Pf.20490/2017/3 — Pf.20490/2017/3 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.490/2017/3. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a dr. Károlyi Attila ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a I.rendű alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítési felelősség megállapítása iránt indított perében a Zalaegerszegi Járásbíróság 2017. január 19. napján kelt 8.P.20.086/2016/14. számú ítélete ellen a felperes 15. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A 24.000,- (huszonnégyezer) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1999. május 10. napján egy motorkerékpárt vásárolt, és annak forgalomba helyezése előtt az Allianz Hungária Biztosító Zrt. felé kötelező felelősségbiztosítási szerződés megkötésére a felperes nevében ismeretlen személy írásban ajánlatot tett. Az ajánlatot tartalmazó formanyomtatványt a biztosító alkalmazottjaként az alperes, mint ügyfélszolgálatos ügyintéző töltötte ki, és azt ismeretlen személy a felperes névaláírásával látta el. A felperes fia 1999. május 25. napján a motorkerékpárral közúti balesetet okozott. Mivel a károsult által indított perben a fent nevezett biztosító azzal védekezett, hogy a biztosítási ajánlaton szereplő névaláírás nem a felperestől származik, s így a biztosítás nem jött létre, ezért a károsult a kárigényét a Magyar Biztosítók Szövetségével (MABISZ) érvényesítette. Miután pedig a bíróság a MABISZ-t 8.500.000,- Ft-nak és 300.000,- Ft perköltségnek a károsult javára való megfizetésére kötelezte, a MABISZ megtérítési igénnyel fordult a felperes felé. A felperest a bíróság 10.459.000,- Ft és járulékai tekintetében marasztalta, és önkéntes teljesítésének hiányában a MABISZ végrehajtási eljárást indított ellene. A felperes ezt követően 4.324.318,- Ft és járulékai megfizetése iránt pert indított az Allianz Hungária Biztosító Zrt.-vel szemben, de a bíróság a keresetet elutasította.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes kárfelelősséggel tartozik azért a mulasztásáért, hogy az 1999. május 11. napján az Allianz Hungária Biztosító Zrt. felé tett biztosítási ajánlatot úgy kötötte meg, hogy abba harmadik ismeretlen személyt vont be, mely a szerződés érvénytelenségét okozta. A felperes álláspontja szerint egyértelmű, hogy az alkalmazottért való kárfelelősség nem jöhet szóba, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 348. § (1) bekezdése nem alkalmazható, ezért az alperes felelőssége önálló, az 1959-es Ptk. 339. § (1) bekezdésén alapul. Az alperes károkozó magatartását (mulasztását) a felperes abban jelölte meg, hogy az alperesnek a biztosítási ajánlatot aláíró ismeretlen személy személyazonosságát ellenőriznie kellett volna.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint elsődlegesen a megállapítási kereset Pp. 123. §-a szerinti feltételeinek fennálltát kellett vizsgálni. A felperes kára azonban már bekövetkezett, ezért kártérítés címén teljesítést is követelhetne az alperestől, s emiatt pusztán megállapítási kereset benyújtásának nem volt helye. Az elsőfokú bíróság emellett kifejtette, hogy a felperesnek az 1959-es Ptk. 339. §-ára való hivatkozása is alaptalan volt. Az alperesnek a munkaviszonyával összefüggő alkalmazotti károkozásáért ugyanis a munkáltatóját terhelhette kártérítési felelősség.

A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kártérítési felelősségének a kereset szerinti megállapítását kérte. Az eshetőleges fellebbezési kérelem annak megállapítására irányult, hogy az alperes a munkaviszonyával összefüggésben, szándékos magatartásával okozott kárt, amely tekintetében a kártérítési felelősség a munkáltatóját, az Allianz Hungária Biztosító Zrt.-t terheli. A felperes fenntartotta a keresetében kifejtett jogi álláspontját, és utalt arra, hogy a Pp. 123. §-a a kereseti kérelemnek való helyt adást nem zárta ki.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.

A fellebbezés nem megalapozott.

A jogvita eldöntésekor elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy fennállnak-e a megállapítási keresetnek a Pp. 123. §-ában írt konjunktív feltételei. [A 2018. január 1. napjától hatályos, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 172. § (3) bekezdése a következetes bírói gyakorlatnak megfelelően rögzíti, hogy e törvényes feltételek fennállását a bíróság hivatalból vizsgálja.] Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az említett feltételek egyike, a teljesítés kizártsága az adott esetben hiányzott. Miután ugyanis a felperest a kereseti tényállítása szerint kár érte, amelyet - munkaviszonyával összefüggésben - az alperes okozott, kártérítést követelhetett volna. Ebből a szempontból irreleváns volt a felperesnek az - az elsőfokú ítélet indokolásában is idézett - nyilatkozata, miszerint pernyertessége esetén sem kéri az alperes marasztalását. Megállapítási kereset csak akkor terjeszthető elő, ha a teljesítésnek valamely - a Pp. 123. §-a által példálózó jelleggel felsorolt - objektív akadálya van.

Abban az esetben viszont, ha a megállapítási kereset annak bármely feltételének hiánya miatt, eljárásjogi okból nem teljesíthető, az ügy érdemére tartozó anyagi jogi kérdésben való vizsgálódásnak sem lehet helye. Ennélfogva szükségtelen volt az elsőfokú bíróság részéről abban a kérdésben állást foglalni, hogy a felperes helyesen jelölte-e meg a keresetének jogalapját, és az általa hivatkozott általános kárfelelősségi szabály [1959-es Ptk. 339. § (1) bekezdése], vagy pedig az alkalmazottért való felelősség szabálya [1959-es Ptk. 348. § (1) bekezdése] alapján lett volna érvényesíthető a felperes kártérítési követelése. A másodfokú bíróság ezért a fellebbezett ítélet ezzel összefüggő jogi indokait mellőzi.

Az elsődleges fellebbezési kérelem mellett előterjesztett és ennyiben eshetőlegesnek tekinthető fellebbezési kérelem a fentieken túl azért sem volt megalapozott, mert az a perben nem álló Allianz Hungária Biztosító Zrt. kártérítési felelősségének megállapítására irányult, amely a másodfokú eljárásban a Pp. 247. § (1) bekezdése által meg nem engedett keresetváltoztatásnak (személyi keresetkiterjesztésnek) minősült.

A másodfokú bíróság a kifejtettekre figyelemmel, a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az alperesnek a sikertelenül fellebbező felperes által megtérítendő fellebbezési perköltsége nem merült fel. A felperesnek engedélyezett teljes személyes költségmentesség folytán le nem rótt - és a költségjegyzékben külön fel sem jegyzett - fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam kell, hogy viselje.

Zalaegerszeg, 2017. szeptember 28.

Dr. Sifter Ágnes sk. Dr. Zumbók Péter sk. Dr. Bányai Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró