Pf.20551/2012/4 — Pf.20551/2012/4 — Zalaegerszegi Törvényszék

éíííííííööáóÉőÉőáááááéíööööéáíáíóááúíóá Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.551/2012/8. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság ügyvéd neve, ügygondnok (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve - Lenti, Kápolnai u. 8. szám alatti lakos - felperesnek, a ügyvédi iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: ügyvéd neve) által képviselt alperes neve - Zalaegerszeg, Zrínyi u. 1. szám alatti székhelyű - alperes ellen 4.800.000,- Ft nem vagyoni kártérítés iránti perében a Zalaegerszegi Városi Bíróság 13.P.20.369/2011/32. számú ítélete ellen a felperes 34. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta az alábbi

ÍTÉLETET:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, mellőzi a felperesnek az alperesi beavatkozó javára 92.500,- (kilencvenkettőezer-ötszáz) Ft perköltség megfizetésére kötelező rendelkezést, egyebekben - érdemben - helybenhagyja.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.800,- (ötvenezer-nyolcszáz) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS:

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította. Rendelkezett a feljegyzett kereseti és fellebbezési illeték, továbbá a szakértői díjak állam általi viseléséről. Kötelezte a felperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 205.000,- Ft, az alperesi beavatkozónak 92.500,- Ft, a felperesi képviselőnek 20.000,- Ft perköltséget.

Indokolása szerint a felperest az alperes osztály neve 2003. január 17-22. között kezelték, ahonnan január 22. napján saját felelősségére távozott. Az ellátás során a felperest 2003. január 17. napján fizikális vizsgálatban részesítették, EKG-t készítettek, tüdőgyógyászati és pszichiátriai konzíliumot tartottak és teljes nagy labort végeztek, kiegészítve pajzsmirigyfunkciós vizsgálattal, utóbbi eredményei a normál tartományban mozogtak. Az alperes osztály neve 2005. április 04. napján kelt zárójelentése - személynév osztályvezető főorvos nyilatkozata szerint orvosi dokumentáción alapuló - epikrízisében szerepelt, miszerint a felperesnél 3 éve ismert struma megbetegedés áll fenn, amellyel összefüggésben az Endokrinológiai Gondozó kezelte, 2005. március 31-én pedig kétoldali subtotalis pajzsmirigy resectiot végeztek nála. Az ügyben készült 2010. január 26. napján és 2011. november 28. napján kelt szakvélemények szerint a felperesnek a kórházban való tartózkodása során a pajzsmirigyfunkciós mértékei a normál tartományban mozogtak, illetőleg saját felelősségére távozott az intézményből, ezáltal meghiúsított minden további, eshetőleg nyaki ultrahangvizsgálat elvégzését. Így a rendelkezésre álló leletekből pajzsmirigy betegséget megállapítani nem lehetett, ugyanakkor a később megállapított pajzsmirigy betegsége a szívbetegségével, csípőprotézis műtétével, agyi infarktusával és a túlélési esélyei csökkenésével ok-okozati összefüggésben nem áll. Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményekben foglaltakat az ítélkezése alapjául elfogadta, mivel azokból egyértelműen megállapítható - az hatóság neve határozat száma. számú határozatában és az annak meghozatalának alapjául szolgáló iratokban foglaltakkal egybehangzóan -, miszerint az alperes orvosai a felperes ellátása során a szakma szabályai szerint az elvárható legnagyobb fokú gondossággal jártak el, s kizárható, hogy a felperes által hivatkozott műtét, valamint egyéb betegségei és az általa állított 2003. évi pajzsmirigy megbetegedés között ok-okozati összefüggés állna fenn. Mindezek miatt - utalva a Ptk.355.§ (1) bekezdésére, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv. (a továbbiakban: Eütv.) 77.§ (3) bekezdésére, 119.§ (3) bekezdésére, 126.§ (1)-(3) bekezdéseire, 129.§ (1) és (2) bekezdéseire - a keresetet, mint megalapozatlan elutasította. Miután a felperes költségmentességben részesült, ezért a feljegyzett kereseti illeték és a felmerült fellebbezési illeték, továbbá a szakértői díjak állam általi viseléséről rendelkezett. A Pp.78.§ (1) bekezdése, a Pp.86.§ (3) bekezdése és a Pp.84.§ (4) bekezdése alkalmazásával kötelezte a pervesztes felperest az alperes, az alperesi beavatkozó, továbbá a felperest képviselő ügygondnok munkadíjának a megfizetésére, melyek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§-a értelmében mérlegeléssel, a kifejtett jogi képviselői tevékenységgel arányban állapította meg.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását; másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a keresetnek helytadó döntés meghozatalát; harmadlagosan a perköltség megfizetésére kötelező rendelkezés mellőzését kérte.

Hivatkozása szerint az alperes orvosai a 2003. január 17-22-i kórházi kezelése során mulasztást követtek el, mivel a fennálló tünetek alapján nem vizsgálták, fennáll-e nála pajzsmirigy betegség. A mulasztás miatt megfelelő kezelést nem kapott, ezért alakult ki nála súlyos szívbetegség, ami kihatással van túlélési esélyeire, illetőleg agyi infarktusának bekövetkezéséhez is hozzájárult. Tisztázatlan maradt, hogy a 2011. július 20. napján kelt (helyesen: 2005. április 04. napján) személynév osztályvezető főorvos által kiadott zárójelentés epikrízisében foglaltak a beteg nyilatkozatán alapultak-e kizárólag, vagy a rendelőintézet neve beszerzett iratok alapján a betegnél már szakorvosilag igazolt és ismert pajzsmirigy megbetegedés 2003 januárját megelőzően is fennállt-e. A 2011. november 28. napján kelt szakértői vélemény kiegészítés ugyan utal a rendelőintézet neve beszerzett iratokra, mint újonnan beszerzett orvosi dokumentációra, azonban nem részletezi a lelet tartalmát és a szakvélemény kiegészítésben sem értékeli. A pajzsmirigy megnagyobbodását már 1997-ben megállapították és ultrahangos vizsgálattal göböt is kimutattak. Ezért mindenképpen szükségesnek tartotta a perbe endokrinológus szakértő bevonását. A perköltségviselés tekintetében pedig kiemelte, hogy a kiadásai (hiteltörlesztések, gyógyszerköltségek, rezsiköltségek) mellett az elsőfokú ítéletben foglalt perköltség megfizetésére a saját életfenntartásának veszélyeztetése nélkül nem képes.

Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat teljeskörűen és helyesen mérlegelve megalapozott döntést hozott. Egyrészt az alperes a felperes ellátása során a szakmai és etikai szabályok, protokollok betartása mellett, az irányadó gondossági mérce szempontjának megfelelően járt el, másrészt kizárható az ok-okozati összefüggés fennállta a felperes által állított következmények és az alperes által nyújtott egészségügyi ellátások, szolgáltatások között. Az ügyben beszerzett orvosszakértői vélemények a felperes által indítványozott minden kérdésre és minden becsatolt iratra, észrevételre teljeskörűen kitértek, így a bizonyítási eljárás további folytatása teljesen indokolatlan.

A fellebbezés nem megalapozott.

* * *

A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással és az abból levont jogi következtetéssel, ezáltal az érdemi döntésével is.

A felperes a kártérítési igényét arra alapította, hogy a 2003. január 17-22. közötti kórházi tartózkodása során nem észlelték a pajzsmirigy megbetegedését, melynek következtében alakult ki nála szívbetegség, agyi infarktus és ennek következményeként szorul csípőprotézisre, melyek miatt túlélési esélyei „sokkal rosszabbak".

A Ptk.339.§ (1) bekezdéséből következően a kártérítésként érvényesített hátrányos következmény a károkozó részéről jogellenes magatartást, kárt és a káreseménnyel okozati összefüggést feltételez. Ennek következtében a Pp.164.§ (1) bekezdésének megfelelően a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a jogellenes magatartás, az okozati összefüggés és a bekövetkezett kár tekintetében, míg ezzel szemben az alperesnek azt kellett bizonyítania, hogy az Eütv.77.§ (3) bekezdésében foglalt elvárható gondossággal járt el.

Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor az ítélkezése alapjául elfogadta az ügyben készült szakvéleményeket. A 2011. november 28. napján kelt kiegészítő szakvélemény rögzítette a felperes kezelőlapjait, orvosi dokumentációját, amelyek között a felperes pajzsmirigy megbetegedéséről szóló első lelet a rendelőintézet 2004. november 28. napján készült. Ezután a 2004. december 17. napján kelt endokrinológiai szakrendelés lelete is rögzítette a megbetegedést, nem toxikus göbölyös golyva diagnózist megállapítva és visszautalva a TSH adatokra, a nyelési vizsgálat és a nyaki UH vizsgálat eredményére. A 2005. január 14. napján kelt pajzsmirigy szcintigráfia jelentős mértékben megnagyobbodott pajzsmirigyről tett említést. A 2005. március 01-jei kontrollvizsgálat műtétet javasolt, amelynek elvégzése 2005. március 31-én meg is történt. Az ezt megelőző időszakra nem áll rendelkezésre semmiféle olyan lelet, amely a felperes pajzsmirigy megbetegedésére utalna.

Bár a felperes hivatkozott arra, miszerint 3 éve ismert volt már a pajzsmirigy betegsége és az alperes osztály neve 2005. április 04. napján kelt zárójelentésének epikrízise valóban ezt tartalmazza, azonban ezt alátámasztó orvosi dokumentáció nem áll rendelkezésre. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékokból megállapíthatóan a felperes ténylegesen 2004 végén jelentkezett először endokrinológiai vizsgálatra, 2003. január 17-22. közötti kórházi tartózkodása alkalmával a kardiológiai szakorvosoknak nem állt rendelkezésére orvosi dokumentáció a felperes pajzsmirigy megbetegedésére vonatkozóan. A kardiológiai osztály részéről elrendelt vizsgálatok során elvégzett nagy labor TSH értéke a normál tartományban (0,3-3,2 mU/l) mozgott, amely a felperes esetében 0,558 mU/l értéket jelentett. Ezáltal a felperes kardiológiai osztályon történt kezelése során az orvosok részéről diagnosztikus tévedés vagy mulasztás nem állapítható meg, illetve az alperes meggyőzően bizonyította, hogy a TSH érték alapján az elvárható gondossági mércének megfelelt, a szakmai szabályokat, irányelveket és etikai normákat nem sértette azon magatartással, hogy a felperesnél további - pajzsmirigy megbetegedés igazolására szolgáló - vizsgálatokat nem végzett. Nem elhanyagolható az sem, hogy a felperes az intézményből saját felelősségére távozott, meghiúsítva ezzel - saját felróható magatartása révén - az esetleges további vizsgálatokat. Márpedig a Ptk.4.§ (4) bekezdése szerint - saját felróható magatartása révén - előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.

Az elsőfokú bíróság tehát a bizonyítékokat, így az ügyben készült szakvéleményeket, orvosi dokumentumokat, valamint az hatóság neve határozat száma. számú határozatát és annak meghozatala alapjául szolgáló iratokat a Pp.206.§ (1) bekezdésének megfelelően helyesen mérlegelve jutott arra a következtetésre, miszerint az alperes részéről a jogellenes magatartás nem bizonyított. Az ügyben készült szakvélemények egyértelműen megállapították, hogy a felperesnél 2004 végén, 2005 elején diagnosztizált pajzsmirigy megbetegedés és a későbbi szívbetegsége, agyi infarktusa, valamint csípőprotézis műtétek, ezek miatt túlélési esélyeinek csökkenése között okozati összefüggés nem áll fenn. Mindezek miatt - a jogellenes magatartás, az okozati összefüggés és alperes felróhatósága hiánya okán - az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el a keresetet, ezért a másodfokú bíróság érdemben az elsőfokú ítéletet a Pp.253.§ (2) bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta.

Az alperesi beavatkozó perbeli jogképesség hiányában vett részt az eljárásban, amely miatt a másodfokú bíróság a 2.Pf.20.551/2012/5/I. számú - jogerőre emelkedett - végzésével a perből kizárta, melynek következményeként a felperes nem köteles az alperesi beavatkozó perköltségének a megfizetésére, ezért a másodfokú bíróság a Pp.253.§ (2) bekezdése alapján e vonatkozásban az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta.

A Pp.86.§ (3) bekezdése alapján a fél részére engedélyezett költségmentesség nem mentesít az ellenfél javára megítélt perköltség megfizetése alól, ezért annak viselésére a felperes a Pp.239.§-a szerint alkalmazandó Pp.78.§ (1) bekezdésének alkalmazásával köteles. Ebből fakadóan nem volt mellőzhető a felperes az alperes javára terhelő elsőfokú perköltségben marasztalása, míg az alperes fellebbezési perköltsége összegét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (4) bekezdése értelmében állapította meg. A felperes képviseletét ellátó ügygondnok a munkadíjra nem tartott igényt, ezért annak megállapítását a másodfokú bíróság mellőzte. A felperes költségmentességben részesült, így a feljegyzett fellebbezési illeték a Kmr.13.§ (1) bekezdésének és 14.§-ának megfelelően az állam terhén marad.

Zalaegerszeg, 2012. október 02.

Dr. Bartalné dr. Mentes Judit sk. Tóth Györgyné dr. sk. Dr. Licskay József sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

törvényszéki írnok