P.22193/2008/37 — P.22193/2008/37 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság 1.P.22.193/2008/37. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság a Szűcs és Durgó Ügyvédi Iroda (Zalaegerszeg, Mártírok u. 4/B., ügyintéző: dr. Szűcs Vince ügyvéd, mint pártfogó ügyvéd) által képviselt felperes neve felperes lakcíme szám alatti lakos (tartózkodási helye: felperes tartózkodási helye.) felperesnek, a dr. Tillinger Krisztina jogtanácsos (Kaposvár, Virág u. 56/A.) által képviselt Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Zalaegerszeg, Várkör 4. szám alatti székhelyű alperes ellen 1.000.000,- Ft közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A megyei bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 50.000,- /ötvenezer/ Ft perköltséget 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek.

A felperesi pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

A le nem rótt illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amit jogi képviselő útján kell írásban és 3 példányban a Zala Megyei Bíróságnál benyújtani a Győri Ítélőtáblához címzetten.

Figyelmezteti a feleket, hogy a fellebbezési határidőben közösen kérhetik, hogy fellebbezésüket a Győri Ítélőtábla tárgyaláson kívül bírálja el, illetve a Pp. 256/A. § (1) bekezdés b-d. pontok esetén tárgyalás tartását kérhetik.

I N D O K O L Á S :

A megyei bíróság a peres felek előadása, a becsatolt okirati bizonyítékok, tanu1, tanu2, tanu3, tanu4 tanúk vallomása alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperest a jelenleg is töltött szabadságvesztés büntetésével kapcsolatban első ízben 2006. december 13-án fogadták be az alperesi büntetés-végrehajtási intézetbe, ahol az adatainak rögzítése mellett, valamint a szükséges iratok kitöltése mellett az alperesi bv. intézet saját kezdeményezésére a dohányzási szokásokról adatlapot vett fel (6. irat F/1. melléklet), amelyen a dohányzási szokásai között "nem dohányzó" volt feltüntetve. A felperes a büntetését nem az alperesi bv. intézetben tölti, hanem a bv intézet székhelye1 Országos BV Intézetben, illetve a bv intézet székhelye2 BV Intézetben. A alperes nevebe csak eshetőleges büntető vagy polgári peres tárgyalása alkalmával ún. körszállítás keretében hozták, melyre általában hétfői napon kerül sor. A 2008. március 31-i körszállítás alkalmával több fogvatartottal együtt érkezett az alperesi bv. intézetbe, amikor már a hivatali időnek vége volt, 19 óra 30 perc körül. A szállítottak névsorának átvétele után személyi motozásra, beazonosításra kerül sor, majd elhelyezés történik, a belső felügyelet ekkor dönt a fogvatartott nyilatkozata alapján a dohányzó vagy nem dohányzó szokásairól, hogy milyen zárkába kerüljön. Az iratok ekkor legfeljebb számítógépen állnak rendelkezésre, az sem minden személyre vonatkozóan, attól függ, hogy a küldő intézet továbbítja-e az adatokat. A felperes dohányzási szokásaira vonatkozó, az alperes által felvett adatlap az alperesi bv. intézetben rendelkezésre állt. Az érkezés napi elhelyezés a dohányzási szokásnak megfelelően a befogadott nyilatkozatától függ, amelyet befolyásolnak egyéb körülmények is, pl. az, hogy kivel szeretne egy zárkába kerülni. Amennyiben a szabályzatnak megfelelően az eredeti elhelyezés módosítását kéri a befogadott fogvatartott, arra 24 órán belül mód van a házirendben és szabályzatban írt út betartásával. A fogvatartottaknak ún. kérelmi lap kitöltésével vagy a nevelő felé kell jelezni az elhelyezéssel kapcsolatos és egyéb kérelmeiket, amelyet a fogvatartotti ügyek osztályvezetőjéhez kell továbbítani. Munkaidő után a biztonsági tisztek vannak olyan helyzetben, hogy döntést hozhatnak, tehát szükség esetén, ha nagyon muszáj és indokolt is, akkor a fogvatartott áthelyezéséről is dönthetnek.

A felperes befogadásakor nem jelezte, hogy nem dohányzó zárkában történő elhelyezését kéri, ellenben szóban is és kérelmi lapon írásban is jelezte, hogy a vele hozott másik bv. intézet tulajdonában lévő takaróját elvették, azt kérte vissza.

A következő napokban nevelő útján sem és írásos kérelmi lapon sem jelezte a nem dohányzó zárkába történő áthelyezés iránti igényét, holott a takaróval kapcsolatos igényével kapcsolatban ezt megtette.

A felperesnek tudomása volt a kérelmek előterjesztésére vonatkozó szabályokról. A befogadásra hétfői nap este került sor, a bv. intézetben szerdai napon volt ún. körletszemle, amelyen egy bizottság tart szemlét minden zárkában, a bizottság vezetője a fogvatartotti ügyek osztályvezetője, jelen van a gazdasági tiszt, a biztonsági osztály munkatársa, és egészségügyi csoport, valamint a nevelés részéről egy-egy személy, továbbá a körletfelügyelő. A körletszemlén a fogvatartottak panaszaikat, problémáikat, kéréseiket szóban is előterjeszthetik, ezen a felperes ilyen igényt nem terjesztett elő, hanem a következő nap csütörtökön kérte a szállítási előjegyzés alkalmával a nem dohányzó zárkába történő áthelyezését, és ekkor ez meg is történt. 2008. május végén írt az ügyészségnek a felperes panaszlevelet a 2008. március 31-től egy hétig történt alperesi bv. intézetbeni tartózkodásával kapcsolatban, a dohányzási szokásainak megsértésével összefüggésben. Erre készültek azok a jelentések, amelyeket az alperes biztonsági tisztjei és a körletfelügyelő írtak, illetőleg a fogvatartási osztály vezetője foglalt össze (7. sz. iratanyag).

Ezek tartalma szerint a felperes hivatalos úton és a bv. intézet illetékeseinek tudomására hozott módon csak a takaróval kapcsolatosan élt bejelentéssel.

A felperes a zárkatársak előtt a befogadását követő naptól kezdődően többször tett említést - ma már meg nem jelölhető - alperesnél szolgálatot teljesítő személyeknek arról, hogy kéri magát nem dohányzó zárkába, azonban ezt írásbeli kérelemben nem jelezte, és azt sem lehet megállapítani, hogy illetékes volt-e az a személy, akinek ezt a kérését előterjesztette, de sem a szemle során, sem a nevelőn keresztül ilyen jelzéssel nem élt, és írásbeli kérelmet sem terjesztett elő. A bv. intézetben írásbeli kérelemre az illetékes személyhez eljuttatva azt, 24 órán belül ezeket a kéréseket teljesítik (tanu1 tanú vallomása).

Megállapítható, hogy a felperes 2008. március 31-től április 4-ig kb. 3,5 napon keresztül az alperesi bv. intézetben dohányzó zárkában volt elhelyezve, holott ő nem dohányzik.

* * *

A felperes módosított keresetében 1.000.000,- Ft nem vagyoni kár megfizetésére kérte az alperest kötelezni arra alapozottan, hogy az elhelyezési követelményeknek az alperes nem tett eleget, és őt nem dohányzóként dohányzó zárkában helyezte el, ezzel neki személyiségi jogi és fizikális sérelmet okozott, amely nem vagyoni kárral kompenzálható.

Hangsúlyozta azt, hogy többszöri kérésére a befogadáskori elhelyezés megváltoztatásának is csak több mint három nap elteltével tett az alperes eleget, azonban azt nem vitatta, hogy kérelmét csak szóban terjesztette elő, pontosan nevesített szolgálatot teljesítőt nem jelölt meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a bv. intézetben lehetőség van annak a jogszabályi előírásnak a betartására, hogy külön füstmentes és dohányzó zárkák kijelölésével gondoskodjanak a nem dohányzók védelméről. Tagadta azt, hogy a felperes befogadásakor erre vonatkozóan kérelmet terjesztett volna elő, állította, hogy a tőle elvett takaró kapcsán voltak kifogásai, a zárkában történt elhelyezésével kapcsolatban nem. Állította, hogy a befogadáskor a kísérő iratok a késői időpontra figyelemmel nem álltak rendelkezésre, kivéve a szabadságvesztés büntetés eredeti megkezdésekor, 2006. december 13-án felvett adatlapot, melynek adata azonban az eltelt időben változhat. Arra is hivatkozott, hogy 24 órán belül megoldják a fogvatartottak elhelyezési problémáit, amennyiben azt a házirendnek megfelelően és a megfelelő úton terjesztik elő. A felperes azonban sem a nevelő felé írásos kérelmi lapot nem töltött ki e vonatkozásban, sem a szemle során nem jelezte ezt a sérelmét, csak 2008. májusában az ügyészségre írt levélben, illetőleg a továbbszállítással kapcsolatos 4. napon történt beosztás során kérte az áthelyezését, amelyet aznap teljesítettek.

* * *

A felperes keresete alaptalan.

A felperes keresete jogcímét közigazgatási jogkörben okozott kárként jelölte meg, mert az alperes a fogvatartottakkal kapcsolatos intézkedési jogkörében eljárva okozott hátrányt neki.

A közigazgatási jogkörben okozott kár törvényi előfeltételeit - a Ptk. 348. § szerinti munkáltató kártérítési felelőssége speciális esetét - a Ptk. 349. § (1) bekezdése tartalmazza a kivételes szabályokat illetően, alapjaiban pedig a Ptk. 339. § (1) bekezdése irányadó.

A Ptk. 349. § (1) bekezdése szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette.

A Ptk. 339. § (1) bekezdése értelmében aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az idézett jogszabályból következően tehát a közigazgatási jogkörben okozott kár megállapíthatóságának előfeltételei: - jogellenes magatartás - a kár (államigazgatási tevékenységgel - igazgatási tevékenységgel összefüggő) - okozati összefüggés, - vétkesség, - a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, - a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket a károsult igénybe vette.

A perbeli tényállás mellett a rendes jogorvoslat igénybevétele vagy annak a kár elhárítására alkalmas volta itt nem kerülhet szóba, hiszen rendes jogorvoslati lehetőség nem biztosított.

A 17/1999. (XI. 18.) IM r. a nem dohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának szabályairól a büntetés-végrehajtási szerveknél c. rendelet 4. §-ában kimondja, hogy a bv. intézetben - a fogvatartottak összetételére figyelemmel - dohányzó, illetve dohányfüst-mentes zárkát (lakóhelyiséget) kell kijelölni. A bv intézet neve 3 Intézet Házirendje (7/F/3. számú melléklet 25. oldal) F/3. pontja szerint a befogadáskor a zárka kijelölés jogszabály, illetve az esetleges ügyészi, bírói rendelkezések értelmében történik, azt a fogvatartott köteles tudomásul venni.

A felperest kérelmére, vagy nyilatkozata értelmében befogadásakor (esti órákban) nem dohányzó zárkába lehetett volna elhelyezni, azonban a felperes azt felhívás ellenére nem bizonyította, hogy felvételekor jelezte, hogy nem dohányzó zárkába kéri az elhelyezését, mert nem dohányzó, illetőleg a dohányzó zárkában való elhelyezése ellen tiltakozott volna. A későbbiekben ezzel kapcsolatos szóbeli jelzéseit a kihallgatott, általa bejelentett zárkatársai mint tanúk vallomásukban alátámasztották, azonban az elhelyezés időpontjában történtekről megnyugtató bizonyítékul nem tudtak szolgálni. A kihallgatott fogvatartási ügyek osztályvezetője, tanu1 vallomása szerint a felvételekor a takaróval kapcsolatos problémával volt a felperes elfoglalva, ezen túlmenően a nem dohányzókénti elhelyezését az is befolyásolhatta, hogy kivel kívánt egy zárkában lenni. A zárkatársak közül egyedül tanu4 tanú állította, hogy a felperes felvételekor is jelezte azt, hogy nemdohányzó zárkába kéri az elhelyezését, ezt tanu2 és tanu3 tanúk nem tudták alátámasztani. Az ügyészi jelzésre (V. 29-én) a Bv. Intézet illetékes tisztjei jelentésükben azt rögzítették, hogy a felperes ilyen jelzéssel nem élt. Így tényként a bíróság ezt fogadta el.

tanu1 tanú azt is bizonyította, hogy az első befogadás alkalmával felvett adatlap adatai változhatnak, ha a felperes befogadásakor az említett körszállítás alkalmával nem jelez, akkor az elhelyezése eshetőleg történhet a dohányzási szokásaitól eltérően is, miután a körszállítás alkalmával az írásos adatposta csomag nem minden esetben áll rendelkezésre, de előfordulhat az is, hogy a fogvatartott más szempontok alapján kéri az elhelyezését (ismerősökkel akar egy zárkába kerülni).

A körszállítási napon történt befogadását követő napokban pedig szintén az általa - a hosszabb fogvatartása miatt - már ismert házirend szabályai szerint kellett volna eljárnia, azaz írásos kérelmi lapot kellett volna előterjesztenie, vagy a nevelő útján jeleznie közvetlenül a fogvatartási osztály vezetője felé, ez esetben az áthelyezéséről a bv. intézetben 24 órán belül intézkedtek volna.

Ennek megtörténtét a kihallgatott tanúk vallomása sem támasztja alá, de írásos nyoma sincs, az nem is volt vitás, hogy a felperes írásos kérelmi lapot csak a takarójával kapcsolatosan terjesztett elő, amellyel összefüggésben az intézkedés meg is történt.

Az, hogy a zárkatársai vallomása szerint meg nem jelölhető bv. intézeti dolgozóknak jelezte ezt az igényét (nem a befogadáskor), nem tekinthető az előírásos útnak, így a felperes a szabályok általa történt megszegése mellett nem hivatkozhat az alperesnek a jogellenes magatartására, mert ilyen körülmények között az az alperesnek nem róható fel.

Az alperes ugyan nem tartotta be az idézett IM r. 4. §-ában írt rendelkezéseket, azonban a felperes ezek betartását és ennek megfelelő elhelyezését nem a fogvatartottakra irányadó házirend, és BVOP intézkedésekben leírtak szerint terjesztette elő.

A megyei bíróság elfogadta tanu1 alperesi osztályvezető tanúvallomását, mert az az írásos házirend és szabályzat előírásának megfelelő előadást tartalmaz, továbbá életszerű abban a körben is, hogy ha a felperes a körszállítás alkalmával jelzi az elhelyezési problémáját, akkor az alperesnek semmilyen oka nem volt arra, hogy ezt több mint három napon keresztül megtagadja.

Ezt alátámasztja az a körülmény is, hogy a felperes azt is tudta (régi fogvatartottként tudnia kellett), hogy az elhelyezési problémáival vagy ebben a körben előforduló sérelemmel kapcsolatosan az ügyészi felügyelet felé is jelezhet, ennek ellenére sem a három nap múlva lefolytatott szemle során, sem pedig a későbbiekben írásban nem jelzett az ügyészség felé, csak jóval később, több mint egy hónap elteltével.

Mindezek mellett hiányzik az alperesi oldalról a jogszabályba ütköző elhelyezés körében tanúsított jogellenes magatartásnak a felróhatósága, vétkessége, ez pedig mint tényállási elem feltétlenül szükséges a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének előfeltételei körében.

Utal még a megyei bíróság arra is, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a nem vagyoni kárigény megalapozottságához az egyértelműen kifejezhető és összegszerűségében is kompenzálásra alkalmas összegben meghatározható hátrány igazolása szükséges. A felperes arra hivatkozott, hogy önmagában a jogsértés és az, hogy nem dohányzó létére 3,5 napon keresztül a dohányfüstöt kénytelen volt elviselni, a bekövetkezett és a nem vagyoni kártérítési igényt megalapozza hátránya, amely 1.000.000,- Ft nem vagyoni kárral kompenzálható.

Ezt nem látta a megyei bíróság az időtartam rövidségére figyelemmel megállapíthatónak, így lényegében a súlyosabb hátrány mint kárelem is hiányzik a nem vagyoni kárért való felelősség megállapításához.

Erre figyelemmel a felperes keresete megalapozatlan volt és így elutasítandó.

A felperes teljes személyes költségmentességben részesült, ezért a le nem rótt feljegyzett illeték megfizetésére utólag a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (1) bekezdése alapján nem kötelezhető, azonban ez nem mentesíti az alperest megillető perköltség viselése alól a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján.

Az alperest jogtanácsos képviselte, a Pp. 67. § (2) bekezdése értelmében a perben a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet jogtanácsosát, jogi előadóját az ügyvéd jogállása illeti meg.

Erre figyelemmel a megyei bíróság a pertárgy értékéhez /Pp. 24. § (1) bekezdés/ igazodó és az ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM r. 3. § (2) bekezdés a.) pontja szerinti perköltséget állapított meg az alperes javára, figyelemmel a jogtanácsosi képviseletre.

A felperes pártfogó ügyvédje díjának viseléséről a Pp. 87. § (2) bekezdése alapján rendelkezett.

Zalaegerszeg, 2009. december 3.

Dr. Borbély Dalma sk. bíró