Pf.20006/2016/10 — Pf.20006/2016/10 — Zalaegerszegi Törvényszék

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.006/2016/10. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a dr. Szigethy István ügyvéd (ügyvéd 1 címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Tihanyi Ottó ügyvéd (ügyvéd 2 címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II.r., a személyesen eljáró III.rendű alperes neve (III. r. alperes címe) III.r. IV. r. alperes neve (IV. r. alperes címe) IV.r. alperes ellen tulajdonjog megállapítása stb. iránt indított perében a Zalaegerszegi Járásbíróság 11.P.21.384/2011/46. számú ítélete ellen 47/I. sorszámon előterjesztett felperesi, 49; 52. sorszámú IV.r. alperesi, valamint 48. sorszámú II.r. alperesi fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érinti, fellebbezett részében részben megváltoztatja és néhai I.rendű alperes neve jogutódaként a IV.r. alperest terhelő marasztalás összegét 6.966.720.(hatmillió - kilencszázhatvanhatezer - hétszázhúsz)-Ft-ra leszállítja.

A II.r. alperest jogalap nélküli gazdagodás címén terhelő marasztalás összegét 6.000.000.-(hatmillió) -Ft-ra leszállítja.

A felperes javára a ingatlan címeszám alatti, a helyrajzi szám 1, helyrajzi szám 2, helyrajzi szám 3, helyrajzi szám 4 hrsz.-on nyilvántartott ingatlanból további tulajdoni illetőség megszerzésének megállapítását mellőzi.

A felperest terhelő feljegyzett kereseti illeték összegét 1.607.304.-(egymillió - hatszázhétezer - háromszáznégy)-Ft-ra felemeli.

A II.r. alperest terhelő feljegyzett kereseti illeték összegét 111.184.-(egyszáz-tizenegyezer - egyszáznyolcvannégy)-Ft-ra leszállítja.

A fennmaradó 221.701.-(kettőszáz-huszonegyezer - hétszázegy)-Ft feljegyzett keresi illetéket az állam viseli.

Mellőzi az I.r. alperes jogutódjaként a IV.r. alperes, továbbá a II.r. alperes elsőfokú perköltségben való marasztalását azzal, hogy a felek viselik saját költségeiket.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy a fizessen meg az adóhatóság felhívására az államnak 1.375.075.-(egymillió-háromszázhetvenötezer - hetvenöt)-Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Kötelezi a IV.r. alperest, hogy fizessen meg az államnak az adóhatóság felhívására 557.940.(ötszázötvenhétezer - kilencszáznegyven)-Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Kötelezi a II.r. alperest, hogy fizessen meg az államnak az adóhatóság felhívására 476.445.-(négyszázhetvenhatezer - négyszáznegyvenöt)-Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II.r. alperes részére 15 nap alatt 250.000.-(kettőszáz - ötvenezer) -Ft fellebbezési perköltséget.

A IV.r. alperes az őt terhelő marasztalási összegért - a feljegyzett fellebbezési illetéket is beleértve - a közjegyző neveKözjegyző 24017/Ü/529/2015/13. számú hagyatékátadó végzése alapján a helyrajzi szám 5 hrsz.-ú ingatlannal és hasznaival, ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték nincs a IV.r. alperes birtokában, az örökség erejéig egyéb vagyonával is felel.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte néhai I.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek élettársi közös szerzés címén 10.256.250. Ft-ot. Kötelezte II.r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek jogalap nélküli gazdagodás címén 9.605.750. Ft-ot. Megállapította, hogy a ingatlan címe szám alatti ingatlanból a felperes ráépítés jogcímén megszerzett a Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2.Pf.21.252/2008/36. számú ítéletével megállapított 146/1000 tulajdoni illetőségen felül további 119/1000 tulajdoni illetőséget, így az ingatlanból a felperes tulajdoni hányada összesen 265/1000, a II.r. alperes tulajdoni hányada 235/1000 részre módosult, a III.r. alperes tulajdoni hányadának változatlanul hagyása mellett. A III.r. alperest az ítéletben foglaltak tűrésére kötelezte, a marasztalást meghaladóan a keresetet elutasította. A Magyar Állam javára a felperest 1.067.564., II.r. alperest 582.357., III.r. alperest 41.192. Ft feljegyzett illeték megfizetésére kötelezte azzal, hogy a fennmaradó feljegyzett kereseti illeték az állam terhén marad. Kötelezte I.r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 230.000. Ft perköltséget, míg II.r. alperest arra, hogy a felperesnek 320.000. Ft perköltséget fizessen meg, ugyancsak 15 napon belül. Az I.r. alperes pártfogó ügyvédjének díját 200.000. Ft + ÁFA összegben határozta meg azzal, hogy a felperes az I.r. alperes pártfogó ügyvédje részére 140.000. Ft + ÁFA pártfogó ügyvédi díjat köteles megfizetni, míg a fennmaradó 60.000. Ft + ÁFA pártfogó ügyvédi díjat az állam viseli. Végül az elsőfokú bíróság intézkedett a Zalaegerszegi Járási Földhivatal megkereséséről annak érdekében, hogy a felperes többlettulajdon szerzését az ingatlannyilvántartásba jegyezze be, II.r. alperes tulajdoni hányada csökkentése mellett.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában mindenekelőtt rámutatott, hogy jelen perben - többször megismételt eljárásban - a Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 1.Pf.20.677/2003/13. számú részítéletével megállapította, hogy a felperes és a néhai I.r. alperes között élettársi kapcsolat állt fenn. Ezen jogerős részítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság elutasította, következésképpen az elsőfokú bíróság álláspontja szerint jelen eljárásban a felperes, illetve néhai I.r. alperes élettársi kapcsolata fennálltának ténye már nem vitatható.

1993-ban a felperes, illetve élettársa, a néhai I.r. alperes egyenlő arányban megvásárolták adásvételi szerződéssel a ingatlan címe szám alatti, társasházzá alakított lakóház ingatlant oly módon, hogy a felperes és a néhai I.r. alperes előzetes megállapodásának megfelelően az ingatlan tulajdonjogát gyermekeik, jelen per II. és III.r. alperesei szerezték meg azzal, hogy a felperes és az I.r. alperes által a saját gyermekének adott ajándék tárgyát a felújított ingatlan képezte, minthogy a beköltözéshez a megvásárolt ingatlanok felújítása, illetve átalakítása is szükséges volt.

Az elsőfokú bíróság megállapította hogy, a ingatlan címe szám alatti ingatlan megszerzése, illetve első felújítása összköltsége 6.928.396. Ft volt, ugyanakkor a felperes és néhai I.r. alperes egyenlő mértékű hozzájárulásra vonatkozó megállapodása ellenére a felperes ténylegesen ezen összegből 5.173.573. Ft-ot, míg a néhai I.r. alperes 1.754.823. Ft-ot fizetett meg, ami azt jelenti, hogy az egyenlő arányú költségviselés helyett a felperes többlet befektetése 1.709.375. Ft volt, ami a néhai I.r. alperesnél hiányként jelentkezik. Arra figyelemmel, hogy a perben kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szerint az ingatlan vásárlása időpontjához képest az elszámolás időpontjára az építőanyagok hatszoros szorzóval drágultak, az elsőfokú bíróság ezen összeget e szorzóval felemelve azt állapította meg, hogy a felperesi többlet jelen értéken 10.256.250. Ft, és a Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.334/2010/7. számú végzése 32. oldala 3. bekezdésében kifejtettek alapján ezen összeg megfizetésére a felperes javára kizárólag a néhai I.r. alperest kötelezte, figyelemmel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a volt élettársak által a saját gyermekeiknek nyújtott ajándék tárgyát a felújított ingatlan képezte, ebből következően az ingatlan megszerzésével és első felújításával kapcsolatos vagyoni igénye megtérítését a felperes kizárólag a néhai I.r. alperessel szemben kérhette, ezen okból pedig alaptalan a felperesnek a II.r. alperessel szemben az ingatlan megvételével és első felújításával kapcsolatos azon kereseti kérelme, amelyben a II.r. alperest a néhai I.r. alperessel egyetemlegesen kérte ezen összeg megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ezért az ezen jogcímen a II.r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság ezt követően megállapította, a felperes és néhai I.r. alperes élettársi kapcsolata megromlását követően, 1996-ban az I.r. alperes a ingatlan címe szám alatti lakóházban szándékos magatartással jelentős károkat okozott, ezért Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Jegyzője 1996. november 19. napján kelt 2143-7/1996. számú határozatával a felperes birtokvédelmi kérelmének helyt adva kötelezte néhai I.r. alperest, hogy a ingatlan címe szám alatti lakóházban a fűtés, meleg- víz és elektromos szolgáltatás tekintetében az általa megváltoztatott birtokállapotot állítsa helyre, azaz a fűtést és melegvíz ellátást biztosító szerelvényeket, a gázkazánt és a központi fűtés radiátorait, a villanykapcsolókat, a dugaljakat, valamint a konyha beépített tartozékait (főzőkályha, mosogató, beépített szekrény) szerelje vissza üzemképes állapotba. Néhai I.r. alperes ezen kötelezettségének nem tett eleget, ezért a jegyző 2143-12/1996. számú határozatával a felperes végrehajtási kérelmének helyt adva feljogosította a felperest arra, hogy az 1996. november 19. napján kelt határozatban a néhai I.r. alperes terhére előírt kötelezettségeket a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztesse. A felperes az ingatlan helyreállítási munkálatait saját költségén elvégezte, ugyanakkor az ebből eredő kártérítési igényét jelen perben I. és II.r. alperessel szemben érvényesítette azzal, hogy a bíróság a közös károkozás szabályai szerint kötelezze I. és II.r. alperest a felperesi kár megtérítésére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.334/2010/7. számú végzése 38. oldala 2. bekezdése szerint I. és II.r alperes közös károkozása és a kár megtérítéséért való egyetemleges felelőssége nem állapítható meg, a komfortfokozat felperes általi helyreállítása folytán pedig néhai I.r. alperes , miután a perbeli ingatlanban tulajdonjoggal nem rendelkezett, nyilvánvalóan nem gazdagodott, ilyen gazdagodás csak a tulajdonosoknál, II. és III.r. alperesnél állapítható meg. Emiatt az elsőfokú bíróság a kártérítésre irányuló felperesi keresetet elutasította, megállapítva, hogy a felperes a néhai I.r. alperes jogellenes magatartása (rombolás) folytán a II. és III.r. alperesek tulajdonában bekövetkezett értékcsökkenést szüntette meg a saját költségén elvégzett beruházásokkal, ezen beruházás eredményeképpen a II.r. alperes nyilvánvalóan jogalap nélkül gazdagodott, hiszen a felperesi helyreállítás elmaradása esetén a rombolás okozta csökkenés vagyonában végleges lett volna. Erre figyelemmel, minthogy a felperes ilyen tárgyú keresetet saját gyermekével, a III.r. alperessel szemben nem terjesztett elő, a II.r. alperes az, aki saját vagyona jogalap nélküli gazdagodását a felperes felé visszatéríteni tartozik, a szakvélemény szerint pedig a rombolás helyreállításának értéke az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke 49.9%-a, ezért a II.r. alperes jogalap nélküli gazdagodás címén , tulajdoni hányada arányában, 9.605.750. Ft-tal tartozik helytállni a felperes felé.

Az elsőfokú bíróság ezen túlmenően megállapította, a rombolás helyreállítását követően egy újabb beruházási szakaszban a felperes ráépítésnek minősülő munkálatokat végzett el a perbeli ingatlan vonatkozásában, amely ráépítés címén a korábbi jogerős ítélet a felperes részére 146/1000 tulajdoni illetőség megszerzésének megállapítására látott lehetőséget. A megismételt eljárásban a Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.334/2010/7. számú végzése rendelkezéséből következően azt kellett vizsgálni, hogy a negyedik ütemben megvalósult ráépítés eredményeképpen jutott-e a felperes nagyobb tulajdoni illetőséghez, mint amit a jogerős ítélet számára megállapított. Az elsőfokú bíróság e körben arra az álláspontra helyezkedett, hogy negyedik szakaszban elvégzett munkálatok értéke a jelenlegi forgalmi érték 53%-a, azaz 20.405.000.-Ft, amelyből a II.r alperesi tulajdonostársra jutó érték 10.202.500.-Ft, amely az ingatlan forgalmi értékének 265/1000 része, miután pedig a korábbi jogerős ítélet alapján ebből a felperes 146/1000 tulajdoni illetőséget már megszerzett, a különbözet 119/1000 tulajdoni illetőség, az elsőfokú bíróság ezért megállapította, hogy a felperes ráépítés címén a perbeli ingatlanban további 119/1000 tulajdoni illetőséget szerzett.

A perköltségeket illetően az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perben összesen 1.982.381.-Ft illeték került feljegyzésre, amely összegből III.r. alperes a korábbi jogerős bírósági döntés alapján 41.192.-Ft feljegyzett illeték megfizetésére köteles a Magyar Állam javára, a fennmaradó 1.941.189.-Ft illeték pedig a pernyertesség pervesztesség arányára figyelemmel osztandó meg a felek között. Miután az elsőfokú bíróság számításai szerint a felperes a néhai I.r. alperessel szemben 30%-ban, a II.r. alperessel szemben pedig 45%-ban lett pernyertes, az elsőfokú bíróság a felperest 1.067.654.-Ft, a II.r. alperest pedig 582.357.-Ft illeték megfizetésére kötelezte az állam javára azzal, hogy a néhai I.r. alperes személyes költségmentessége okán a fennmaradó illeték az állam terhén marad. A felmerült további perköltséggel kapcsolatban az elsőfokú bíróság mérlegelése alapján akként rendelkezett, hogy a felperes részére a néhai I.r. alperes 230.000., a II.r. alperes pedig 320.000.-Ft perköltséget köteles megfizetni, egyidejűleg megállapította a néhai I.r. alperes pártfogó ügyvédjének díját, illetve rendelkezett annak viseléséről is.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes, néhai I.r. alperes továbbá a II.r. alperes terjesztett elő fellebbezést.

A felperes fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására irányult oly módon, hogy a másodfokú bíróság kötelezze a II.r. alperest I.r. alperessel egyetemlegesen a perbeli ingatlan vételárából és első átalakításának költségéből származó 10.256.256.-Ft megfizetésére. A felperes álláspontja szerint ugyanis az ingatlan megvásárlására, illetve felújítására kötött megállapodás a II.r. alperest is, mint az adásvételi szerződést aláíró, nagykorú, cselekvőképes személyt kötelezi, a perbeli ingatlan tulajdonjogát pedig részben a II.r. alperes, nem pedig néhai I.r. alperes szerezte meg, ebből következően II.r. alperes a szerződéssel nem csupán jogokat szerzett, hanem kötelezettségeket is vállalt, következésképpen az eredeti megállapodáshoz képest a felperesnél jelentkező többletköltséget, az elsőfokú bíróság által alkalmazott elszámolás mellett, II.r. alperes is köteles megfizetni a felperes részére. A felperes ezen túlmenően a perköltségről szóló ítéleti rendelkezés megváltoztatását is kérte arra hivatkozással, hogy a pertárgy értékére, a per időtartamára, illetve a jogi képviselő által kifejtett munkára figyelemmel a részére megítélt elsőfokú perköltség irreálisan alacsony, annak felemelése szükséges. A felperes fellebbezése emellett érintette az elsőfokú ítélet indokolását is a körben, hogy a felperes kérte az elsőfokú tényállás kiegészítését a néhai I.r. alperes által a perbeli ingatlanban elkövetett rombolásnak és következményeinek leírásával, továbbá kérte annak a mondatnak a mellőzését, hogy a néhai I.r. alperes viszontkeresete alapján került sor a felperes, illetve néhai I.r. alperes élettársi kapcsolata fennállásának a megállapítására. A felperes ezen fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú ítélet a néhai I.r. alperes által megvalósított rombolást nem értékelte kellő súllyal, emellett pedig a felperes számára kifejezetten sérelmes annak megállapítása, hogy élettársi közösségben állt volna valaha is a néhai I.r. alperessel.

Néhai I.r. alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte azzal, hogy a másodfokú bíróság utasítsa el a felperes keresetét, a másodlagos fellebbezési kérelem az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányult akként, hogy az I.r. alperest a másodfokú bíróság a Zalaegerszegi Városi Bíróság 13.P.20.420/2005/64. sorszámú ítéletében foglalt mértékben marasztalja csupán, a harmadlagos fellebbezési kérelmében pedig néhai I.r. alperes az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Néhai I.r. alperes fellebbezésében kifejtette, a felperes a rendkívül hosszadalmas peres eljárásban folyamatosan azt állította, hogy I.r. alperessel nem állt élettársi közösségben, ebből következően néhai I.r. alperes, álláspontja szerint, élettársi vagyonközösség címén a felperessel szemben nem marasztalható, ebből következően az elsőfokú bíróságnak a vele szemben előterjesztett kereseti kérelmet el kellett volna utasítania. Néhai I.r. alperes álláspontja szerint ezen túlmenően teljességgel indokolatlan az elsőfokú bíróság azon eljárása, amellyel a perbeli ingatlan megvásárlása, illetve első felújítása költségei vonatkozásában, megállapítva azt, hogy a felperes részére e körben a megtérítési igény alapos, a kiszámított felperesi jutórészt hatszoros szorzóval szorozta fel, ugyanis egyrészről ezt semmiféle jogszabály nem támasztja alá, másrészről pedig az ennek alapjául szolgáló szakértői vélemény csupán a per időszakára az építőanyagok árában bekövetkezett emelkedésre munkálta ki a hatszoros szorzót, ami semmiképpen sem jelenti azt, hogy ezen szorzó automatikusan az élettársi vagyonközösségből származó megtérítési igényre is alkalmazható lenne. A fellebbezés a harmadlagos fellebbezési kérelem vonatkozásában indokolást nem tartalmaz.

A II.r. alperes fellebbezésében elsődlegesen a harmadik szakasz vonatkozásában vele szemben előterjesztett felperesi kereset elutasítását, másodlagosan a jogalap nélküli gazdagodás címén általa fizetendő összeg 1.925.000.-Ft-ra történő leszállítását kérte. A negyedik beruházási szakasz vonatkozásában a II.r. alperesi fellebbezés arra irányult, hogy a felperes többlettulajdon szerzésre irányuló keresetét a másodfokú bíróság utasítsa el.

A II.r. alperes fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú ítélet szerint is Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Jegyzője 2143-7/1996. számú határozatával az I.r. alperest kötelezte az általa elkövetett rombolás miatti helyreállítás elvégzésére, illetve ennek elmaradása miatt a felperest az I.r. alperes költségére és veszélyére jogosította fel a jegyző a helyreállítás elvégzésére. A II.r. alperes álláspontja szerint ezen okból ő az I.r. alperes magatartása miatt nyilvánvalóan nem marasztalható. A II.r. alperes fellebbezése szerint az elsőfokú ítéletben megállapított 49,9%-os forgalmi érték növekedéssel szemben a rombolás helyreállítása szakértő neve szakértő 2009. január 25. napján kelt, észrevétel elnevezésű, kiegészítő szakvéleménye szerint mintegy 10%-át tette ki az aktuális forgalmi értéknek, ebből pedig a fellebbezés szerint az következik, hogy a teljes forgalmi értéknövekedés 3.850.000.-Ft, amelyből a II.r. alperesre ennek fele, 1.925.000.-Ft esik, ily módon a felperesi kereset jogalapja esetleges megállapítása mellett is a marasztalási összeget ezen összegre indokolt leszállítani.

A felperes ráépítésre alapított tulajdoni igényével kapcsolatban a II.r. alperes fellebbezésében kifejtette, szakértő neve 2013. augusztus 2. napján kelt szakértői nyilatkozata szerint a negyedik szakaszban végzett munkálatok a forgalmi érték legfeljebb 7%-át tették ki, ebből következően a felperes javára 25/1000 tulajdoni hányad megszerzése lett volna megállapítható, ekként ténykérdés, hogy miután a jogerős ítélet szerint a felperes tulajdonszerzése 146/1000 illetőség, a felperes további tulajdoni illetőség megállapítását alappal nem kérheti.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt utalni kíván arra, hogy eljárása során néhai I.r. alperes 2015. május 26. napján elhunyt. Néhai I.r. alperes hagyatékát közjegyző neve közjegyző a 24017/Ü/529/2015/13. számú hagyatékátadó végzéssel adta át, mégpedig oly módon, hogy az örökhagyó hagyatékát képező, 65.975.-Ft forgalmi értékű, helyrajzi szám 5 hrsz.-ú, gyümölcsös megjelölésű ingatlan ½ tulajdoni hányadát törvényes öröklés jogcímén az örökhagyó gyermeke, IV. r. alperes neve Zalaegerszeg, Egerszeghegyi u. 90. szám alatti lakos szerezte meg, arra tekintettel, hogy az örökhagyó másik gyermeke, jelen per II.r. alperese, maga, illetve kiskorú gyermekei nevében is visszautasította az örökséget.

A felperes erre figyelemmel IV. r. alperes nevet mint néhai I.r. alperes jogutódját IV.r. alperesként perbe állította, fellebbezésének fenntartása mellett.

A másodfokú bíróság 3.Pf.20.006/2016/4. számú végzésével megállapította, hogy a néhai I.r. alperes jogutódja IV. r. alperes neve IV.r. alperes. Ezt követően a másodfokú bíróság a IV.r. alperes részére a peres iratok kivonatát megküldte, illetőleg IV.r. alperest a kitűzött fellebbezési tárgyalásra megidézte. A IV.r. alperes az iratokat átvette, ugyanakkor a tárgyaláson meg nem jelent, a perben semmiféle érdemi nyilatkozatot nem tett, mely magatartását akként értékelte a másodfokú bíróság, hogy a néhai I.r. alperesi fellebbezést a IV.r. alperes fenntartja, következésképpen ezt a fellebbezést is érdemben bírálta el.

A másodfokú bíróság ezt követően megállapítja, hogy a fellebbezések nem érintik az elsőfokú ítélet valamennyi rendelkezését, ebből következően a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§ (4) bekezdése alapján értelemszerűen csak a fellebbezéssel érintett részekben bírálta felül.

A felperes fellebbezése teljességgel alaptalan, néhai I.r., illetve IV.r. alperes fellebbezése kis részben, II.r. alperes fellebbezése jelentős részében alapos.

A felek fellebbezési kérelmeit illetően a másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja, jelen perben, korábban, a Zala Megyei Bíróság 2Pf.21.252/2008/36. számú ítéletével szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, a Legfelsőbb Bíróság pedig, mint felülvizsgálati bíróság, ezen felülvizsgálati kérelmet a Pfv.II.20.334/2010/7. számú végzésével bírálta el, részben helybenhagyva a jogerős ítéletet, ugyanakkor a felperesnek a perbeli ingatlan vétele és az első felújítása tárgyában előterjesztett, élettársi közös vagyon megosztásából eredő megtérítési igénye tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ugyanígy járt el a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek az I. és II.r. alperessel szemben a rombolás helyreállítási költsége megtérítésére vonatkozó igénye, illetve a felperes ráépítésre alapított tulajdoni igénye vonatkozásában.

A Legfelsőbb Bíróság ezen hatályon kívül helyező végzésében egyrészről a hatályon kívül helyezett igények vonatkozásában kifejtette jogi álláspontját, másrészről megfogalmazta azon utasításait, amelyeket az alsófokú bíróságoknak a megismételt eljárásban követniük kellett, figyelemmel arra, hogy a Pp. 275. § (5) bekezdése szerint a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) által az új eljárás lefolytatására vonatkozóan adott utasítások kötelezőek.

A Legfelsőbb Bíróság pedig a már többször hivatkozott hatályon kívül helyező végzésében kifejezetten arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a felperesnek, illetve néhai I.r. alperesnek mint volt élettársaknak a perbeli ingatlan megvételéhez és első felújításához történő eltérő mértékű hozzájárulása tulajdoni igényt - annak jogcímétől függetlenül - a volt élettársak egyikének javára sem alapozhat meg, miután pedig a megvásárolt és felújított ingatlant mindkét volt élettárs saját gyermekének ajándékozta ½ - ½ arányban, az elajándékozott ingatlan vételárának és felújítási költségének a fele-fele aránytól eltérő mértékű viselése a különbözet vonatkozásában mindkét volt élettársat a közös vagyon megosztása során érvényesíthető megtérítési igényre jogosítja fel.

A másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság ezen jogi okfejtését nyilvánvalóan teljes mértékben osztja, ebből következően pedig csak és kizárólag azt tudja megállapítani az elsődleges felperesi fellebbezési kérelemmel kapcsolatban, mint amit az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében megállapított, hogy tehát a volt élettársak közös vételére és felújítására figyelemmel a felperesnek megtérítési igénye áll fenn, minthogy ugyanakkor ezen megtérítési igény alapja a fennállt élettársi kapcsolat, teljességgel nyilvánvaló, hogy ezen igényét a felperes csupán a néhai I.r. alperessel, illetve jogutódjával a IV.r. alperessel szemben érvényesítheti, a II.r. alperessel szemben viszont semmiképpen.

Mindebből következően tehát a másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság ismertetett jogi álláspontjára is figyelemmel, a felperesi fellebbezés alapján az elsőfokú ítélet megváltoztatására e körben sem okot, sem pedig lehetőséget nem látott.

A felperes fellebbezése érdemi részében másodlagosan a perköltségékre vonatkozott, e fellebbezési kérelemre kialakított álláspontját a másodfokú bíróság jelen ítélete végén, a perköltségekről szóló rendelkezései körében fogja kifejteni.

A felperesi fellebbezés a továbbiakban az elsőfokú ítélet indokolásának módosítására irányult, egyrészről a rombolás, másrészről a felperes, illetve néhai I.r. alperes élettársi kapcsolata megállapítása tekintetében.

E körben a másodfokú bíróság töretlenül érvényesülő szakmai álláspontja az, hogy egy bírósági ítélet indokolásának oly mértékig kell részletesnek lennie, amelyből megállapítható, hogy a bíróság mely adatok és tények, valamint bizonyítékok mérlegelése eredményeképpen jutott abba a helyzetbe, hogy az irányadó tényállást megállapítsa, továbbá, hogy ezen tényállásból mely jogszabályok figyelembevételével alakította ki álláspontját. A másodfokú bíróság meggyőződése szerint a néhai I.r. alperes által elkövetett rombolás vonatkozásában az elsőfokú ítélet indokolása a szükséges mértékig tartalmazza a releváns adatokat, tényeket, illetve a jogi minősítést, ezért e körben a másodfokú bíróság az indokolás módosítását teljességgel indokolatlannak találta. A másodfokú bíróság az indokolásra vonatkozó másodlagos fellebbezési kérelemmel kapcsolatban megállapította, a fellebbezés által sérelmezett szövegrész gyakorlatilag nem az elsőfokú bíróság saját megállapítása, hanem a Legfelsőbb Bíróság korábban többször hivatkozott, hatályon kívül helyező végzése tartalmának ismertetése, amelynek pontosítására a másodfokú bíróságnak nyilvánvalóan semmiféle eljárásjogi lehetősége nincsen.

A néhai I.r. (jelenleg IV.r.) alperes elsődleges fellebbezési kérelmével kapcsolatban a másodfokú bíróság megállapítja, a jelen perben korábban eljárt bíróságok jogerősen mondták ki, hogy a felperes, illetve néhai I.r. alperes élettársak voltak, e körben a Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.334/2010/7. számú végzése a korábbi jogerős ítéletet hatályon kívül nem helyezte, következésképpen a felperes és néhai I.r. alperes élettársi kapcsolata fennállta ítélt dolog, így erre vonatkozóan a fellebbezés alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nyilvánvalóan nem változtathatta meg és nem utasíthatta el a felperes által a néhai I.r. alperessel szemben előterjesztett megtérítési igényt, annak jogalapja vonatkozásában.

Részben alapos ugyanakkor az I.r. alperes fellebbezése az összegszerűség vonatkozásában a következőkre figyelemmel. A másodfokú bíróság a perbeli ingatlan megvásárlása, illetve első felújítása vonatkozásában teljes mértékben egyetért az elsőfokú ítélet azon elszámolásával amelynek eredményeként a felek megállapodásával ellentétben a felperesnél többlet, míg a néhai I.r. alperesnél hiány mutatkozott a megvásárláshoz, illetve a felújításhoz szükséges pénzeszközök rendelkezésre bocsátása vonatkozásában, továbbá, hogy a felperesi többlet és emiatt az I.r. alperesi hiány 1.709.375.-Ft.

Tévedett ugyanakkor az elsőfokú bíróság akkor, amikor egy korábban beszerzett és nem e tárgykörre vonatkozó szakvélemény alapján hatszoros szorzóval számolta el a felperes javára ezen összeget, mégpedig a következők miatt. A Legfelsőbb Bíróság többször felhívott Pfv.II.20.334/2010/7. számú végzése 36. oldala 1. bekezdése szerint ugyanis a felperes néhai I.r. alperessel szembeni, az élettársi vagyonközösségből származó kötelmi jellegű igénye elszámolásánál oly módon kell eljárni, hogy az egyik alvagyonból a másik alvagyonba történt beruházás összegét olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a vagyontárgy forgalmi értéke a beruházás folytán változott (növekedett, vagy csökkent). A másodfokú bíróság meggyőződése szerint mindez azt jelenti, hogy a felperes részére járó összeg meghatározásánál azt kell megvizsgálni, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított 1.709.375.-Ft-os felperesi többlet miként aránylik az ingatlan első felújítást követő forgalmi értékéhez, illetve ezen arányból következően a többlet a jelenlegi forgalmi értékhez képest milyen összeget jelent.

Ennek kiszámítása során a másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a felperes az ingatlan felújítása negyedik üteme elvégzésével korábbi jogerős ítéletek által is megállapítottan a perbeli ingatlanban tulajdonjogot szerzett. A vásárlás, illetve az első ütem vonatkozásában fennálló megtérítési igénye szempontjából pedig ezen tulajdonjog szerzést megalapozó ráépítést, illetve annak forgalmi értéket növelő hatását nyilvánvalóan figyelmen kívül kell hagyni, ily módon megállapítható, hogy a másodfokú eljárásban beszerzett, aktualizált ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerinti 40.000.000.-Ft összegű forgalmi értékből a negyedik ütem beruházásai nélkül 28.320.000.-Ft forgalmi érték marad. Minthogy a felperesi többlet az ingatlan első felújítást követő értéke (6.928.396.-Ft) 24,6%-a, a felperes megtérítési igénye jelenlegi értéke a negyedik ütem forgalmi érték növelő hatása nélküli forgalmi érték, azaz a 28.320.000.-Ft 24,6 %-a ami 6.966.720.-Ft-ot tesz ki és amely összegre a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásai alapján számolva a másodfokú bíróság a néhai I.r. (jelenlegi IV.r.) alperesi marasztalást leszállította a fellebbezés alapján.

A II.r. alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság a II.r. alperes felperessel szembeni marasztalása mellőzésére ugyancsak nem látott lehetőséget a következők miatt. A Legfelsőbb Bíróság többször hivatkozott Pfv.II.20.334/2010/7. számú végzésében kifejezetten arra az álláspontra helyezkedett, hogy az I.r. alperes által a perbeli ingatlanban elkövetett rombolás okozta károk megtérítését a felperes az I.r. alperessel szemben követelheti, ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság azt is megállapította, hogy a rombolással az ingatlan forgalmi értéke, ekként pedig II.r. alperes tulajdoni illetőségének értéke is nyilvánvalóan csökkent, az ingatlan forgalmi értékét a nem tulajdonos felperes saját anyagi eszközeivel állította helyre, ebből következően a károkozást követő állapothoz képest a helyreállott állapot a II.r. alperes vagyonában gazdagodást eredményezett, amely gazdagodásra a II.r. alperesnek jogalapja nincsen. Mindebből következően tehát a másodfokú bíróság meggyőződése szerint az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor a felperes által előterjesztett kártérítési igény elutasítását követően - mely rendelkezést a peres felek nem fellebbezték meg - a II.r. alperes vonatkozásában a marasztalásra jogalapot állapított meg.

A II.r. alperesi fellebbezés ugyanakkor a jogalap nélküli gazdagodás összegszerűsége vonatkozásában jelentős részében alapos. A másodfokú bíróság saját eljárásában elrendelte a szakértő neve igazságügyi szakértő által korábban elkészített ingatlanforgalmi szakértői vélemény aktualizálását, illetőleg kiegészítését.

A szakértő a másodfokú bíróság ezen végzése alapján a szakvéleményét kiegészítette és azt a másodfokú bírósághoz benyújtotta. Ezen 15. sorszámú szakértői vélemény 3. oldal 3. pontja megállapítja, hogy a rombolások helyreállításának értéknövelő hatása az ingatlan forgalmi értéke 30%-ában határozható meg, azaz a forgalmi érték növelő hatás összegszerűségében a 40.000.000.-Ft-os forgalmi érték alapján, 12.000.000.-Ft. Tekintettel arra, hogy a II.r. alperes a helyreállításkor az ingatlan ½ arányú tulajdonosa volt, a 12.000.000.-Ft-os forgalmi érték növekedés 50%-át, tehát 6.000.000.-Ft-ot köteles a felperes javára megtéríteni, erre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben meghatározott 9.605.750.-Ft-os II.r. alperesi marasztalást 6.000.000.-Ft-ra leszállította.

A felperes negyedik beruházási szakasz alapján előterjesztett többlettulajdon szerzésre vonatkozó igényével kapcsolatos elsőfokú ítéleti rendelkezés elleni II.r. alperesi fellebbezés vonatkozásában a másodfokú bíróság mindenekelőtt megállapítja, helytálló a II.r. alperes fellebbezése azon hivatkozása, mely szerint a töretlenül érvényesülő bírói gyakorlat abban az esetben lát lehetőséget ráépítés alapján a ráépítő részére tulajdonjog megállapítására, ha a ráépítés az ingatlan forgalmi értékét növeli. Minthogy a perben korábban olyan ingatlanforgalmi szakértői vélemény beszerzésre nem került, amely arra vonatkozott volna, hogy a negyedik beruházási ütem növelte-e a perbeli ingatlan forgalmi értékét, s ha igen, milyen összegben, a másodfokú bíróság saját eljárása során e körben is elrendelte szakértő neve igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő korábbi szakvéleményének kiegészítését. A szakértő 15. sorszámú szakvéleményében ezen beruházások forgalmi érték növelő hatását 5-7%-ban határozta meg, amelyet 25. sorszámú szakvéleményében 7,3 %-ra pontosított. A másodfokú bíróság minderre figyelemmel meg kell, hogy állapítsa, a felperes részére korábban, jogerős bírósági ítélettel az ezen forgalmi értéknövekedés alapján számítható tulajdonszerzéshez képest jóval nagyobb, 146/1000 tulajdoni illetőség került megállapításra, következésképpen a felperes ezen, negyedik beruházási ütem vonatkozásában további tulajdoni igényt a II.r. alperessel szemben eredménnyel nem érvényesíthet, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet ezzel ellentétes rendelkezését megváltoztatta és a felperes keresetét e körben elutasította.

Az előzőekben kifejtettek szerint tehát a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érintve, fellebbezett részében részben változtatta meg a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján.

Amint arra a másodfokú bíróság korábban már utalt, a másodfokú eljárás folyamatban léte alatt a néhai I.r. alperes elhunyt, jogutódja a IV.r. alperes, mint néhai I.r. alperes törvényes örököse. A Ptk. 7:96. § (1) bekezdése szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek. Ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai, vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel. A másodfokú bíróság a Ptk. idézett rendelkezése alapján megállapította, a IV.r. alperes jogutódi helytállási kötelezettsége a néhai I.r. alperes felperes felé megállapított marasztalásáért, illetve a néhai I.r. alperes terhelő perköltségekért a hagyaték erejéig áll fenn.

A másodfokú bíróság döntése eredményeként az elsőfokú bíróság által megállapított pernyertességi, illetve pervesztességi arányok értelemszerűen megváltoztak. A jogerős ítéletből következően a felperes a néhai I.r. (IV.r.) alperessel szemben 20,7%, a II.r. alperessel szemben pedig 13,7 % arányban lett pernyertes, a felperes tehát mindkét alperessel szemben döntően pervesztes , ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben megállapított illetékfizetési kötelezettség vonatkozásában az elsőfokú ítéletet szintén megváltoztatta, mégpedig a pernyertesség - pervesztesség arányához igazítva a felperes elsőfokú ítéletben meghatározott illetékfizetési kötelezettségét 1.607.304.-Ft-ra felemelte, a II.r. alperes fizetési kötelezettségét 111.184.-Ft-ra leszállította azzal, hogy a néhai I..r. alperes költségmentessége okán 222.701.-Ft illeték marad az állam terhén. Tekintettel arra, hogy eredeti keresetéhez képest a felperes döntően pervesztes lett, a másodfokú bíróság a Pp. 81.§ (3) bekezdése alapján mellőzte az I. és II.r alperes elsőfokú perköltségben a felperes javára történt marasztalását és akként rendelkezett, hogy elsőfokú költségeiket a felek maguk kötelesek viselni.

A másodfokú bíróság ezen döntéséből következően a felperes által az elsőfokú perköltség vonatkozásában előterjesztett fellebbezés is nyilvánvalóan alaptalanak minősült.

A feljegyzett fellebbezési illeték teljes összege 2.409.460.-Ft volt, a felperes fellebbezése teljes egészében eredménytelen maradt, ezért a felperes a saját fellebbezése folytán feljegyzett 820.500.-Ft illetéket megfizetni tartozik az állam javára. Az. I.r. alperesi fellebbezés 32%-ban vezetett eredményre, így az I.r. alperesi fellebbezéssel kapcsolatban feljegyzett 820.500.-Ft illetékből néhai I.r., illetve a jelenlegi IV.r. alperest terheli 557.940.-Ft, míg a felperest 262.560.-Ft. A II.r. alperes fellebbezésével kapcsolatban feljegyzett fellebbezési illeték összege 768.460.-Ft, a II.r alperes pernyertessége a fellebbezési eljárásban 38 %, ekként tehát a II.r. alperes kell, hogy megfizessen 476.445.-FT illetéket, míg a felperes e körben 292.015.-Ft illeték viselésére köteles, így módon a felperes által az állam javára fizetendő teljes másodfokú illeték összege 1.375.075.-Ft. A korábbiakban kifejtettek szerint IV.r. alperes az őt terhelő fellebbezési illeték összegéért szintén a hagyaték erejéig felel.

A fellebbezési eljárásban a felperes a II.r. alperessel szemben döntően pervesztes lett, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 81.§ (3) bekezdése alapján kötelezte a felperest a II.r. alperes részére 250.000.-Ft fellebbezési perköltség megfizetésére, amelyet a másodfokú bíróság a II.r. alperesi jogi képviseletre tekintettel az általános szabályok szerint határozott meg, figyelemmel arra is, hogy a másodfokú tárgyaláson történt megjelenéssel a II.r. alperesnek, illetve jogi képviselőjének útiköltsége is felmerült.

IV.r. alperesnek a másodfokú eljárásában költsége nem merült fel.

Zalaegerszeg, 2016. október 20.

dr. Sifter Ágnes sk. . Bányai Tamás sk.. Vajda Andrea sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.006/2016/15. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a dr. Szigethy Istvánügyvéd (ügyvéd 1 címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Tihanyi Ottó ügyvéd (ügyvéd 2 címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II.r., a személyesen eljáró III.rendű alperes neve (III. r. alperes címe) III.r. IV. r. alperes neve (IV. r. alperes címe) IV.r. alperes ellen tulajdonjog megállapítása stb. iránt indított perében a Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.006/2016/10. számú ítélete kiegészítése tárgyában megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

K I E G É S Z Í T Ő Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság a Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.006/2016/10. számú ítéletét azzal egészíti ki, hogy a felperes nem köteles viselni a IV.r. alperes jogelődje, néhai I.rendű alperes neve pártfogó ügyvédjének ügyvédi munkadíját.

A kiegészítő ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A Pp. 225.§ (6) bekezdése szerint, ha a bíróság az ítéletében nem rendelkezett olyan kérdésről amelyről a rendelkezés jogszabály értelmében hivatalból kötelező, a mulasztást a bíróság a hiányosság észlelését követően haladéktalanul köteles hivatalból pótolni.

A másodfokú bíróság a 3.Pf.20.006/2016/10. számú ítélete írásba foglalásakor észlelte, hogy abban elmulasztott rendelkezni a IV.r. alperes jogelődje, néhai I.rendű alperes neve pártfogó ügyvédjének ügyvédi munkadíjáról, jóllehet az jogszabály okán kötelező lett volna.

A másodfokú bíróság ezért a 10. sorszámú ítéletét jelen kiegészítő ítéletével kiegészítette akként, hogy miután a IV.r. alperes fellebbezése eredményre túlnyomórészt nem vezetett, jogelődje, a néhai I.r. alperes, I.rendű alperes neve pártfogó ügyvédjének a fellebbezés elkészítésével felmerült ügyvédi munkadíját a felperes nem köteles viselni.

Zalaegerszeg, 2016. december 6.

Dr. Sifter Ágnes sk. . Bányai Tamás sk. . Adorján Csaba sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró