajánlott kártalanítási összeg között. Az ingatlanok árára számos körülmény gyakorol hatást, így az ingatlanok árát befolyásolja a közelben található hasonló ingatlanok ára, illetőleg azok után kifizetett kisajátítási kártalanítás, ez azonban olyan ingatlanforgalommal kapcsolatos sajátosság, amely nem ad alapot jogalap nélküli gazdagodás címén követelés előterjesztésére, arra figyelemmel sem, hogy a gazdagodás nem a felperes, illetőleg jogelődje rovására következett be.

Alaptalanul hivatkozott a felperes a megbízás nélküli ügyvitel jogcímére is.

A felperes jogelődje más személyek ügyében történt eljárása során nem az alperesek érdekében, hanem megbízói érdekében járt el, az a körülmény, hogy az esetlegesen a térségben kihatott az ingatlanok értékére, megbízás nélküli ügyvitel címén megbízási díj iránti igényt nem alapoz meg.

A másodfokú bíróság a fenti indokolással az elsőfokú bíróság ítéletét nem fellebbezett részében nem érintve, fellebbezett részében helybenhagyta, és az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp. 78. § /1/ bekezdése, illetőleg a 6/1986.VI.26./ IM rendelet 13. § /2/ bekezdése értelmében kötelezte a fellebbezése folytán feljegyzett fellebbezési illeték megfizetésére, míg egyéb perköltségeiket a felek, miután fellebbezésük nem vezetett eredményre, maguk viselik.

Zalaegerszeg, 2007. június 12.

dr. István Anna sk. dr. Sifter Ágnes sk. dr. Bányai Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Henczi Kálmánné írnok