Pf.20522/2007/3 — Pf.20522/2007/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, 3.Pf.20.522/2007/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság dr. Ihász Lajos ügyvéd (8360 Keszthely Deák F. u. 2/B.) által képviselt I.rendű felperes neve I. r., II.rendű felperes neve II. r., kk. III.rendű felperes neve III. r., kk. IV.rendű felperes neve IV. r. (mindannyian: felperesek címe szám alatti lakosok), valamint V.rendű felperes neve (8360 V.r. felperes címe szám alatti lakosok) V. r. felpereseknek dr. Keserű Ákos ügyvéd (8380 Hévíz Széchenyi u. 7.) által képviselt I.rendű alperes neve (I. r. alperes címe szám alatti) I. r., II.rendű alperes neve II. r. alperes címe szám alatti) II. r., III.rendű alperes neve (III. r. alperes címe szám alatti) III. r. és III.rendű alperes nevené (III. r. alperes címe szám alatti) IV. r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása, stb. iránt indított perében a Keszthelyi Városi Bíróság 1.P.20.017/2007/6. számú ítélete ellen a III-IV. r. alperesek által 7. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, nyilvános tárgyaláson, meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja, és az I-IV. r. felperesektől az I-IV. r. alperesek javára járó használati díjat emeli fel az elsőfokú ítéletben megállapított mértékre, az ott meghatározott időponttól kezdődően.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a III. és IV. r. alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 15 nap alatt 10.000,- (Tízezer) Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a III-IV. r. felperesek tulajdonában áll a per tárgya helyének 1541/8. helyrajzi számú ingatlan. A III-IV. r. felperesek tulajdoni illetőségére az I-II. r. felpereseket - akik a III-IV. r. felperesek szülei - haszonélvezeti jog illeti meg. Az ingatlan a per tárgyának címe utcában található, vendéglő, amely kedvezőbben az utca neve felől közelíthető meg a per tárgya helyének1550-es helyrajzi számú ingatlan igénybevételével. Ez utóbbi ingatlan tulajdonosai 3/8-3/8-ad arányban az I-II. r. alperesek, további 1/8-1/8-ad arányban a III-IV. r. alperesek, utóbbiak tulajdoni illetőségüket 2000-ben vásárolták meg. A városrendezési terv szerint az 1550-es helyrajzi számú ingatlan a jövőben út lesz. Az I-II. r. alperesek hozzájárulása alapján az I-II. r. felperesek már 1991-től átjárásra használták az 1550-es helyrajzi számú ingatlant, és azt karbantartották. 1995-ben az I. r. felperes és az I. r. alperes között írásbeli megállapodás jött létre, amely szerint az I-II. r. alperesek bérbe adták az I. r. felperesnek az 1550. helyrajzi számú ingatlant évi 20.000,- Ft bérleti díjért, addig az időpontig, amíg az ingatlan a rendezési terv szerint hivatalosan is utca lesz. A szerződést a II. r. alperes nem írta alá, annak meglétéről csak utólag értesült.

Az I-II. r. alperesek 1993. június 3-án kelt levelükkel a felperessel megkötött szerződést felmondták, azzal az indokolással, hogy a felperes az 1998-1999-es használati díjat nem fizette meg.

Az alperesek az 1550. helyrajzi számú ingatlannak közlekedésre használt részén egy roncs teherautót és egy konténert helyeztek el, valamint egy átjárást tiltó táblát.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felpereseknek a hévízi 1550-es helyrajzi számú ingatlanon az egyik utca neve és a másik utca közötti szakaszon átjárási joguk van, és ez az átjárás mindaddig megilleti őket, amíg az 1554/8. helyrajzi számú ingatlanra olyan jogcímük van, amely az ingatlan használatára jogosítja őket, továbbá, amíg az 1550-es helyrajzi számú ingatlant közútként megnyitják. Kötelezte az alpereseket, hogy a fenti szakaszról a konténert és a teherautót 15 napon belül távolítsák el, és az alpereseket eltiltotta attól, hogy a felpereseket a bejárásban akadályozzák. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A bíróság az I-IV. r. felperesektől az I-II. r. alpereseknek járó úthasználati díjat 2006-tól évi 70.000,- Ft-ra emelte fel, ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította azzal, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét.

Az ítéleti rendelkezést az elsőfokú bíróság azzal indokolta, hogy az I-II. r. felperesek és az I-II. r. alperesek között 1991-ben szóban, illetve ráutaló magatartással olyan bontó feltételhez kötött, Ptk-ban nem nevesített szerződés jött létre, amely az I-II. r. felpereseket feljogosította az 1550-es helyrajzi számú ingatlan átjárás céljára történő használatára. A III-IV. r. alperesek ezt az állapotot ráutaló magatartással tudomásul vették, az V. r. felperes pedig jogcímmel rendelkezik az I-IV. r. felperesek ingatlanának használatára. Ezen túl a III-IV. r. alperesek nem szerezhettek több jogot, mint amivel az I-II. r. alperesek rendelkeztek, így az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felpereseket megilleti az alperesek tulajdonában álló ingatlanon az átjárás joga, az alperesek ezt az útra helyezett különböző tárgyakkal jogszerűen nem akadályozhatják. Nem látott lehetőséget az elsőfokú bíróság a felperesek használatának korlátozására, ugyanakkor az I-II. r. alperes részére fizetendő használati díjat a viszontkeresetnek részben helyt adva felemelte azzal, hogy a használati díj megállapításánál a mezőgazdasági hasznosítású ingatlanok használati díját vette figyelembe.

Az ítélet ellen a III-IV. r. alperesek éltek fellebbezéssel, annak megváltoztatását kérték azzal, hogy a másodfokú bíróság viszontkeresetüknek helyt adva állapítsa meg, hogy az I. r. felperes és az I-II. r. alperesek között 1995. áprilisában létrejött megállapodás a Ptk. 200. § /2/ bekezdése alapján semmis, figyelemmel a Ptk. 144. § b/ pontjában foglaltakra, mert a megállapodás megkötésében az 1550-es helyrajzi számú ingatlan minden tulajdonosa nem vett részét.

Másodlagosan, amennyiben az elsődleges fellebbezési kérelem alapján a másodfokú bíróság nem látna lehetőséget az elsőfokú ítélet megváltoztatására, a Ptk. 241. § alapján kérték a szerződés módosítását akként, hogy az I-V. r. felperesek az 1550-es helyrajzi számú ingatlant 2 méter szélességben kizárólagosan gyalogos forgalom céljára és csak az étterem nyitvatartási idejében vehessék igénybe, és ezzel egyidejűleg a felperesek által fizetendő díjat évi 370.000,- Ft-ra kérték felemelni. Sérelmezték, hogy annak ellenére, hogy az 1550-es helyrajzi számú ingatlan tulajdonosai az I-IV. r. alperesek, az elsőfokú bíróság kizárólag az I-II. r. alperesek javára rendelkezett a használati díj felemeléséről, holott a kötelezettségek a III-IV. r. alpereseket is terhelik.

A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.

A fellebbezés túlnyomórészt alaptalan.

A Pp. 253. § /3/ bekezdése szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül. A III-IV. r. alperesek nem fellebbeztek a keresetnek túlnyomórészt helyt adó ítéleti rendelkezés ellen, ezért ezen elsőfokú ítéleti rendelkezéseket a másodfokú bíróság nem is bírálhatta felül, függetlenül attól, hogy a III-IV. r. alperesek fellebbezése ezen rendelkezésekkel kapcsolatosan is tartalmaz jogi okfejtést. Miután a III-IV. r. alperesek fellebbezésükben a kereset elutasítását nem, kizárólag viszontkeresetüknek történő helyt adást kérték a fellebbezésben foglaltak szerint, a másodfokú bíróság határozatát ebben a körben hozta meg.

A III-IV. r. alpereseknek a szerződés érvénytelenségére való hivatkozása a Ptk. 144. § b/ pontjára hivatkozással alaptalan, e körben a másodfokú bíróság teljes egészében egyetért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, és az ítélet indokaival is. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a hévízi 1550-es helyrajzi számú ingatlan használatára kötelmi jellegű megállapodás jött létre az I-II. r. felperesek, illetőleg az I-II. r. alperesek között. Ezt támasztja alá az a tény, hogy már az írásbeli megállapodás előtt a későbbi megállapodásnak megfelelő használat kialakult, illetőleg később sor került az írásbeli megállapodásra is - ha azt a II. r. alperes nem is írta alá -. Megtörtént a használati díj átvétele, továbbá a II. r. alperes sem tiltakozott a használat ellen, a felmondást pedig a II. r. alperes is aláírta, amelyből megállapítható, hogy a II. r. alperes is a szerződés alanyának tekintette magát.

Miután a másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a megállapodás szóban, illetve ráutaló magatartással jött létre, az alperesek jogai megóvása érdekében sincs szükség olyan megállapító ítéleti rendelkezésre, mely szerint az írásban létrejött megállapodás érvénytelen azért, mert annak megkötésében az 1550-es helyrajzi számú ingatlan minden tulajdonosa nem vett részt. Ezért az elsőfokú bíróságnak a viszontkeresetet ebben a részében a Pp. 123. §-ára is figyelemmel érdemben el kellett utasítani.

A használat korlátozását, illetőleg a bérleti díj felemelését a III-IV. r. alperesek a Ptk. 241. §-ára figyelemmel kérték. E körben a bérleti díj felemelése iránti viszontkeresetnek az elsőfokú bíróság részben helyt adott, az elsőfokú ítéletben megállapított mértékű használati díjnál magasabb használati díj megállapítására a másodfokú bíróság megítélése szerint sincs törvényes lehetőség. A használati díj nem vethető össze olyan közterület használati díjával, amely közterület hasznot hajtó célra történő igénybevétele esetén állapítható meg. A perbeli esetben abból kellett kiindulni, hogy a megállapodás megkötésekor a felek milyen mértékű használati díjban állapodtak meg, így a használati díj újbóli megállapítása során főként arra kellett tekintettel lenni, hogy az eltelt időben milyen mértékű volt az inflációs értékemelkedés. Az elsőfokú bíróság által megállapított mértékű használati díj a fenti szempontoknak megfelel, a Ptk. 241. §-ára történő hivatkozásuk ellenére a III-IV. r. alperesek nem hivatkoztak olyan újabb szempontra vagy körülményváltozásra, amely a korábbi megállapodásban rögzítettekkel szemben a viszontkeresetben érvényesített mértékű használati díj megállapítását indokolná.

A használat korlátozására irányuló kérelmüket a III-IV. r. alperesek szintén a Ptk. 241. §-ában foglaltakkal indokolták, e körben a fellebbező alperesek szintén nem hivatkoztak olyan lényeges körülményváltozásra, amely a felek tartós jogviszonyában a korábban kialakult használat korlátozását indokolná vagy arra alapot adna. A fényképfelvételekből is megállapíthatóan a hévízi 1550-es helyrajzi számú ingatlan az utca neve és a másik utca neve közti szakasza kifejezetten és kizárólag útként kerül hasznosításra, és olyan lényeges körülményváltozás, amely a felek megállapodásában foglaltakhoz képest a szerződés módosítását indokolná, nem állapítható meg.

Alapos a III-IV. r. alperesek fellebbezése abban a részben, hogy viszontkeresetében mind a négy alperes kérte a használati díj felemelését, ugyanakkor az elsőfokú bíróság kizárólag az I-II. r. felperesek javára járó használati díj felemeléséről rendelkezett, holott az elsőfokú ítélet szerint is az I-II. r. alperesek által megkötött megállapodás a III-IV. r. alpereseket is köti. Mindebből következően a használati díj is az I-IV. r. alperesek részére jár. Miután az alperesek viszontkeresetükben nem kérték a használati díj tulajdoni arányok szerinti megosztását, és a megállapításon túl marasztalást sem kértek meghatározott időszakra vonatkozóan, az elsőfokú bíróságnak erről nem kellett rendelkeznie.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett részben felülbírálva, a Pp. 253. § /2/ bekezdése alapján túlnyomórészt helybenhagyta, illetve abban a körben, hogy kit illet a felperesek által fizetendő használati díj, részben megváltoztatta.

Az alperesek fellebbezése túlnyomórészt eredménytelen volt, ezért a Pp. 78. § /1/ bekezdése alapján kötelesek megfizetni a felperesek, mint egyetemleges jogosultak fellebbezési eljárásban felmerült perköltségét, amelynek összegét a másodfokú bíróság a fellebbezési értékre is figyelemmel, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről rendelkező 32/2003./VIII.22./ IM rendelet 3. § /5/-/6/ bekezdése alapján állapított meg.

Zalaegerszeg, 2007. június 5.

dr. István Anna sk. dr. Sifter Ágnes sk. dr. Bányai Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A kiadmány hiteléül:

Henczi Kálmánné írnok