Pf.20511/2007/3 — Pf.20511/2007/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.511/2007/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Dr. Fendrik Ügyvédi Iroda /Zalaegerszeg, Ady Endre u. 2., ügyintéző: Dr. Fendrik Gyula ügyvéd/ által képviselt felperes neve felperes lakcíme alatti lakos felperesnek, Dr. Koczka Csaba ügyvéd /Zalaegerszeg, Sütő u. 4. / és polgármester neve polgármester által képviselt I.rendű alperes neve I.r. alperes székhelye alatti székhelyű I.r., Dr. Koczka Csaba ügyvéd /Zalaegerszeg, Sütő u. 4./ és polgármester neve 2 polgármester által képviselt II.rendű alperes neve II.r. alperes székhelye II.r., Dr. Koczka Csaba ügyvéd /Zalaegerszeg, Sütő u. 4./ és polgármester neve 3 polgármester által képviselt III.rendű alperes neve III.r. alperes székhelye III.r., Dr. Koczka Csaba ügyvéd /Zalaegerszeg, Sütő u. 4./ által képviselt IV.r. alperes neve IV.r. alperes székhelye alatti székhelyű IV.r. és V.rendű alperes neve V.r. alperes székhelye V.r. alperesek ellen 5.500.000.-Ft kártérítés és járulékai megfizetése iránt indított perében a Nagykanizsai Városi Bíróság l.P.20.723/2006/7. számú ítélete ellen az alperesek 8. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatja, a felperes keresetét elutasítja.

Az első fokú eljárás során az állam által előlegezett költséget az állam viseli.

A feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 300.000.-/háromszázezer/ forint első fokú és 75.000.-/hetvenötezer/ forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

Az első fokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek kártérítés címén 5.500.000.-Ft-ot és ennek 2002. március 29. napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra járó törvényes késedelmi kamatát, továbbá 300.000.-Ft perköltséget.

A feljegyzett kereseti illeték állam általi viseléséről határozott.

Ítéletének indokolása szerint a felperes házastársa, a 2001. szeptember 29-én elhunyt személy neve az alperesek által működtetett egészségügyi alapellátás keretében önálló háziorvosi tevékenységet végzett. A felperes, mint az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. tv. /a továbbiakban: Öotv./ 2.§./4/ bekezdése szerinti működtetési jog folytatására házastársként jogosult személy, a működtetési jogot az Öotv. 2.§./6/ bekezdése 2. fordulata értelmében hat hónapon belül visszterhesen elidegeníteni kívánta, melynek érdekében felvette a kapcsolatot személy neve 3 praxisjog-közvetítővel. A praxisjog-közvetítő a 2001. decemberében jelentkező és a működtetési jog megszerzésének feltételeivel rendelkező személy neve 2 megegyezett a működtetési jog megszerzésének 5.500.000.-Ft ellenértékében. A működtetési jog értékesítésének szándékáról tájékoztatott alperesek a 2001. december 22-én megtartott társult képviselőtestületi ülésen tárgyalták személy neve 2 a háziorvosi álláshelyre érkezett pályázatát, melyen a személyes meghallgatását követően zárt ülésen hozott 18/2001. számú határozatban úgy döntöttek, hogy a háziorvosi álláshely betöltésére a korábbi feltételek szerint új pályázatot írnak ki. személy neve 2 pályázata elfogadása hiányában a felperes elesett a működtetési jog hat hónapon belüli visszterhes elidegenítésének lehetőségétől, ezáltal az Öotv. 2.§./7/ bekezdése értelmében a működtetési joga megszűnt. Az első fokú bíróság álláspontja szerint a működtetési jog, mint vagyoni értékű jog elvesztésével a felperest kár érte, melynek mértéke a személy neve 2 történt megállapodásra figyelemmel 5.500.000.-Ft összegben reális. A működtetési jog hat hónapon belüli elidegenítésének meghiúsulása az alperesek magatartásával ok-okozati összefüggésben következett be, mivel a jogszabályi feltételeknek megfelelő, a működtetési jog megszerzése feltételeivel rendelkező pályázó foglalkoztatását alapos indok nélkül elutasították. Az első fokú bíróság érvelése értelmében, ha a háziorvosi működtetési jog megszerzéséről és visszavonásáról, valamint a háziorvosi tevékenységhez szükséges ingó, ingatlan vagyon és működtetési jog megszerzésének hitelfelvételeiről szóló 18/2000. /II.25./ Korm. rendelet /a továbbiakban: Vhr./ 2002. április 15-e előtt hatályos 3.§./l/ bekezdése, 4.§./3/ bekezdés a./ pontja, 7.§./3/ bekezdése szerinti rendelkezések alapján kellett az alpereseknek eljárni, úgy eljárásuk önmagában jogszerű volt, azonban a működtetési jog engedélyezéséhez szükséges előszerződés megkötésének, vagy háziorvosként való foglalkoztatásra vonatkozó nyilatkozat megadásának alapos indok nélküli elutasítása az alperesek részéről a Ptk.5.§./l/ bekezdése szerinti joggal való visszaélést megvalósította, mely miatt magatartásuk jogellenes volt. Az első fokú bíróság kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság a 373/B/2003. számú határozatában megállapította a Vhr. 3.§./l/ bekezdésének 3. mondata alkotmányellenességét és kimondta, hogy a jelen perbeli esetben nem alkalmazható, valamint a Vhr. 4.§./3/ bekezdés a./ pontja, továbbá a 7.§./3/ bekezdésének "és rendelkezik e rendelet 4.§./3/ bekezdése a./ pontja szerinti önkormányzati nyilatkozattal, vagy előszerződéssel" mondatrésze alkotmányellenességét, ezért e rendelkezéseket a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. Az első fokú bíróság szerint a működtetési jognak, mint vagyoni értékű jognak olyan korlátozását mondta ki a Vhr. 2002. április 15. napját megelőzően hatályos 3.§./l/ bekezdésének 3. mondata, a 4.§./3/ bekezdésének a./ pontjával és 7.§./3/ bekezdésével egységben értelmezve, melyet csak törvény állapíthatott volna meg, ennélfogva "amennyiben a Vhr. 3.§./l/ bekezdésének 2002. április 15. napjáig hatályos 3. mondata alkotmányellenessége folytán nem alkalmazható a perben, úgy az alperesek eljárása jogellenes volt". Az első fokú bíróság a kártérítési felelősség Ptk.339.§./l/ bekezdésében foglalt valamennyi feltétele fennálltára figyelemmel az alpereseket a Ptk.344.§./1/ bekezdése értelmében egyetemlegesen kötelezte a praxisjog-közvetítő és személy neve 2 között létrejött megállapodásra tekintettel 5.500.000.-Ft kártérítés és ennek a Ptk.360.§./l/ bekezdése értelmében a működtetési jog megszűnésétől, mint a károsodás bekövetkeztétől, vagyis 2002. március 29. napjától járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére. A perköltség viseléséről a Pp.78.§./l/ bekezdésére utalással határozott.

Az ítéletet az alperesek támadták fellebbezéssel, melyben az első fokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltségben marasztalását kérték.

Arra hivatkoztak, hogy a 373/B/2003. számú alkotmánybírósági határozat alapján a felperes keresete megalapozatlan, mivel kártérítési felelősségük jogalapja nem áll fenn, hiszen az alkotmányellenes jogi rendelkezés és felhatalmazás szerinti eljárásuk a működtetési jog értékesítése során joggal való visszaélést nem valósíthatott meg, ugyanis nem is volt szükség az alperesek "beleegyezésére" a praxisjog felperes általi átadása és értékesítése során. A hivatkozott alkotmánybírósági határozathoz fűzött különvélemények is rávilágítanak a perbeli eset során felmerülő rendkívül jelentős jogalkalmazási és jogértelmezési nehézségekre, bizonytalanságokra, ezért nem lehet terhükre róni az alkotmányellenes rendelkezéseknek megfelelő eljárást, illetve az alkotmányellenes rendelkezések felismerésének hiányát. A hivatkozott alkotmánybírósági határozat a működtetési jog önkormányzattól függő hasznosítási lehetőségét egyébként nem zárta ki, csupán nem a működtetési jog megszerzése előtt, hanem megszerzése után dönthetnek a foglalkoztatásról. Miután a döntéskor hatályos jogszabályi rendelkezéseket betartva előre jelezték, hogy a működtetési jog megszerzőjét nem kívánják foglalkoztatni, ezáltal jogszerűen jártak el és károsodástól óvták meg a működtetési jog adásvételére készülő feleket. Miután a korlátozó jogosítványok továbbra is fennállnak, nem az alperesek magatartására vezethető vissza a felperes anyagi sérelme. A hatáskörükbe rendelt feladatok ellátása során autonóm módon dönthetnek az egészségügyi alapellátás feltételeiről és módjáról, ezért eljárásuk nem volt jogellenes és visszaélésszerű joggyakorlás, mely miatt a Ptk.339.§./l/ bekezdése szerint kártérítési felelősségük nem állapítható meg.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására és az alperesek másodfokú perköltségben marasztalására irányult.

A fellebbezés megalapozott.

A másodfokú bíróság egyetért az első fokú bíróság által megállapított tényállással, ugyanakkor nem osztja kifejtett jogi álláspontját, ezáltal tévesnek tartja érdemi döntését.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk.339.§./l/ bekezdése szerinti kártérítési felelősség négy feltétele - jogellenesség, felróhatóság, kár, okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a kár között - együttes fennállta nem állapítható meg, hiányzik az alperesek jogellenes és felróható magatartása.

Az alperesek a 2002. április 15. napja előtt hatályos Vhr. 3.§./l/ bekezdése, 4.§./3/ bekezdés a./ pontja és 7.§./3/ bekezdése rendelkezéseit betartva, vagyis a hatályos jogszabályi előírások szerint, tehát nem jogellenesen, hanem jogszerű, jogkövető magatartást tanúsítva jártak el. E rendelkezések értelmében a működtetési jog megszerzésének előfeltétele, hogy a települési önkormányzat a későbbi jogosult foglalkoztatására vonatkozóan nyilatkozatot adjon, illetve a későbbi jogosulttal előszerződést kössön. A másodfokú bíróság megítélése szerint a Vhr. alkalmazásának időpontjában, vagyis 2001. december 22-i időpontra figyelemmel kell az alperesek magatartásának jogellenes, vagy jogszerű voltát vizsgálni, 2001. december 22-én pedig az alperesek jogszabállyal ellentétes magatartást nem tanúsítottak, ellenkezőleg: a hatályos jogszabály rendelkezéseinek megfelelően jártak el. Az a körülmény, hogy utólag a 373/B/2003. számú alkotmánybírósági határozat a Vhr.3.§./l/ bekezdésének 3. mondata, 4.§./3/ bekezdésének a./ pontja, valamint a 7.§./3/ bekezdésének "és rendelkezik e rendelet 4.§.-a /3/ bekezdés a./ pontja szerinti önkormányzati nyilatkozattal, vagy előszerződéssel" mondatrésze alkotmányellenességét megállapította és kimondta, hogy a Vhr. 3.§./l/ bekezdésének 3. mondata nem alkalmazható a perben, míg a további rendelkezéseket a határozat közzétételének napjával megsemmisítette, visszamenőlegesen nem eredményezheti az alperesek jogellenes, a döntésükkor hatályos jogszabályokkal ellentétes magatartása megállapítását.

Az alperesek úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, nem felróható számukra, hogy nem észlelték a Vhr.3.§./l/ bekezdésének 3. mondata, 4.§./3/ bekezdésének a./ pontja, valamint 7.§./3/ bekezdésének " és rendelkezik e rendelet 4.§./3/ bekezdés a./ pontja szerinti önkormányzati nyilatkozattal, vagy előszerződéssel" mondatrésze alkotmányellenes voltát. Az Alkotmánybíróság tagjai sem egységes állásponton voltak e rendelkezések alkotmányellenessége megítélésénél, négy alkotmánybíró különvéleményen volt, melyre figyelemmel sem tekinthető az alperesek magatartása jogellenesnek és felróhatónak a Vhr. 2001. december 22-én hatályos rendelkezései betartása miatt.

Ezen túlmenően a másodfokú bíróság álláspontja az, hogy a Vhr.3.§./l/ bekezdése értelmében a települési önkormányzat egyáltalán nem köteles a működtetési jog jogosultjának foglalkoztatására. A működtetési jog megszerzése csak "jogi előfeltétele annak, hogy az önkormányzat valamely orvost háziorvosként foglalkoztasson". A működtetési jog jogosultjának a települési önkormányzat döntésétől függő foglalkoztatása azonban nem kizárólag Vhr.-ből eredő szabály. Az Öotv. l.§./2/ bekezdés c./ pontja alapján megállapítható, hogy a működtetési jog "önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog", az Öotv. l.§./2/ bekezdés a./ pontja szerint pedig az önálló orvosi tevékenység "a területi ellátási kötelezettség körében … nyújtott egészségügyi ellátás." A települési önkormányzat a helyi önkormányzatokról szóló l990. évi LXV. tv. 8.§./4/ bekezdése alapján köteles gondoskodni - egyebek mellett - az egészségügyi alapellátásról. A helyi önkormányzat számára meghatározott feladatok és hatáskörök pedig az alkotmányosan védett autonómia részét képezik. Az Alkotmány 44/A.§./l/ bekezdés a./ pontja szerint ugyanis a helyi képviselőtestület az önkormányzati ügyekben önállóan dönthet. Mindezekből következően a települési önkormányzatnak alkotmányos és törvényes joga van arra, hogy az egészségügyi alapellátásról való gondoskodás keretében a működtetési jog jogosultjának foglalkoztatásáról szabadon döntsön. Helyesen hivatkoztak tehát az alperesek a fellebbezésükben arra, hogy autonóm döntési jogkörük alapján szabadon dönthettek abban a kérdésben, hogy a pályázó, illetve a működtetési jogot megvásárolni szándékozó orvost - személy neve 2t - kívánják-e alkalmazni, vagy nem a kötelező alapellátási feladat végzésére. Az alpereseknek foglalkoztatási kötelezettsége nem volt / és jelenleg sincs/, szabadon dönthettek /és jelenleg is dönthetnek / a működtetési jogot megszerezni kívánó orvos foglalkoztatásáról, illetve foglalkoztatása megtagadásáról.

Nem osztja a másodfokú bíróság az első fokú ítélet azon jogi okfejtését, hogy az alperesek a Ptk.5.§./l/ bekezdése szerint joggal való visszaélést tanúsítottak, amikor "a nyilatkozat megadását minden alapos indok nélkül utasították el". Az alpereseknek a működtetési jogot megszerezni kívánó /a jelenlegi szabályozás szerint a működtetési jogot már megszerző/ jogosult foglalkoztatása vonatkozásában fennálló szabad döntési jogköréből fakadóan törvényesnek minősül a foglalkoztatás megtagadásával kapcsolatos döntése, e döntés kapcsán indokolási kötelezettség sincs, ezért az indokolás hiánya nem ütközhet a Ptk.4.§./l/ bekezdésébe, de nem valósít meg a Ptk.5.§./l/ bekezdése és /2/ bekezdése szerint joggal való visszaélést sem. Az alperesek szabadon, indokolási kötelezettség nélkül dönthettek, hogy személy neve 2 szándékoznak-e szerződéses kapcsolatban állni háziorvoskénti foglalkoztatását illetően, ezért a foglalkoztatásra vonatkozó nyilatkozat megadásáról, vagy előszerződés megkötéséről való elzárkózásuk kapcsán - amellett, hogy nem jogellenes magatartás - a visszaélésszerű joggyakorlás fogalmilag kizárt.

A kifejtettekből következően az alperesek jogellenes és felróható magatartást nem tanúsítottak, a 2001. december 22-i társult képviselőtestületi ülésen hozott 18/2001. számú határozatba foglalt döntésük a meghozatala időpontjában jogszerű döntés volt, ezért a Ptk.339.§./l/ bekezdése szerinti kártérítési felelősségük jogalapja nem állapítható meg. Emiatt a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp.253.§./2/ bekezdésének megfelelően megváltoztatta és a felperes keresetét - jogalap hiányában - elutasította.

Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az első fokú bíróság nem döntött az állam által előlegezett költség /l.P.20.779/2002/4/l. számú végzés szerinti tanú 20.000.-Ft útiköltsége/ viseléséről, mely miatt a Pp.253.§./3/ bekezdése alapján eljárva - e hiányosságot pótolva - megállapította, hogy az első fokú eljárás során az állam által előlegezett költséget a felperes személyes költségmentessége miatt az állam viseli a 6/1986./VI.26./ IM. sz. rendelet 13.§./l/ bekezdése és 14.§.-a értelmében.

A másodfokú döntésre figyelemmel a felperes pervesztes lett, mely miatt személyes költségmentessége folytán a feljegyzett kereseti és fellebbezési illeték az állam terhén marad a 6/1986./VI.26./ IM. rendelet 13.§./l/ bekezdése és 14.§.-a alapján. Személyes költségmentességétől függetlenül a Pp.239.§.-a szerint alkalmazandó Pp.78.§./l/ bekezdésére és a Pp.86.§./3/ bekezdésére figyelemmel köteles az alperesek, mint a közös károkozásra hivatkozás miatt egyetemleges jogosultak részére az első fokú és a másodfokú perköltség megfizetésére, melyek összege a 32/2003. /VIII.22./ IM. sz. rendelet 3.§./l/ bekezdése és /6/ bekezdése szem előtt tartásával mérlegeléssel került megállapításra a 4/A.§./l/ bekezdésére tekintettel 20 % ÁFÁ-val növelten és a kifejtett ügyvédi munkával arányban állóan.

Zalaegerszeg, 2007. szeptember 11.

Dr. Bartalné dr. Mentes Judit sk. Dr. Szabó Ildikó sk. Dr. Licskay József sk. a tanács elnöke, előadó bíró bíró bíró