Pf.20559/2016/7 — Pf.20559/2016/7 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.559/2016/7. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Szigethy Ügyvédi Iroda (fél címe 4., ügyintéző: dr. Szigethy István ügyvéd) továbbá a képviselő(felperes címe) meghatalmazott hozzátartozó által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek a dr. Pusztai Imre ügyvéd (fél címe 3) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, haszonélvezeti jog felfüggesztése iránt indított perében a Keszthelyi Járásbíróság 1.P.20.132/2015/19. számú ítélete ellen 22;23. sorszám alatt előterjesztett felperesi fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 17.500.(tizenhétezer – ötszáz)Ft fellebbezési perköltséget.

Feljogosítja a felperest, hogy a NAV útján visszaigényeljen 6.000.(hatezer) Ft illetékbélyegben tévesen lerótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 22.680.-Ft perköltséget azzal, hogy ezt meghaladóan a felek viselik felmerült költségeiket.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a ingatlan címe szám alatti belterületi ingatlan a felperes tulajdonát képezi, az alperes a perbeli ingatlan 73/100 tulajdoni hányadán öröklés útján megszerzett haszonélvezeti joggal rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a felperes keresetében az alperes haszonélvezeti jogának felfüggesztését kérte, az elsőfokú bíróság megállapította, a perben abban a kérdésben kellett döntést hozni, hogy a haszonélvezeti jog felfüggesztésének a régi Ptk. 161.§ (3) bekezdésében írt feltételei fennállanak-e avagy sem. A perbeli ingatlan állagának felmérése érdekében az elsőfokú bíróság helyszíni szemlét tartott, továbbá az ingatlan műszaki állapota vonatkozásában figyelemmel volt a felek között korábban, a Győri Városi Bíróság előtt P.22.444/2007. szám alatt folyamatban volt peres eljárásban kirendelt Für Tibor igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő 2008. október 24. napján kelt kiegészítő szakvéleményére is. Az elsőfokú bíróság ezen bizonyítékok alapján megállapította, az alperes haszonélvezeti joga alapján a perbeli ingatlant rendeltetésszerűen használja, ezen használat következtében ugyan az idő múlásával keletkezik egy természetes avulás, elhasználódás, ami viszont az alperes terhére nem róható, így a szakértői vélemény keletkezése időpontjáig a haszonélvezeti jog felfüggesztése törvényi feltételei fennállása nem állapítható meg. Az ezt követő időszakra nézve az elsőfokú bíróság a helyszíni szemle adatai alapján azt állapította meg, hogy a perbeli épület a korának megfelelő állapotban van, azonban a szükséges karbantartási munkákat el kell végezni, ugyanakkor a felperes által hivatkozott szándékos, az épület értékét csökkentő, romboló, károsító alperesi magatartás nyomai az épületen nem voltak felfedezhetőek. Ezen túlmenően az alperes a perben csatolta az épület karbantartásával, fenntartásával kapcsolatban rendelkezésre álló dokumentumait, illetőleg számláit, amelyből megállapítható, hogy az épület fenntartása, állagmegóvása vonatkozásában a haszonélvezeti jogából származó kötelezettségeinek eleget tett, mindebből következően az alperes haszonélvezeti jogának felfüggesztésére a keresettel ellentétben lehetőség nincsen.

Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes annak megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság az alperes haszonélvezeti jogát függessze fel a felperes tulajdonában álló hévízi ingatlan vonatkozásában. A felperes fellebbezésében kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett akkor, mikor azt állapította meg, hogy az alperes haszonélvezeti jogát megfelelően gyakorolja, az épület fenntartása, működtetése körében becsatolt alperesi számlák irreálisan alacsony ráfordításról árulkodnak, ehhez képest a felperes álláspontja szerint egyértelmű és a helyszíni szemlén is egyértelmű volt, hogy a perbeli épület súlyosan elhanyagolt, nem kellően karbantartott, az ingatlan állaga kifejezetten veszélyeztetett az alperes nem megfelelő joggyakorlása okán. A felperes fellebbezése szerint az alperes az ingatlant évekig panzióként hasznosította, abból rendelkezett olyan bevétellel, amellyel az ingatlant megfelelően karban tudta volna tartani, az alperes ennek eleget nem tett, ebből következően az ingatlan leromlott állapotára figyelemmel szükséges a haszonélvezeti jog felfüggesztése.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, az elsőfokú ítélet érdemben is helyes, ugyanakkor annak jogi indokolását pontosítani szükséges a következők szerint.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja, a jelen perben alkalmazandó régi Ptk. elsőfokú bíróság által is felhívott 161. §-a tartalmazza mindazon szabályokat, amelyek alapján a tulajdonos a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizheti, illetve nem megfelelő haszonélvezői joggyakorlás esetén a haszonélvezővel szemben felléphet. A régi Ptk. 161.§-a a tulajdonos szempontjából a nem megfelelő haszonélvezői joggyakorlás esetére egy három lépcsős igényérvényesítési rendszert határoz meg, amelynek az első lépcsője a (2) bekezdés rendelkezéseiből következően az, hogy a tulajdonosnak fel kell hívnia a haszonélvezőt az ingatlan állagát veszélyeztető tevékenység megszüntetésére, a második, ezt követő lépcső a (2) és (3) bekezdés rendelkezéseiből következően az, hogy a felhívás eredménytelensége esetén a tulajdonos a haszonélvezőtől biztosítékot követelhet, és csupán ezt követően következik be a harmadik lépcső a régi Ptk. 161.§ (3) bekezdése rendelkezéséből következően, tehát amennyiben a haszonélvező nem ad biztosítékot, a bíróság a tulajdonos kérelmére a haszonélvezeti jog gyakorlását a biztosíték adásáig felfüggesztheti.

E körben a másodfokú bíróság megállapítja, a felperes jogi képviselője a 3.Pf.20.559/2016/4. számú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatával (4. oldal első bekezdés) a bíróság kérdésére azt adta elő, hogy a jelen per megindítását megelőzően a felperes korábbi perekben tett nyilatkozatai értelmezendők oly módon, hogy azzal az alperest az ingatlant veszélyeztető magatartás abbahagyására, illetve biztosíték adására felszólította volna. A felperesi jogi képviselő ezen túlmenően olyan, a felperestől származó, és a régi Ptk. 161.§ előírásainak megfelelő nyilatkozatot, felszólítást bemutatni nem tudott, amely a törvény rendelkezéseiből következően joghatás kiváltására alkalmas lett volna. Minthogy pedig a régi Ptk. felhívott rendelkezéseiből következően a haszonélvezeti jog gyakorlásának felfüggesztésére csak és kizárólag akkor kerülhet sor, ha azt megelőzően a tulajdonos a haszonélvezőt az ingatlant veszélyeztető tevékenység megszüntetésére felszólította, illetve az eredménytelen felszólítást követően biztosítékot követelt tőle, a másodfokú bíróságnak meg kell állapítania, hogy a felperes fellebbezése, illetve keresete alapján az alperes haszonélvezeti joga a törvény előzetes feltételei fennállása hiányában nyilvánvalóan nem függeszthető fel. A másodfokú bíróság e körben utalni kíván arra, álláspontja szerint más perekben tett felperesi nyilatkozatok a régi Ptk. 161.§ (2) bekezdése szerinti konkrét felszólítást nyilvánvalóan nem pótolhatják, mint ahogy nem pótolhatja a felszólítást az a felek között 2000-ben létrejött megállapodás sem, amelyre a felperesi jogi képviselő a 7. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatában hivatkozott.

A másodfokú bíróság végezetül utalni kíván arra, hogy 1.Pf.21.196/1999/10. számú részítéletével helybenhagyta a Keszthelyi Városi Bíróság 3.P.20.484/1998/14. számú ítélete azon rendelkezéseit, amellyel az elsőfokú bíróság jelen per felperese jogelődjének a jelen per tárgyával megegyező ingatlanon fennálló alperesi haszonélvezeti jog rendeltetésellenes gyakorlása körében előterjesztett, biztosíték adására, valamint a haszonélvezeti jog gyakorlásának felfüggesztésére irányuló kérelmét elutasította, ezen jogerős másodfokú döntésből következően jelen perben a felperesnek az ezt követő időszakra kellett volna bizonyítania a haszonélvezeti jog gyakorlása felfüggesztéséhez szükséges törvényi feltétek fennállását, amelyet gyakorlatilag jelen perben a felperes meg sem kísérelt.

Mindebből következően a másodfokú bíróság a fellebbezés alapján az elsőfokú ítélet megváltoztatására sem okot, sem pedig lehetőséget nem látott, arra is figyelemmel, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes mérlegelésével állapította meg, hogy az alperes a perbeli ingatlant veszélyeztető tevékenységet nem folytat, a másodfokú bíróság ezért az indokolás előzőekben kifejtett pontosításával a helyes döntést tartalmazó elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§ (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

A felperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes jogi képviseletével kapcsolatban felmerült perköltség megfizetésére, melyet a másodfokú bíróság a meg nem határozható perérték alapján, az általános szabályok szerint állapított meg, továbbá a másodfokú bíróság arra figyelemmel, hogy az alperesi jogi képviselő a másodfokú tárgyaláson két alkalommal megjelent, a perköltség körében az alperes részére útiköltséget is meghatározott. A másodfokú bíróság észlelte, hogy a felperes a meg nem határoztató perérték után lerovandó 24.000.-Ft fellebbezési illeték helyett 30.000.-Ft fellebbezési illetéket rótt le illetékbélyegben, ezért a másodfokú bíróság feljogosította a felperest, hogy a NAV útján a tévesen, illetékbélyegben lerótt 6.000.-Ft illetéket visszaigényelje.

Zalaegerszeg, 2017. január 19.

Dr. Sifter Ágnes sk. . Bányai Tamás sk.. Vándor Virág sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró