P.22374/2006/60 — P.22374/2006/60 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság 5.P.22.374/2006/60

A Magyar Köztársaság nevében!

A dr. Keresztúri Mónika ügyvéd Szombathely, Kőszegi u. 27-31. B/23. szám alatti által képviselt felperes neve felperes címe. szám alatti lakos felperesnek I.rendű alperes neve I.rendű felperes címe. szám alatti lakos I.rendű és dr. László Zoltán ügyvéd Zalaegerszeg, Kossuth u. 3. I/1. szám alatti által képviselt II.rendű alperes neve II.rendű alperes címe. alatti lakos II.rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása stb. iránt indított perében

í t é l e t :

A bíróság kötelezi az I.rendű alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 nap alatt 400.000 Ft-ot ( Négyszázezer) és ezen összegnek 2003. augusztus 27. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.

Ezt meghaladó mértékben és a II.rendű alperessel szemben teljes egészében a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára adóhatósági felhívásra 900.000 Ft ( Kilencszázezer) feljegyzett kereseti illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II.rendű alperes részére 15 nap alatt 10.000 Ft ( Tízezer) perköltséget.

Egyebekben a felek viselik saját perköltségüket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye a Győri Ítélőtáblához címzetten, amelyet az ítélet kézhezvételétől számított 15 nap alatt írásban 4 példányban jogi képviselő által a Zala Megyei Bírósághoz lehet benyújtani.

I n d o k o l á s

A bíróság a keresetlevél tartalma, a felperes és I.rendű alperes személyes előadása, tanúvallomások, előkészítő iratok, a helységnév4 Városi Bíróság 9.B.389/2004 számú ügyirata, az abban fellelhető földhivatali iratok, a csatolt adásvételi szerződések, átvételi elismervény tartalma, tulajdoni lap másolatok, igazságügyi pszichiátriai, és hangtechnikai szakértői vélemény, a helységnév4 Városi Bíróság 1.P.20.684/2006 számú ügyirata, a csatolt fényképfelvétel és hangkazetta, valamint a per egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A helységnév belterület 134/3 hrsz. alatt felvett lakcím szám alatti lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű ingatlan 37/62 arányban az I.rendű alperes, 25/62 arányban a II.rendű alperes tulajdonát képezte.

Az I.rendű alperesnek 2003. nyarán anyagi nehézségei támadtak, amely alkalmi ismerősei körében ismert volt.

Alkalmi ismerősei közül személynév és személynév2 azt javasolták, hogy ingatlanfedezet mellett vegyen fel kölcsönt és e célra a felperest ajánlották. A nevezett személyek jó kapcsolatot ápoltak a felperessel, akinek segítettek üzleteket felhajtani. A felperes ezen időszakban helységnév2 és környékén ismert pénzkölcsönző volt.

A barátok megkeresték a felperest, aki az üzlet létrejöttét tulajdoni lap másolathoz és térképkivonathoz kötötte. Az I.rendű alperes személynév3 segítségét igénybe véve a földhivatal neve a kért iratokat megszerezte és azokat az időközben helységnév érkező felperes részére átadta. A felperes kívülről megtekintette a házat, majd hajlandó volt az egész ingatlant fedezetül elfogadva 500.000 Ft kölcsönt nyújtani akként, hogy adásvételi szerződést kötnek. Az I.rendű alperest biztosította arról, hogy a kölcsön visszafizetése esetén a jogügyletet semmisnek tekinti.

Az I.rendű alperes azonban tisztában volt azzal, hogy az ingatlan társtulajdonosa II.rendű alperes, aki az édesanyja, az ingatlan elidegenítéséhez nem járul hozzá. A társaságában levő személyek ötletére elhatározta, hogy megszerzi az anyja személyes adatait és az ügyletet - társai segítségével - az édesanyja II.rendű alperes neve kihagyásával bonyolítja le.

A felperes 2003. augusztus 26-án személynévsal és személynév4 helységnév3 utazott és az édesanyjától elkérte az adatait azzal az ürüggyel, hogy ingatlanfedezet mellett külföldi munkavállaláshoz hitelt kíván felvenni.

A II.rendű alperes ebbe beleegyezett és a személyes adatait átadta.

Az I.rendű alperes személynév javaslatára álédesanyának felkérte személynév rokonát személynév5, aki a feladatot elvállalta. Ezt követően a részére hamis személyi okmányokat, így személyi igazolványt és hamis adókártyát készíttettek.

A felperes által megbízott ügyvéd neve ügyvéd elkészítette az adásvételi szerződést, amely értelmében a felperes 2003. augusztus 27. napján 17 millió Ft vételárért megvásárolta az alperesektől a helységnév 134/3 hrsz. alatt felvett lakcím szám alatti ingatlant és az eladók akként nyilatkoztak, hogy a vételár kifizetése már megtörtént.

Az adásvételi szerződést az ügyvéd szombathelyi irodájában tanúként az ügyvéd fia ügyvéd neve és a szerződést kötő felek baráti köréhez tartozó személynév4 írta alá.

A szerződő felek és személynév4 tanú tisztában voltak az álédesanya személyével, de azt nem hozták az ügyvéd tudomására.

Az I.rendű alperes az ügyletkötés során abban reménykedett, hogy a kölcsönt visszafizeti és az édesanyja nem szerez tudomást erről a jogügyletről.

Az adásvételi szerződés aláírásakor az I.rendű alperes és az álédesanya az ügyvéd kérdésére olyan tartalmú nyilatkozatot tettek, hogy a vételár a részükre már kiegyenlítésre került.

A felperes azonban ténylegesen nem a 17 millió Ft vételárat fizette ki az I.rendű alperes részére, hanem az ígért 500.000 Ft kölcsönből 400.000 Ft-ot kapott azzal, hogy a felperes 100.000 Ft-ot visszatartott a költségeire.

A felperes pedig az I.rendű alperessel saját kezűleg íratott 2003. augusztus 26-i dátummal egy átvételi elismervényt, amelyben az I.rendű alperes tanúk előtt 17 millió Ft vételár átvételét ismeri el.

Ezzel egyidejűleg 400.000 Ft átadása két tanú, valamint személynév4 jelenlétében történt, akik azonban a pénzt nem számolták meg, annak tényleges nagyságáról nem győződtek meg.

A felperes a korábbi üzleti gyakorlatától eltérően sem a késedelmi kamatot, sem a kölcsön visszafizetésének határidejét nem kötötte ki, ehelyett még aznap elkészült külön írásbeli meghatalmazással megbízta személynév4, hogy az illetékes földhivatalnál járjon el a tulajdonváltozás mielőbbi bejegyzése iránt.

Az ügyletkötést követően II.rendű alperest megszemélyesítő személynév5 személynévtól 10.000 Ft-ot kapott. személynév4 az adásvételi szerződés megfelelő példányszámban és az adatlapot 2003. augusztus 28-án a földhivatal neve2 benyújtotta.

A földhivatal neve1 2003. szeptember 2. napján a felperes tulajdonjogát bejegyezte, erről az érintett személyeket értesítette.

A II.rendű alperes ekkor szerzett tudomást az ügyletkötés valódi természetéről és a határozat ellen 2003. szeptember 5. napján fellebbezéssel élt. Ugyanezen napon feljelentést tett a helységnév4 Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán azzal, hogy ingatlan eladási szándéka nem volt, az adásvételi szerződésen ismeretlen személy az aláírását aláhamisította. Ezzel egyidejűleg a felperest és annak ügyvédjét is értesítette.

A felperes az ügyvédje tanácsára úgy döntött, hogy az adásvételi szerződést akként legalizálják, hogy utóbb megkötött adásvételi szerződéssel most már a II.rendű alperestől, mint tényleges tulajdonostól megvásárolja az ingatlan őt illető részét.

A II.rendű alperes ebbe beleegyezett, ezért 2003. szeptember 5. napján II.rendű alperes és a felperes között létrejött az adásvételi szerződés kiegészítése elnevezésű okirat, amelyben a korábban megkötött adásvételi szerződést érvényesnek ismerik el, majd ezt követően megállapodnak, hogy a felperes 4 millió Ft vételár ellenében megvásárolja a II.rendű alperes 25/62 tulajdoni hányadát. A vételárat akként egyenlítik ki, hogy 200.000 Ft foglaló kerül átadásra a szerződés aláírásakor, míg a fennmaradó 3.800.000 Ft vételárat a felperes 90 nap alatt pénzintézeti kölcsönből teljesíti.

A felek hozzájárultak, hogy e célból a felperes az ingatlant megterhelje.

A felek megállapodtak abban is, hogy a tulajdonváltozás átvezetésére a vételár teljes kiegyenlítése után kerüljön sor az eladó jognyilatkozatát követően.

A felperes a 200.000 Ft foglalót megfizette, ezt követően viszont a teljesítés elmaradt. A felperes arra hivatkozott, hogy ellene büntető eljárás indult, előzetes letartóztatásba került, így pénzintézeti kölcsönhöz jutni nem tudott.

A felperest ténylegesen 2003. november 20. napján helyezték őrizetbe, majd rendelték el előzetes letartóztatását.

A helységnév4 Városi Bíróság 2006. május 25. napján jogerőre emelkedett 9.B.389/2004/39 számú ítéletével a felperest bűnösnek találta jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérletében, mint társtettest és közokirat hamisítás bűntettében.

Az I.rendű alperest bűnösnek találta, jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérletében, mint társtettest és 3.rb. közokirat hamisítás bűntettében, mint bűnsegédet és lopás vétségének kísérletében, mint bűnsegédet.

A perben nem álló személynév4, mint álédesanyát bűnösnek találta jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérletében, mint társtettest és 3. rb. közokirat hamisítás bűntettében, mint bűnsegédet, valamint lopás vétségében. A perben nem álló személynév4máriát bűnösnek találta jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérletében, mint bűnsegédet és közokirat hamisítás bűntettében, mint társtettest, továbbá személynévt is bűnösnek találta jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérletében, mint bűnsegédet és 2. rb. közokirat hamisítás bűntettében, mint bűnsegédet.

A büntető ítéletben megállapított tényállás szerint az I.rendű alperes ugyan 17 millió Ft átadását ismerte el az átvételi elismervényben és az adásvételi szerződésben, de ténylegesen 400.000 Ft kölcsönt kapott.

Az I.rendű alperes a hamis tartalmú adásvételi szerződést abban a tudatban írta alá, hogy egy későbbi időpontban a kölcsön kapott 400.000 Ft visszafizetése után „ visszacsinálják „.

A terheltek II.rendű alperes neve tulajdonostárs ( II.rendű alperes ) személyét illetően a csalás bűntettének kísérletét amiatt követték el, hogy a felperes az egész ingatlan ( amit a büntető eljárásban 8 millió Ft-ra értékeltek ) tulajdonjogát megszerezze, míg az I.rendű alperes hogy a kölcsön összegét szerezze meg, személynév5 pedig azért, hogy 10.000 Ft-hoz jusson. A társtetteseket személynév4 és személynév segítette a csalás véghezvitelében.

Az ítéletet az eljáró bíró a Be. 321.§. -ban előírt módon hirdette ki és azt valamennyi vádlott és védője már az ítélet kihirdetését követően tudomásul vette.

Utóbb a felperes a fellebbezés hiányát azzal indokolta, hogy védője tanácsára mondott le a fellebbezési jogról, mivel az előre valószínűsítette, hogy felfüggesztett szabadságvesztés büntetést fog kapni és a fellebbezése nem vezetne eredményre. Az ügyvédje arról tájékoztatta, hogy felmentő ítélet semmiképp sem születhet, mivel előzetes letartóztatásban volt és a bíróság nem akar kártalanítást fizetni. Arról szó sem volt szerinte az ítélet kihirdetésekor, hogy a bíróság mire alapítja a bűnösségét.

A felperes utóbb az első fokon jogerőre emelkedett büntető ítélettel szemben perújítási kérelemmel élt és felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, amelyek nem jártak eredménnyel.

A Zala Megyei Bíróság a Bpi 137/2007/4 számú végzésével a felperes perújítási indítványát elutasította arra hivatkozással, hogy az I.rendű alperes ugyan elismerhette édesanyja előtt 17 millió Ft átvételét, de attól még nem bizonyított, hogy azt a felperestől át is vette. Az I.rendű alperes az elismervényen is aláírta a 17 millió Ft átvételét, holott ez nem történt meg.

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bkf. 244/2007/2 számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta.

Miután a II.rendű alperes a felperes tulajdonjogának bejegyzése iránt a földhivatalnál fellebbezéssel élt, amely eredményeként a földhivatal neve1 30.139/2004 számú határozatával a tulajdonjogot eredeti állapot visszaállítása címén visszajegyezte az alperesek javára, míg a felperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét elutasította.

Időközben az I.rendű alperes osztrák hitel felvételével megvásárolta a II.rendű alperes tulajdoni hányadát, így a perbeli ingatlannak az I.rendű alperes 1/1 arányban a tulajdonosa.

Az ingatlant terheli a bank neve, korábban III.rendű alperes javára bejegyzett keretbiztosíték jelzálogjog 26.000 Eur erejéig.

A büntető eljárás során eljárt szakértő neve szakértő az ingatlan vételkori forgalmi értékét 8 millió Ft-ban határozta meg, míg az I.rendű alperes előadása szerint az alperesek közötti jogügylet létrejötte során az APEH Illetékügyekben Eljáró Hatósága 14.600.000 Ft-ra tette a forgalmi értékét.

Igazságügyi pszichiáter szakértői vélemény szerint az I.rendű alperes az adásvételi szerződés megkötésekor rendelkezett azzal a minimális belátási képességgel, amely a jogügylet megítéléséhez szükséges volt.

* * *

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze I.rendű alperest 17.000.000 Ft vételár és annak 2003. augusztus 26. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata és a felmerült perköltség, míg a II.rendű alperest 200.000 Ft foglaló és annak 2003. szeptember 5. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére.

A felperes az I.rendű alperes vonatkozásában a keresete jogcímét elsődlegesen a közöttük 2003. augusztus 27. napján megkötött adásvételi szerződés létre nem jöttére, illetve semmisségére alapította a Ptk. 205.§./1/ bekezdésben foglaltak hiányára, illetve jó erkölcsre is hivatkozva, de megtámadta a szerződést a felperes megtévesztése címén is. Arra az esetre, ha a bíróság az adásvételi szerződés és annak kiegészítése érvénytelenségét megállapítani nem tudná, a felperes a szerződéstől elállását is bejelentette, mivel az ingatlan megszerzése már nem áll érdekében, azt a II.rendű alperes időközben elidegenítette, míg az I.rendű alperes megterhelte. 17 millió Ft megfizetését utolsó sorban kártérítés és jogalap nélküli gazdagodás címén kérte.

A II.rendű alperes vonatkozásában a foglaló visszafizetését amiatt kérte, mivel az ügyletkötés a II.rendű alperes azon magatartása miatt hiúsult meg, hogy a felperest feljelentette,előzetes letartóztatásba került, így a kölcsön ügyében a bankoknál nem tudott eljárni.

Az I.rendű alperes nem ellenezte a kereset teljesítését 400.000 Ft kölcsön visszafizetése erejéig, ezt meghaladóan elutasítani kérte, nem ellenezte a megkötött adásvételi szerződés és annak kiegészítése érvénytelenségének megállapítását, érvénytelenségi kifogást is előterjesztett a szerződések színleltségének megállapítása iránt azzal, hogy az akarata ténylegesen kölcsönszerződés és nem adásvételi szerződés megkötésére irányult, a felperest azonban nem a kölcsönadás motiválta, hanem az ingatlan tulajdonjogát akarta megszerezni.

A II.rendű alperes a kereset elutasítását kérte.

Álláspontja szerint a felperes érdekkörében felmerült ok miatt hiúsult meg a közöttük létrejött adásvételi szerződés, ezért a felperes az adott foglalót elveszítette. II.rendű alperes részéről nem volt akadálya a tulajdoni hányada értékesítésének.

* * *

A felperes keresete kis részben alapos.

A Pp. 4.§./1/ bekezdése szerint a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve azokban megállapított tényállás nem köti.

A Pp. 4.§./2/ bekezdés szerint ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyonjogi következményein felül polgári perben kell határozni, a bíróság határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.

Ptk. 210.§./1/ bekezdés aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.

. 210.§./4/ bekezdés akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a megtévesztés vagy fenyegetés harmadik személy részéről történt, és erről a másik fél tudott vagy tudnia kellett.

. 239.§./1/ bekezdés a szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.

. 318.§./1/ bekezdés a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének - ha a jogszabály kivételt nem tesz - nincs helye.

. 339.§./1/ bekezdés aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

. 369.§./1/ bekezdés ha harmadik személynek az adásvétel tárgyára olyan joga van, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozza, a vevő elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet.

. 361.§./1/ bekezdés aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.

. 321.§./3/ bekezdés az ügydöntő határozat rendelkező részét a tanács elnöke állva olvassa fel, és a jelenlevők állva hallgatják meg, a tanács elnöke valamely jelen lévő személy egészségi állapotára tekintettel e szabály alól kivételt tehet. Ezt követően a tanács elnöke szóban elmondja az indokolás lényegét.

Ptk.245.§./1/ bekezdés szerint a teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni.

* * *

Miután a felperes keresetében 17 millió Ft visszafizetését kérte a bíróságtól elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy köti-e a polgári perben eljáró bíróságot a büntető ítéletnek azon tényállása, mely szerint a felperes az I.rendű alperesnek az okiratban foglaltak ellenére csak 400.000 Ft-ot adott.

A fent hivatkozott Pp. 4.§./1/ bekezdés esetén a polgári perben eljáró bíróságot a büntető ítéletben megállapított tényállás nem köti, de a /2/ bekezdés alapján nem módosítható az a tényállás, amelyen a bűnösség megállapítása alapul.

E körben lényegesnek találta a bíróság kiemelni, hogy a felperes - lényegtelen utóbb milyen indokkal áll elő - de nem fellebbezett és miután az ítélet első fokon jogerőre emelkedett a büntető ítélet csak rövid tényállást és a jogszabályok felsorolását tartalmazza, jogi indokolás hiányában a polgári perben eljáró bíróságnak nem követhető pontosan nyomon, hogy a büntető bíróság a felperes bűnösségét mire mely tényállásra alapította.

Az nyilvánvaló, hogy a felperes vonatkozásában társtettesként elkövetett csalás kísérlete egyrészt amiatt került megállapításra, „ mivel a II.rendű alperest megpróbálta álédesanya igénybevételével megtéveszteni, hogy az ingatlana tulajdoni hányadát megszerezze ”, de még a többi terhelt mint társtettes emiatt csak az ingatlan fele értéke vonatkozásában lett elmarasztalva, addig a felperes az ingatlan teljes értéke, azaz 8 millió Ft vonatkozásában, ezért a bíróság álláspontja szerint a felperes tekintetében a csalás kísérlete kiterjed az I.rendű alperessel szemben tanúsított azon magatartására is, hogy az ingatlant őt illető tulajdoni hányadát csalással a vételár kifizetése helyett 400.000 Ft-ért akarta megszerezni.

Tehát az I.rendű alperes nemcsak társtettese, de sértettje is ennek a cselekménynek.

Ebben az esetben pedig a polgári perben eljáró bíróságot a lefolytatott bizonyítás eredményétől függetlenül köti a büntető bíróság által megállapított tényállás, mivel a felperes bűnössége ezeken a tényeken alapul.

Emiatt nem állapíthatja meg a bíróság sem azt, hogy a felperes az álédesanyáról nem tudott és azt sem, hogy 400.000 Ft helyett 17 millió Ft-ot fizetett ki.

Emiatt a bíróság az I.rendű alperest a felperes javára 17 millió Ft vételár visszafizetésére semmilyen jogcímen sem kötelezheti.

Amennyiben a felperes ezen jogügylet kárvallottjának érezte magát, úgy az elsőfokú büntető ítélet ellen mindenképpen fellebbeznie kellett volna, bármilyen tanácsot is ad a jogi képviselő.

A bíróság nem tudja elfogadni a felperes azon védekezését, hogy a fellebbezés elmulasztásáról a jogi képviselőt téves tájékoztatása indokolta, mivel a hivatkozott Be. 321.§./3/ bekezdése szerint az ítélet rendelkező részének felolvasása után a bírónak kötelessége az ítéletet röviden megindokolni és a büntető eljárásban keletkezett tárgyalási jegyzőkönyv is tartalmazza azt a tájékoztatást, hogy az ítélet kihirdetése a Be. 321.§. megfelelően történt.

Amennyiben azonban új tény, körülmény merült fel, amelyre a felperesre kedvező tényállást eredményezhetett, úgy ebben az esetben a polgári bíróságnak a per tárgyalásának felfüggesztése mellett fel kell hívni a felperest arra, hogy a büntető eljárásban kezdeményezzen perújítást.

A polgári perben a bíróság hangtechnikai szakértői véleményt szerzett be és a feljavított szalag tárgyaláson meghallgatása alapján egyértelműen hallható volt, hogy az I.rendű alperes a II.rendű alperes felé elismerte, hogy 17 millió Ft-ot megkapott. Ezt utóbb az I.rendű alperes sem tette vitássá, de szerinte az anyjának hazudott.

A bíróság felhívását követően azonban a felperes bejelentette, hogy ezen okok miatt már perújítással élt, amely eredményre nem vezetett.

* * *

Abban az esetben, ha a polgári perben eljáró bíróságot nem kötné a büntető ítéletben megállapított ezen tényállás, a 17 millió Ft I.rendű alperes részére kifizetését a bíróság a jelenlegi perben sem tudná megállapítani.

A bíróság a perben a felperest figyelmeztette a Pp. 3.§./3/ bekezdése szerint a bizonyítási kötelezettségére és annak elmulasztásának következményeire. E szerint a felperest terhelte a perben annak bizonyítása, hogy az I.rendű alperessel ténylegesen adásvételi szerződést kötött, valamint a 17 millió Ft vételárat megfizette.

A felperes álláspontja felperes mellett szóló bizonyíték az írásban foglalt adásvételi szerződés, ahol az I.rendű alperes aláírásával vételár átvételét igazolta, valamint az átvételi elismervény, amely ugyancsak azt igazolja, hogy az I.rendű alperes átvette a 17 millió Ft-ot. A pénz átadásánál tanúként jelenlévő személyek ugyan az összeg konkrét nagyságára nyilatkozni nem tudtak, de a pénz átadását igazolták.

A hangkazetta anyaga is a felperes előadását erősíti, mivel az I.rendű alperes édesanyja felé is olyan előadást tett, hogy a 17 millió Ft-ot megkapta.

Miután az okiratok teljes bizonyító ereje megdőlt a II.rendű alperest helyettesítő személy hamis aláírása miatt, így a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az I.rendű alperessel ténylegesen adásvételi szerződést kötöttek és 17 millió Ft vételárat megfizette.

A felperes érdekkörébe tartozó személyek ugyan a felperes állítását igazolták, de a bíróság álláspontja szerint a nyomozati iratokban foglalt tanúvallomások, a büntető bíróság előtt tett tanúvallomások, és a jelen perben beszerzett tanúvallomások nem egyeznek, egymástól kis részletekben ugyan, de eltérnek, ezért a bíróság személynév6, személynév4 és személynév7 tanúvallomását kétséget kizáró bizonyító erejű tényként elfogadni nem tudta.

A pénz átadása gépjárműben történt, annak hátsó ülésén, míg az átvételi elismervényt tanúként aláíró két személy gépkocsitól pár méterre kívülről figyelte az eseményeket.

A pénz összege felől konkrétan nyilatkozni a nyomozati eljárás során még nem tudtak, kisebb kupacokat pár centiméter nagyságrendű pénzt láttak, míg a polgári perben személynév6 és személynév4 is egyezően állította, hogy 17 millió Ft átadását látták és előttük számolta meg az I.rendű alperes, majd kijelentette, hogy 17 millió Ft-ot kapott. Az eseményekhez közelebb álló korábbi tanúvallomásuk azonban ezt a bizonyosságot mellőzte, ezért a bíróság a tanúvallomásból csupán annyit fogadott el, hogy az I.rendű alperes részére történt pénzátadás, annak az összegszerűsége tekintetében a tanúk nyilatkozni nem tudnak.

A felperes szerződéseit készítő és ellenjegyző ügyvéd neve ügyvéd a jelen perben azt adta elő, hogy ő nem szereti ha előtte adják át a pénzt, ehhez képest a nyomozati iratokban fellelhető tanúvallomásokból és a csatolt szerződések (I.kötet) tartalmából az is kiderült, hogy ha a felperes ténylegesen fizetett nagyobb összeget, akkor mindig ügyvéd előtt tette és megszámolták a pénzt.

Így nyilatkozott személynév8, és személynév9 ( nyomozati iratok között 825. oldal), akik előadták, hogy személynév9 kölcsönre volt szüksége, a felperestől 3.400.000 Ft-ot kapott, amelyet a felperes az ügyvéd előtt számolt le nekik.

Ehhez képest a jelenlegi perben az eljáró bíró konkrét kérdésére a felperes is azt válaszolta, hogy nem gondolta, hogy ezt az összeget ő neki ügyvéd előtt kellene átadni.

Ezt az előadását viszont megingatja a nyomozati eljárás során beszerzett egyéb szerződésekben a pénz átadásáról feltüntetett momentumok.

A bíróság álláspontja szerint amennyiben a felperes 17 millió Ft vételárat ténylegesen kifizetett volna az I.rendű alperesnek azt ügyvéd előtt tette volna, hogy bebiztosítsa magát a korábbi szokásaival egyezően. Arra sincs indok és a felperes szokásaitól eltérő, hogy az adásvételi szerződés aláírása előtt ilyen nagy összeget miért fizetett ki az I.rendű alperesnek. Az erre adott válaszát, mely szerint a pénzt a társtulajdonosnak be kell mutatni a bíróság életszerűtlennek találta és elfogadni nem tudta, mivel a társtulajdonosnak az adásvételi szerződés aláírásakor jelen kell lennie és az a szokás, hogy a vételárat a szerződés aláírásával egyidejűleg fizetik ki.

A tanúk egyezően adták elő, hogy a pénz megszámolása pár percet vett igénybe, már pedig 17 millió Ft megszámolása a tanúk által állított 5-10-20 ezer Ft-os címletekben pár perc alatt nem kivitelezhető.

személynév4 tanú a rendőrségi meghallgatásakor először azt adta elő, hogy a felperest korábban nem is ismerte, az adásvételi szerződés aláírásakor látta először, később akként módosított, hogy szórakozóhelyen látásból ismerte, utóbb kiderült, hogy olyan jóban vannak, hogy a felperes rá bízta az adásvételi szerződés földhivatali bejegyzésének elintézését. Ő volt az a személy, aki az I.rendű alperest mindenhová kísérte, alkalmas időben a szavait hangfelvétellel titokban rögzítette, a kazettát a felpereshez eljuttatta, de ő volt az is - aki saját előadása szerint sem valós tartalmú nyilatkozatokat írt a nyomozó hatóságnak a felperes érdekében, amely írásbeli nyilatkozat a felperestől is előkerült a házkutatás során.

személynév5 álanya először azt adta elő, hogy az személynév10 ismerte és ő kérte fel az édesanyja helyett a szereplésre, utóbb kiderült, hogy személynévsal áll rokoni kapcsolatban „ fellépési díját „ is személynév is fizette ki, de ennek beismerése előtt mindketten az I.rendű alperesre terhelő előadásokat tettek. Habár I.rendű alperesnek annyi pénze se volt, hogy kiváltsa a tulajdoni lapot és oda is kísérni kellett, személynév tanúvallomása szerint alperes rendelte meg és vette át és fizette ki a hamis útleveleket.

A bíróság ezen életszerűtlen tanúvallomásokkal szemben inkább a II.rendű alperesnek a nyomozati eljárás során tett vallomásával ért egyet, mely szerint I.rendű alperes támaszigényes és személynév4 azért kísérgette mindenhová, hogy ügyeljen rá, hogy kinek mit mondjon, nehogy az ügyletkötés meghiúsuljon.

A bíróság nem vitatja azon tanúvallomások helytállóságát, hogy a felperes a 90-es években felszolgálóként és valutázóként jól keresett és befektetni való pénze volt, de a nyomozati iratok között becsatolt szerződéseket összevetve a jelenlegi szerződéssel feltűnik, hogy a felperes általában 5 millió Ft alatti kockázatot vállalt, a pénzét inkább kisebb tételekben helyezte ki, úgy hogy egyáltalán nem bizonyított, hogy az ügyletkötéskor 17 millió Ft egy összegben a rendelkezésére állt.

A nyomozati iratoknál fellelhető szerződésekből és a tanúk elmondásából az is kiderül, hogy inkább kevesebb összeget szokott feltüntetni vételárként az adásvételi szerződésbe, mint többet.

A perbeli ingatlan esetében azonban az adásvételi szerződésben a vételárat olyan összegben határozták meg, amely az ingatlan forgalmi értékéhez képest eltúlzott.

A nyomozati eljárás során ( lásd nyomozati iratok I.kötet )felmerült annak a gyanúja, hogy a felperes esetleg nem csak a II.rendű alperes sérelmére követett el bűncselekményt, ezért megkeresték a földhivatalokat és beszerezték a felperest érintő szerződéseket. A becsatolt továbbá a házkutatás során fellelt szerződésen szereplő személyeket tanúként meghallgatták, akik - egy kivétellel ahol tényleg adásvételi szerződés volt - szinte egyöntetűen állították, hogy a felperestől kölcsönözték ingatlanfedezet mellett és vagy adásvételi szerződéseket vagy vételi jogot engedő szerződéseket írtak alá.

A tanúvallomásokból az is kiderül, hogy kölcsönszerződések írásban nem készültek, a felperes egy fekete noteszben jegyezte fel a kölcsönadott összegeket és a havonta esedékes kamatokat, amelynek mértéke havi 5-10 % körül mozgott. ( személynév11 a nyomozati iratok 805. oldal, személynév12 847. oldal, személynév13 868. oldal, személynév14 906. oldal, személynév8, és személynév9 825. oldal , stb. )

Ugyancsak a nyomozati eljárás során a tanúk négy esetben jeleztek visszaélésszerű joggyakorlást, amelyből hárman személynév15, személynév16, személynév14 büntető feljelentést is tettek, de az ügyészség a nyomozást megszüntette. személynév14 esetében elévülés, míg a többiek esetében elegendő bizonyíték hiányában.

Találtak a házkutatás során olyan kölcsönszerződést is, amelyet 2003. május 12-i dátummal adós neve adós írt alá, de a kölcsön összege nem szerepelt rajta és a felperes arra a kérdésre, hogy adós miért írta alá, nem tudott választ adni.

Egy feltárt esetben a felperes más nevére vett ingatlant.

A fenti körülmények a felperes által csatolt okirati bizonyítékok valóságtartalmát alaposan megkérdőjelezik.

Ezzel szemben az I.rendű alperes a büntető eljárásban és a polgári perben is következetesen és változatlanul ugyanazt adta elő a saját szerepét nem szépítve az ügyben.

Tény, hogy többszöri rákérdezésre sem tudta elfogadható indokát adni, hogy 400.000 Ft ellenében miért írt alá 17 millió Ft-ról adásvételi szerződést, miért nem kérdezte meg a kölcsön visszafizetés határidejét és kamatát, de a felperes sem tudta elfogadható indokát adni, hogy miért nem tekintette meg belülről is a megszerezni kívánt ingatlant, és miért fizetett érte a realisnál magasabb vételárat, ha az egészet át akarja építeni.

A fenti körülményeket egyenként és összességében a Pp. 206.§./1/ bekezdésében foglaltak szerint mérlegelve a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes és alperesek között 2003. augusztus 27. napján megkötött adásvételi szezrődés ténylegesen létre sem jött, mivel hiányzott a Ptk. 205.§./1/ bekezdésben foglalt egyező akaratnyilvánítás, hiszen a II.rendű alperes a szerződést alá sem írta, szerződéskötése szándéka sem volt míg I.rendű alperes kölcsönszerződést kívánt kötni, a felperesnek azonban kölcsönzési szándéka sem volt, a jogügyletet amiatt színlelte, hogy 400.000 Ft ellenében megszerezze az ingatlan tulajdonjogát.

Egyoldalúan színlelés ugyan a szerződés érvényessége szempontjából közömbös, de az egyező akaratnyilvánítás hiánya a szerződés nem létét eredményezi.

A II.rendű alperessel utóbb 2003. szeptember 5. napján kötött adásvételi szerződést a felperes ügyvédje tanácsára a büntetőjogi következmények elkerülése miatt kötötte.

Az II.rendű alperes azonban még aznap büntetőfeljelentéssel élt, nyomozás indult, így már nem állt a felperes érdekében a megállapodás teljesítése, a vételár kifizetése.

Emiatt a felperes ráutaló módon a szerződéstől elállt, amelyet II.rendű alperes tudomásul vett oly módon, hogy az ingatlanban meglévő tulajdoni hányadát az I.rendű alperesnek értékesítette. Az adásvételi szerződés teljesítése azonban a felperesnek felróható módon hiúsult meg, mivel őrizetbe vételére csak 2 és fél hónappal később került sor, addig is elegendő idő állt a rendelkezésére a banki kölcsön intézésére.

A II.rendű alperes 4 millió Ft vételárért eladta volna az ingatlant, az ő részéről a szerződés teljesítésének nem volt akadálya, ezért a Ptk. 245.§./1/ bekezdés alapján a II.rendű alperesnek a kapott foglalót nem kell visszaadni, ezért a felperesnek a II.rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmét elutasította.

A felperes és az I.rendű alperes között azonban ténylegesen pénzátadás történt, a felperest az ajándékozás szándéka nem vezette, ezért az I.rendű alperesnek vissza kell fizetnie azt az összeget, amelyben a létre sem jött szerződés következtében jutott, amit a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell kiadnia a felperesnek.

Emiatt a bíróság az I.rendű alperest 400.000 Ft és annak átadásától számított törvényes mértékű késedelmi kamat visszafizetésére kötelezte a Ptk. 301.§./1/ bekezdése alapján.

Miután a bíróság az adásvételi szerződés létre nem jöttét állapította meg, így az I.rendű alperes érvénytelenségi kifogásával nem kellett foglalkoznia.

* * *

A felperes az I.rendű alperessel szemben 400.000 Ft-ot meghaladóan pervesztes lett, az I.rendű alperes azonban ezen összeg vonatkozásában a kereset teljesítését nem ellenezte, a perre okot nem adott, ezért a perköltség megosztására a bíróság nem látott lehetőséget, mert a felperesnek kell viselnie ( feljegyzett kereseti illeték + előlegezett költségek).( Pp.80.§./1/ bekezdés)

Az I.rendű alperessel szemben a felperes pervesztes lett, ezért a bíróság köteles a felperest a 32/2003.( VIII.22.) IM.rendelet 3.§./2/ bekezdés a) pont alapján a pertárgy értékéhez igazodóan felmerült perköltség megfizetésére.

Zalaegerszeg, 2009. szeptember 10.

. Klein Zsuzsánna sk. bíró