Pf.20559/2017/9 — Pf.20559/2017/9 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.559/2017/9. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Cseszár Zsuzsanna ügyvéd ügyvéd címe1 által képviselt felperes elnevezése felperes székhelye felperesnek I.rendű alperes neveI. r. alperes címe I. r., dr. Ivók Irma ügyvéd ügyvéd címe2 által képviselt II. r. alperes neveII. r. alperes címe II. r., III. r. alperes neve III. r. alperes címe III. r., IV. r. alperes neve IV. r. alperes címe IV. r., V. r. alperes neve V. r. alperes címe V. r., VI. r. alperes neve VI. r. alperes címe VI. r., VII. r. alperes neve VII. r. alperes címe VII. r., VIII. r. alperes neve VIII. r. alperes címe VIII. r., IX. r. alperes neve IX. r. alperes címe IX. r. alperesek ellen kártérítés stb. iránt indított perében a Keszthelyi Járásbíróság 1.P.20.683/2015/59. számú ítélete ellen a felperes által 60. és az V. r. alperes által 61. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja és a keresetet az V. r. alperessel szemben teljes egészében elutasítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az V. r. alperesnek 15 nap alatt 30.700,- (harmincezer-hétszáz) Ft fellebbezési perköltséget, a II-III. r. alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak szintén 15 nap alatt 63.500,- (hatvanháromezer-ötszáz) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7.886.123,- Ft-ot, valamint ezen összegnek 2008. július 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301. §-a szerinti törvényes késedelmi kamatát, továbbá 731.800,- Ft perköltséget. Kötelezte az V. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 383.417,- Ft-ot, valamint ezen összegnek 2009. január 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. szerinti törvényes mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II-III. r. alpereseknek (mint egyetemleges jogosultaknak) 127.000,- Ft perköltséget, valamint a IV., VI., IX. alpereseknek (mint egyetemleges jogosultaknak) 127.000,- Ft perköltséget azzal, hogy ezt meghaladóan a felek viselik az eljárás során felmerült költségeiket.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperesi gazdasági társaság fehérnemű kereskedéssel foglalkozott, annak keszthelyi székhelyű nagykereskedésében az I. r. alperes értékesítési és pénztárosi tevékenységet folytatott. Ennek keretében az I. r. alperes a nagykereskedésben személyesen megjelenő vásárlókat kiszolgálta, valamint a telefonos megrendelések ügyintézésével, a megrendelt áruk összeállításával és a megrendelők részére történő eljuttatásával foglalkozott. A felperesi gazdasági társaság a megrendelt áruk után számlát állított ki, illetőleg aki ezt kifejezetten nem igényelte, úgynevezett „blokkos fizetéssel” teljesítette vételárfizetési kötelezettségét. Az I. r. alperes pontosan meg nem határozható időponttól kezdődően egyes megrendelőknek a kiszállított árukhoz mellékelt blokkon a saját folyószámlaszám számú lakossági folyószámláját jelölte meg és így a megrendelők erre a bankszámlára fizették meg a vételárat. Az I. r. alperes az ily módon kiszállított áruk vételárával a felperesi gazdasági társaság felé nem számolt el, emiatt a Keszthelyi Járásbíróság a 2016. szeptember 13-án jogerős 8.B.206/2015/20. számú ítéletével az I. r. alperest bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében és a felperesi gazdasági társaság mint magánfél polgári jogi igényének helyt adva, kötelezte az I. r. alperest a felperes részére 4.134.605,- Ft kártérítés és annak 2011. február 24. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére. A büntetőbíróság döntésének meghozatalánál a 2009. január 24-e és 2011. február 24-e közötti időszakot vizsgálta és ezen időszakban felmerült károk vonatkozásában kötelezte a fenti mértékű kártérítés megfizetésére az I. r. alperest. A II-III. r. alperesek a felperesi gazdasági társaság megrendelői voltak és mivel korábban több alkalommal a vételár kiegyenlítésével késedelembe estek, ezért a felperes ügyvezetőjének utasítására kizárólag azonnali kifizetés ellenében kaphattak volna árut a felperesi gazdasági társaságtól, azaz a korábban biztosított halasztott fizetési kedvezményt a felperesi ügyvezető tőlük megvonta. Annak érdekében, hogy e korábbi kedvezményeket a II-III. r. alperesek továbbra is élvezhessék, megállapodást kötöttek a IX. r. alperessel, hogy utóbbi a saját nevében, de a II-III. r. alperesek részére fog a felperestől árut rendelni. A IX. r. alperes ezért megállapodott az I. r. alperessel, hogy a megrendeléseit a felperes csomagküldő igénybevételével fogja a IX. r. alperes által meghatározott címekre kiszállítani, míg azok ellenértékét utólagosan a IX. r. alperes megfizeti az I. r. alperes által megadott folyószámlaszám számú bankszámlára. Ezt követően a fentiekben megjelölt rendelési mód és vásárlás több éven keresztül zavartalanul folyt. A IX. r. alperes az árut átadta a II-III. r. alperesek részére, akik ennek ellenértékét a IX. r. alperesnek megfizették, míg utóbbi az I. r. alperes által megadott bankszámlára, azaz I. r. alperes lakossági folyószámlájára fizette be a vételárat. A VI., VII., VIII. r. alperesek jogelődje (azaz korábbi VI. r. alperes neve korábbi VI. r. alperes), illetve a IV. r. alperes is csupán annyiban működött közre ezen ügyletben, hogy a IX. r. alperesnek mint ismerősei és hozzátartozói a IX. r. alperes kérésére a csomagküldő szolgálat által kiszállított árukat átvették és azokat a IX. r. alperes részére továbbították. Az V. r. alperes a II-III. r. alperesekhez hasonlóan szintén viszonteladóként állt üzleti kapcsolatban a felperessel. A megrendelések és a szállítások hasonlóképp történtek azzal a különbséggel, hogy az I. r. alperes az általa összeállított csomagokat közvetlenül V. r. alperesnek küldte meg, aki ezek ellenértékét részben szintén az I. r. alperes által megadott fenti saját lakossági folyószámlájára fizette meg, míg azon csomagok ellenértékét, amelyekhez számlát mellékelt az I. r. alperes, a felperes számlájára fizette meg.

Ez a fajta megrendelés és üzleti tevékenység több éven keresztül zavartalanul folyt, majd a felperes évek elteltével fedezte fel a nagymértékű leltárhiányt és tett büntetőfeljelentést az I. r. alperessel szemben.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes az elsőfokú bíróság által az I. r. alperes terhére megállapított marasztalási összeg felemelésére, a II., III., IV., VI., IX. r. alperesekkel szemben előterjesztett keresetet elutasító döntés ellen keresetének helyt adása iránt, valamint az V. r. alperes terhére megállapított marasztalási összeg felemelése iránt, míg az V. r. alperes a vele szemben előterjesztett kereset teljes elutasítása iránt terjesztett elő fellebbezést.

A felperes a fellebbezési tárgyaláson az I. r. alperessel szemben előterjesztett fellebbezését teljes egészében visszavonta. A II-III. r. alperesek vonatkozásában a fellebbezése arra irányult, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet változtassa meg és az I. r. alperes terhére megállapított marasztalási összegből 3.788.169,- Ft tőke és ennek járulékai megfizetésére kötelezze II-III. r. alpereseket az I. r. alperessel egyetemlegesen, továbbá kérte II-III. r. alperesek kötelezését 78.473,- Ft tőke és annak 2011. február 21. napjától járó, a Ptk. 232. §-a szerinti késedelmi kamatai megfizetésére. A IV. r. alperes vonatkozásában a fellebbezési tárgyaláson pontosított fellebbezése az I. r. alperes terhére megállapított marasztalási összegből 1.303.571,- Ft tőke és járulékai megfizetésére irányult. Az V. r. alperes vonatkozásában az elsőfokú ítéletben megállapított marasztalási összeg 1.319.495,- Ft-ra történő felemelését kérte. A VI., VII., VIII. r. alpereseket az I. r. alperes terhére megállapított marasztalási összegből 1.474.888,- Ft tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperessel egyetemlegesen, míg a IX. r. alperest pontosított fellebbezésében az I. r. alperes terhére megállapított marasztalási összegből 6.566.548,- Ft tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az I., II., III., IV., VII., VIII. r. alperesekkel egyetemlegesen.

A fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen tekintette az I. r. alperest a felperes képviselőjének, felperes ugyanis az I. r. alperest semmilyen döntési jogkörrel nem ruházta fel, az I. r. alperesi munkavállaló csak és kizárólag olyan feladatokat láthatott el, amelyekre őt a munkaszerződése, illetve a munkaköri leírása kötelezte, feljogosította, így nem volt jogosult szerződéskötésre, nem határozhatta meg az árakat, a fizetési módot és a felperes által adható kedvezményeket; I. r. alperesnek csupán arra volt joga, hogy a felperes üzleti partnereit a felperes által meghatározott módon kiszolgálja. Nyilvánvaló, hogy amikor a II-III. r. alperesek abból a célból, hogy a felperes tiltása ellenére halasztott fizetéssel tudjanak árut venni IX. r. alperest bevonták az áruk megrendelésébe, tisztában voltak azzal, hogy az áruk kiszolgálása részükre nem a felperes tudtával, hanem kifejezett tilalma ellenére történik. Nyilvánvalóan tudtak arról is, hogy a felperes nem bír tudomással a perbeli szállítmányokról és nyilvánvalóan azt is tudták, hogy az I. r. alperes lakossági forint folyószámlájára befizetett összegek nem folynak be a felpereshez. Az elsőfokú bíróság megállapításával ellentétben a felperes a becsatolt GLS kimutatásokkal igazolta, hogy az I. r. alperes mikor, hány darab és milyen súlyú csomagokat küldött alperesek részére, azokat ki vette át. Az I. r. alperes által elhelyezett blokkok igazolják, hogy milyen mennyiségű áru és milyen mértékben lett kiszállítva. A II., III. és V. r. alperesek nem tanúsítottak a szerződéses kapcsolatban elvárható gondosságot és nem tettek eleget az együttműködési kötelezettségüknek sem, mert az évek során soha nem egyeztettek arról, hogy a felperes a IX. r. alperes közreműködésével, illetőleg közvetlenül általuk az I. r. alperes számlájára befizetett összeget hiánytalanul megkapta-e vagy sem. Valamennyi alperes vonatkozásában megállapítható, hogy szándékosan megtévesztették a felperest. A IV. r. és a VI–VIII. r. alperesi jogelőd jogviszony hiányában nem volt jogosult rendszeresen az általuk nem ismert feladótól a nevükre és címükre érkező csomagok átvételére és a feladóval ugyancsak tisztázatlan jogviszonyban álló IX. r. alperes részére történő átadására. A felperes hivatkozott a Ptk. 6:44. § (1) bekezdésében, illetőleg a korábban hatályos régi Ptk. 292. §-ában foglaltakra is, melyek értelmében alperesek nem fizethettek volna az I. r. alperes magánszámlájára semmilyen összeget. Az alperesek által hivatkozott régi Ptk. 220. §-a szintén nem hatalmazta fel az alpereseket arra, hogy átutalásaikat ne a felperesi gazdasági társaság általuk ismert bankszámlájára teljesítsék. Az elsőfokú bíróság e körben figyelmen kívül hagyta a régi Ptk. engedményezésről szóló 328-329. §-ait (új Ptk. 6:193. §), melyek értelmében csak akkor lehet a jogosult helyett más számlájára fizetni, ha ezt a felek szerződésbe (engedményezési megállapodásba) foglalják. Az alperesek e körben megszegték a számviteli törvény és az adózásra vonatkozó jogszabály előírásait is.

Végezetül utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság nem a kereseti kérelemben megfogalmazott kérdésben hozott döntést. A felperes kára ugyanis a csomagokban elküldött áruk valóságos értéke és nem az, amit az alperesek az I. r. alperes számlájára megfizettek. A két összeg közötti különbség kb. 9.000.000,- Ft (Pf.5. sorszámú irat).

Az V. r. alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a vele szemben előterjesztett kereset teljes elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felperes a keresetét nem azokra a számlákra alapozva kérte, amelyek alapján az elsőfokú bíróság vele szemben fizetési kötelezettséget állapított meg. A perben általa becsatolt számlák maradéktalanul kiegyenlítésre kerültek átutalással, ezeket nem is követelte tehát tőle a felperes a perben. E számlákat nem azért csatolta be, hogy elismerje azokra vonatkozó tartozását, csupán azért, hogy igazolja velük, miszerint kialakult gyakorlat volt, hogy egy napon több számla és blokk is érkezett a felperestől, illetőleg igazolja velük, hogy a felperesnél több személy is tudott erről a gyakorlatról. A perbeli időszakra vonatkozóan a felperes akkor lenne jogosult akár 1 forintot is követelni, ha teljes körű elszámolást végezve, kétség kívüli bizonyossággal bizonyítja tartozását. Végezetül utalt arra, hogy összegszerűségében is pontatlan az ítélet, hiszen a becsatolt számlák (7 darab és nem 6 darab) összege 577.057,- Ft, nem pedig 554.692,- Ft.

A II., III., VI., VII., VIII. és IX. r. alperesek fellebbezési ellenkérelme a felperes fellebbezésével szemben az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, lényegében annak helyes indokai alapján.

*

A másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy miután az I. r. alperes fellebbezést nem terjesztett elő, felperes pedig a vele szemben előterjesztett fellebbezését teljes egészében visszavonta, így az elsőfokú ítéletnek az I. r. alperes marasztalására vonatkozó része a Pp. 228. § (3) és (4) bekezdései értelmében a fellebbezési határidő leteltét követő naptól jogerőre emelkedett.

A felperes fellebbezése alaptalan, míg az V. r. alperes fellebbezése alapos.

*

A másodfokú bíróság mellőzi a tényállásból az elsőfokú ítélet 7. oldalának 2. bekezdése 2., 3. és 4. mondatát, a tényállást ugyanakkor a következőkkel egészíti ki: A felperesi szállító és II., III. és V. r. alperesi megrendelők között 2008. március 11-e és 2011. február 21-e között megkötött szállítási szerződésekből fakadóan folyamatos szerződéses jogviszony állt fenn, melynek során a felperesi gazdálkodó szervezet képviseletében az I. r. alperesi munkavállalója járt el. A II., III. és V. r. alperesek tisztában voltak azzal, hogy a felperestől megrendelt áruk vételárát nem a felperes számlájára, hanem az I. r. alperesi munkavállalója bankszámlájára fizetik meg, arról azonban nem volt tudomásuk és a szerződés megkötésének körülményeiből, különösen a felperes folyamatos, éveken keresztül zajló zavartalan teljesítésére figyelemmel nem is kellett tudniuk, hogy az I. r. alperes a számlájára beérkezett összegekkel a felperes felé nem számol el. A IX. r. alperes a II-III. r. alperesekkel megkötött megbízási szerződés alapján vette át a felperesi feladótól érkező csomagokat és továbbította azokat a II-III. r. alpereseknek, illetve az általuk megjelölt címekre. E tevékenységben a IV. r. alperes, valamint a VI., VII., VIII. r. alperesek jogelődje csupán mint teljesítési segédek vettek részt IX. r. alperes felkérésére.

A fenti indokolásbeli pontosítással és kiegészítéssel a másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti elveknek megfelelően, okszerű mérlegeléssel megállapított tényállást, és az V. r. alperes marasztalását kivéve egyetért az elsőfokú bíróság által levont jogi következtetésekkel is.

Az elsőfokú bíróság a tényállást az iratok közt csatolásra került Keszthelyi Járásbíróság 8.B.206/2015/20. számú, jogerős büntetőügyben meghozott ítéletében foglaltakra alapította és ennek alapján állapította meg, hogy az I. r. alperes a munkaviszonyát felhasználva úgy juttatott folyamatosan árukészletet a II., III., illetve V. r. alpereseknek, hogy a számlájára befolyt vételárat nem juttatta el a felperesi munkaadója számlájára. Az V. r. alperes vonatkozásában azonban olyan úgynevezett számlás tartozásokat vett alapul, amelyekre a felperes egyáltalán nem hivatkozott és az V. r. alperes is kizárólag annak alátámasztására csatolta, miszerint a kialakult gyakorlatnak megfelelően ugyanazon nap blokk és számla kiállítására is sor került a felperes részéről, ebből következően a felperesi cégnél több személynek is tudnia kellett erről a gyakorlatról. Jelen per tárgya kizárólag az úgynevezett blokkos szállítások ellenértéke volt, amelyekkel kapcsolatban a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperesek a kiszállított áruk értékének megfelelő mértékű kárt okoztak részére.

A másodfokú bíróság teljeskörűen osztja az elsőfokú bíróság jogi álláspontját az I. r. alperes képviseleti jogosultságát tekintve. A perbeli szerződések megkötésekor hatályban volt Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 220. § (1) és (2) bekezdése értelmében ugyanis az I. r. alperest a II., III. és V. r. alperesek, valamint a IX. r. alperes alappal tekintették a felperes képviseletében eljáró személynek. Semmilyen adat, bizonyíték nem merült fel arra, hogy a II., III., V., illetve IX. r. alperesek tudtak volna arról, hogy az I. r. alperes nem számol el a felperes felé, és az a körülmény, hogy hosszú éveken keresztül nagyszámú megrendeléseik teljesedésbe mentek, felperes hosszú éveken keresztül nem kifogásolta semmilyen összegű vételár hátralék elmaradását, szintén ráerősítettek a kialakult szerződéses gyakorlat megfelelő voltára. Tekintve, hogy a felek között szerződéses kapcsolat állt fenn, így a felperesnek a szerződésen kívüli károkozásra (régi Ptk. 339. §) alapított keresete alaptalan.

A szerződéses jogviszonyra tekintettel (s miután nem túlfizetés visszaköveteléséről van szó) úgyszintén nem alkalmazhatóak a régi Ptk. 361. §, azaz a jogalap nélküli gazdagodás szabályai.

A felperes által megjelölt régi Ptk. 365. §-a szerinti adásvétel helyett a másodfokú bíróság megítélése szerint a perbeli jogügyleteket a régi Ptk. 379. § (1) bekezdésében szabályozott szállítási szerződéseknek kell tekintetni, melyek alapján az alperesi megrendelőknek kétségtelenül vételárat kellett a felperesi szállító részére megfizetni. A felperes alaptalanul hivatkozott a per során mindvégig és a fellebbezésében is arra, hogy a felperesi követelés összegszerűsége a GLS futárszolgálat által kiadott igazolások adataiból és a blokkok (valójában: árukísérők) adataiból kétséget kizáróan megállapítható. A GLS okiratok ugyanis pontosan azon releváns adatokat nem tartalmazzák, mint a szállított áru értéke, mennyisége, így nem alkalmasak arra, hogy a felperes által kiállított blokkokon szereplő adatokat alátámasszák és a másodfokú bíróság álláspontja szerint ezt könyvszakértő kirendelésével sem lehetett volna pótolni. Így az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre a II. és III. r. alperesek vonatkozásában, hogy a felperes nem bizonyított olyan szállítást, amelynek ellenértékét közvetve vagy közvetlenül részére ne fizették volna ki.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában azt is helytállóan állapította meg, hogy a II. és III. r. alperesek a korábbi fizetési késedelmeik folytán elvesztett halasztott fizetési kedvezmény újbóli elnyerése érdekében kötötték meg a IX. r. alperessel a fent ismertetett megállapodásukat, amellyel csupán a felperes II-III. r. alperesekre vonatkozó korlátozó rendelkezését kívánták kijátszani. Ez a magatartásuk tehát nyilvánvalóan jogszerűtlen volt, de kizárólag a halasztott fizetési rendelkezés vonatkozásában. Önmagában ez a megállapodás a felperesnek kárt nem okozott, miután a II., III. és V. r. alperesek, valamint a IX. r. alperes arról nem tudott és a körülményekből sem kellett tudniuk, hogy az I. r. alperesi munkavállaló a számlájára megfizetett összeggel nem fog a felperes felé elszámolni.

Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) és (3) bekezdése szerint eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem érintett részében nem érintve, fellebbezett részében részben megváltoztatta és a keresetet az V. r. alperessel szemben teljes egészében elutasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a IV., VI., VII. és VIII. r. alperes vonatkozásában az elsőfokú ítéletet a Pp. 254. § (3) bekezdése szerint eljárva, helyes indokainál fogva hagyta helyben, ezért e vonatkozásban saját határozata részletes indokolását mellőzve utal az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettekre.

*

A fellebbezési eljárásban a felperes a II–IX. r. alperesek vonatkozásában teljes egészében pervesztes lett, ezért a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében köteles a II., III., valamint V. r. alperesek részéről felmerült fellebbezési perköltség megfizetésére, amelyet a másodfokú bíróság az V. r. alperes által lerótt 30.700,- Ft fellebbezési illetékben, illetőleg a II-III. r. alperesek jogi képviseletével felmerült, a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (5) és (6) bekezdése alapján mérlegeléssel megállapított 50.000,- Ft + Áfa ügyvédi munkadíjban állapított meg, illetőleg viseli saját felmerült fellebbezési költségét.

Zalaegerszeg, 2017. november 7.

Dr. Sifter Ágnes sk. Dr. Csejtei Péter sk. Dr. Bányai Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró