P.22185/2009/15 — P.22185/2009/15 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság 6.P.22.185/2009/15.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A felperes képviselőjének neve 1. felperes képviselőjének címe 1. és felperes képviselőjének neve 2. által képviselt I.r. felperes neve II.r. felperes neve II.r., és III.r. felperes neve III.r. felpereseknek az I.rendű alperes neve I.r. alperes címe lakos I.r. és II.r. alperes neve II.r. alperes címe II.r. alperesek ellen adásvételi szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt indított perében a bíróság nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A bíróság megállapítja azt, hogy az alperesek által 2009. július 14. napján a helységnév hrsz. ingatlan ¾ tulajdoni illetőségére kötött adásvételi szerződés a felperesek irányában hatálytalan.

A bíróság az alpereseket annak tűrésére kötelezi, hogy a felperesek a helységnév 2. Munkaügyi Bíróság ítélet száma jogerős ítélete alapján az I.r. alperessel szemben fennálló követeléseiket a II.r. alperesnek a helységnév hrsz. ingatlan feletti ¾ tulajdoni illetőségére vezetett bírósági végrehajtás útján kielégítsék.

A bíróság kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek 250.000.-/kettőszázötvenezer/ forint perköltséget.

A bíróság kötelezi továbbá az alpereseket, hogy külön adóhatósági felhívásra egyetemlegesen fizessenek meg a Magyar Államnak 368.000.-/háromszázhatvannyolcezer/ forint feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amit jogi képviselő útján kell írásban, 4 példányban a Győri Ítélőtáblához címzetten – a Zala Megyei Bíróságnál – benyújtani.

Figyelmezteti a feleket, hogy a fellebbezési határidőben közösen kérhetik, hogy fellebbezésüket a Győri Ítélőtábla tárgyaláson kívül bírálja el, illetve a Pp.256/A.§./l/ bekezdés b-d. pontjai esetén tárgyalás tartását kérhetik.

I N D O K O L Á S :

I.

A bíróság a helységnév 3. Városi Bíróság előtt 5.B.211/2006. ügyszám alatt folyamatban volt büntetőügy iratai; a helységnév 2. Munkaügyi Bíróság ítélet száma ítélete és a bíróság neve másodfokú bíróság ítélet száma ítélete; az alperesek között 2009. július 14. napján létrejött adásvételi szerződést tartalmazó okirat; az APEH neve által 2678156746. ügyszám alatt kibocsátott fizetési meghagyás és a II.r. alperes által annak alapján teljesített befizetést igazoló postai feladóvevény; a Bank neve Bank Zrt. által 2009. június 9. napján írásban kiállított törlési nyilatkozat; az I.r. alperes által 2005. november 24. napján, 2006. március 9. napján, 2007. február 21. napján, 2007. április 11. napján, 2007. augusztus 22. napján, 2008. január 14. napján és 2008. június 5. napján kiállított írásbeli elismervények; a helységnév hrsz. 2. . alatti ingatlan tulajdoni lapjának 2009. október 9. napján kelt teljes másolata; a helységnév 2. Munkaügyi Bíróság által 2009. október 28. napján a felperesek kérelmére kiállított végrehajtási lapok; végrehajtó neve önálló bírósági végrehajtó 2010. január 21. napján kelt, végrehajtási szám végrehajtói ügyszám alatt kiállított írásbeli tájékoztatása, valamint a peres felek előadásai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az I.r. alperes 1999. augusztus 1. napjától 2005. november 30. napjáig pénzügyi előadóként dolgozott a felperesi önkormányzatok körjegyzőségén. Munkakörébe tartozott a rendszeres szociális segélyek, valamint a rendszeres gyermekvédelmi támogatások pénzügyi elszámolása és a segélyek, valamint a támogatások jogosultjaihoz történő utalások, illetve a kifizetések irányítása. Az I.r. alperes 2001. júliusa és 2005. novembere között az I.r. alperestől 3.388.424.-Ft-ot, a II.r. felperestől 1.992.238.-Ft-ot, míg a III.r. felperestől 1.797.819.-Ft-ot jogtalanul eltulajdonított és azzal sajátjaként rendelkezett. A felpereseknek ily módon mindösszesen 7.178.841.-Ft kárt okozott.

A helységnév 3. Városi Bíróság a 2008. február 25. napján meghozott, 5.B.211/2006/31. számú ítéletével az I.r. alperes bűnösségét a felperesek terhére folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében megállapította és ezért őt halmazati büntetésül kettő évi börtönbüntetésre és 1.000.000.-Ft pénzmellékbüntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés büntetést négy évi próbaidőre felfüggesztette. A bíróság a felperesek, mint magánfelek polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította. A bíróság neve másodfokú bíróság a 2008. május 15. napján, 2.Bf.145/2008/3. szám alatt meghozott ítéletével a fenti ítéletet részben és akként változtatta meg, hogy a pénzmellékbüntetés mértékét 500.000.-Ft-ra leszállította. Egyebekben - a rendelkező részben foglalt személyes adatok egyikének pontosítása mellett - az ítéletet helybenhagyta.

A helységnév 2. Munkaügyi Bíróság a 2009. március 24. napján kelt, ítélet száma ítéletével kötelezte az I.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. felperes részére 3.388.424.-Ft-ot kártérítés jogcímén, valamint ezen összegnek 2005. november 1. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre a naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, és 160.000.-Ft perköltséget, a II.r. felperes részére 1.992.238.-Ft-ot kártérítésként, valamint ezen összegnek 2005. november 1. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre a naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, és 100.000.-Ft perköltséget, a III.r. felperes részére 1.797.819.-Ft kártérítést és ezen összegnek 2005. november 1. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre a naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, és 90.000.-Ft perköltséget. A munkaügyi bíróság ítéletét a bíróság neve másodfokú bíróság a 2009. június 30. napján meghozott, ítélet száma ítéletével helybenhagyta.

A helységnév 2. Munkaügyi Bíróság a jogerős ítélet alapján 2009. október 28. napján az I.r. felperes kérelmére végrehajtási szám 2. a II.r. felperes kérelmére végrehajtási szám 3. és a III.r. felperes kérelmére 1599-végrehajtási szám 4. végrehajtási lajstromszám alatt állított ki végrehajtási lapot. A végrehajtó neve önálló bírósági végrehajtó előtt folyamatban levő végrehajtási eljárásokban behajtás mindeddig nem történt.

Az alperesek hozzátartozók, a II.r. alperes az I.r. alperes féltestvérének házastársa. Közszolgálati jogviszonyának megszűnése után az I.r. alperes anyagi nehézségei miatt a II..r. alperestől és házastársától, II.r. alperes neve nétól több alkalommal is kért és kapott kölcsönt. Az egyes kölcsönadásokról mindhármuk által aláírt, elismervény megnevezésű okiratokat állítottak ki. Azok szerint az I.r. alperes 2005. november 24. napján ügyvédi díj rendezésére 600.000.-Ft-ot, 2006. március 9. napján a leánya iskolai kirándulásának költségére 200.000.-Ft-ot, 2007. február 21. napján saját szakmai képzésének költségére 200.000.-Ft-ot, 2007. április 11. napján műhelyének kialakítása céljára 1.600.000.-Ft-ot, 2007. augusztus 22. napján a munkájához szükséges szerszámok, anyagok és berendezési tárgyak vásárlására 800.000.-Ft-ot, 2008. január 14. napján fia ballagására 50.000.-Ft-ot, míg 2008. június 5. napján a büntetés és perköltség kifizetésére 1.000.000.-Ft-ot kapott kölcsönként. A mindösszesen 4.450.000.-Ft kölcsöntartozás visszafizetésének időpontját az alperesek nem határozták meg, lejáratot nem kötöttek ki.

Az alperesek 2009. július 14. napján adásvételi szerződést kötöttek, mely alapján az I.r. alperes a helységnév hrsz. , természetben cím alatt található, lakóház, udvar, gazdasági épület megjelölésű és 395 m2 nagyságú belterületi ingatlan feletti ¾ tulajdoni illetőségét 6.000.000.-Ft vételáron eladta a II.r. alperesnek. A szerződést tartalmazó okirat aláírásával ugyan az I.r. alperes a fenti összegű vételár átvételét elismerte, azonban ténylegesen a II.r. alperes részéről – a fentieken felül – további kifizetés nem történt. Az adásvételi szerződés megkötését az I.r. alperes azért javasolta, mert a korábbi kölcsönösszegeket visszafizetni nem tudta, s ehhez képest tartozása fejében az ingatlan tulajdonjogát kívánta átruházni a II.r. alperesre. személynév , az I.r. alperes házastársa a szerződéskötéskor tulajdonostársként nyilatkozott arról, hogy elővásárlási jogáról lemond. A ügyvéd neve által szerkesztett és ellenjegyzett okiratba foglalt adásvételi szerződés alapján a földhivatal neve a II.r. alperes tulajdonjogát a 40.185/2009.07.21. számú határozatával az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

Az I.r. alperesnek jelenleg rendszeres jövedelme nincs, mint ahogy nagyobb összegű megtakarítással, banki betéttel sem rendelkezik. Tulajdonát képezi három zártkerti ingatlan, melyeket hosszabb ideje sikertelenül próbál értékesíteni.

II

A felperesek – módosított – keresetükben kérték a bíróságtól annak megállapítását, hogy az alperesek között 2009. július 14. napján létrejött, a helységnév hrsz. ingatlan ¾ tulajdoni illetőségét érintő adásvételi szerződés a felperesek irányában hatálytalan. Emellett a felperesek keresetükben az alpereseket annak tűrésére kérték kötelezni, hogy a felperesek a munkaügyi bíróság jogerős ítélete alapján fennálló követeléseiket a fenti tulajdoni illetőségből végrehajtás útján kielégíthessék. A kereset ténybeli alapjaként a felperesek előadták azt, hogy az I.r. alperes – bűncselekménnyel – 7.178.841.-Ft kárt okozott nekik, melynek megtérítésére az általuk indított munkaügyi perben a bíróság a 2009. március 24. napján meghozott és 2009. június 30. napján jogerőre emelkedett ítéletével kötelezte az I.r. alperest. A végrehajtási eljárások megindítása előtt, az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján szereztek tudomást arról, hogy az I.r. alperes a perbeli tulajdoni illetőséget a 2009. július 14. napján kötött adásvételi szerződéssel átruházta féltestvérének házastársára, vagyis a II.r. alperesre. Mindezek miatt a felperesek utaltak arra, hogy mivel az alperesek a Ptk.685.§ b./ pontja értelmében hozzátartozónak minősülnek, ezért a Ptk.203.§/2/ bekezdése alapján a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell. Álláspontjuk szerint az I.r. alperes az őt a kár megtérítésére kötelező ítéletek ismeretében olyan fedezetelvonó szerződést kötött, melynek nyilvánvaló célja a felperesek kielégítési alapjának elvonása volt.

Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték a bíróságtól. Mindketten előadták azt, hogy a szerződéskötés előtt a II.r. alperes az anyagi gondokkal küzdő I.r. alperesnek különböző célokra többször is kölcsönt adott. Miután azonban az I.r. alperes azt visszafizetni nem tudta, abban állapodtak meg, hogy a kölcsöntartozás fejében a II.r. alperes megszerzi a kérdéses tulajdoni illetőséget. Erről már az utolsó kölcsönösszeg átadásakor, 2008. májusában is szó volt közöttük, a szerződést ugyanakkor csak azt követően tudták megkötni, hogy az ingatlant terhelő jelzálogjog törlése érdekében a bank 2009. júniusában az engedélyt kiadta. A szerződés megkötésekor emiatt újabb pénzátadás már nem történt, a vételár mértékét pedig azért határozták meg 6.000.000.-Ft-ban, mert az adóhatóság előtt „a kisebb összeg nem lett volna elfogadható”. Mindketten nyilatkoztak arról, hogy sem 2008. májusában, sem pedig az adásvételi szerződés megkötésekor nem beszéltek arról, hogy a felperesi önkormányzatoknak milyen követelései vannak az I.r. alperessel szemben, a II.r. alperesnek arról sem volt tudomása, hogy a felperesek munkaügyi pert indítottak az I.r. alperes ellen. A fentiek miatt vitatták azt, hogy az általuk kötött adásvételi szerződés fedezetelvonó jellegű lett volna.

III.

A felperesek keresete az alábbi indokok miatt volt megalapozott.

A Ptk.203.§/1/ bekezdése szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.

A Ptk.203.§/2/ bekezdése alapján ha valaki hozzátartozójával vagy olyan jogi személlyel, amellyel való viszonyában többségi befolyás áll fenn, továbbá ha a jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.

A Ptk.207.§/6/ bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.

A Ptk. 365.§/1/ bekezdése alapján adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.

A Ptk.685.§ b./ pontja szerint e törvény alkalmazásában közeli hozzátartozók: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa;

A bíróságnak a jogvita eldöntésekor elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperesek által kötött szerződés nem volt-e színlelt. Abban az esetben ugyanis, ha az adós és a jogszerző tényleges szerződési akarata hiányzott és csak azt a látszatot akarták kelteni, hogy a vagyontárgy már nem az adós tulajdona, a szerződés semmisségét és nem annak relatív hatálytalanságát kell megállapítani /a Complex Jogtárnak a Ptk.203.§-ához fűzött kommentárja/. Ehhez képest a perbeli esetben a színleltséget megállapítani amiatt, hogy az alperesek előadása /a 9. számú tárgyalási jegyzőkönyv 4-5. oldala/ szerint a II.r. alperes a korábban átadott kölcsönösszegeken felül az adásvételi szerződés megkötésekor vételárként már nem teljesített további kifizetést az I.r. alperes felé, nem lehetett. Mégpedig azért nem, mert az alperesek egyezően nyilatkoztak arról, hogy az I.r. alperes a kölcsöntartozása fejében az ingatlan tulajdonjogát kívánta átruházni a II.r. alperesre /az 5. számú II.r. alperesi beadvány, a 6. számú I.r. alperesi beadvány 2. oldala/. Az alpereseknek a tulajdonjog átruházására vonatkozó szándéka tehát valós volt. Ennélfogva pedig nem a semmisségre, hanem a fedezetelvonó szerződésre vonatkozó különös szabályokat és jogkövetkezményeket kellett alkalmazni /BDT 2001.417., 2004.1069.,2007.1685./.

A Ptk.203.§-ából következően a jogszerzővel szembeni fellépéshez az szükséges, hogy a hitelező és az adós közötti jogviszonyból származó kötelezettség az igény állapotába kerüljön, azaz bírói úton kikényszeríthető legyen /EBH 2004.1040/. E követelménynek a felperesek követelése megfelelt, hiszen az I.r. alperes a bűncselekménynek minősülő magatartásával a sérelmezett szerződés megkötése előtt okozott kárt nekik, melynek megtérítésére a munkaügyi bíróság jogerős ítéletével kötelezte. Kétségtelen az is, hogy a kártérítési igény kielégítésére a végrehajtási eljárás során a II.r. alperesre átruházott tulajdoni illetőség fedezetül szolgálhatott volna. A fedezetelvonás tényét, vagyis azt, hogy a követelés kielégítése részben, vagy egészben lehetetlenné vált, az I.r. alperes azon előadása igazolta, miszerint jelenleg rendszeres jövedelme nincs, nagyobb összegű megtakarítással, banki betéttel nem rendelkezik és a tulajdonát képező három zártkerti ingatlant hosszabb ideje sikertelenül próbálja értékesíteni /a 9. számú tárgyalási jegyzőkönyv 3. oldala/.

Mivel a II.r. alperes az I.r. alperes féltestvérének házastársa, ezért az alperesek a Ptk.685.§ b./ pontja értelmében hozzátartozóknak minősültek. {Megjegyezve azt, hogy a hatályos jogszabályok a féltestvér kifejezést nem definiálják. A Csjt. 34.§/2/ bekezdése viszont az elsőfokú oldalági rokonság fennálltához csak egy felmenő meglétét kívánja meg, s így a csoportra irányadó feltételeket mind a testvér, mind a féltestvér kielégíti /a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának a Bíróság Határozatok 2000. évi 8. számában közzétett véleményének V/2. pontja/.} Mindezek miatt a perbeli bizonyítási kötelezettség – ahogyan arról a bíróság a feleket az első tárgyaláson tájékoztatta /a 9. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldala/ - akként alakult, hogy a Ptk.203.§/2/ bekezdése által felállított törvényi vélelemmel szemben az alpereseknek kellett volna bizonyítaniuk a szerződés visszterhességét és a szerző fél, azaz a II.r. alperes jóhiszeműségét; utóbbi kapcsán azt, hogy a II.r. alperes a felperesek követelésének fennálltáról, valamint arról, hogy a szerződés a követelés kielégítési alapját részben, vagy egészben elvonja, nem tudott és a körülmények szerint arról nem is kellett tudnia.

Az ingyenességet a fentiekben ismertetett, a szerződéskötés előzményei kapcsán felmerült peradatok cáfolták. Ezzel szemben a II.r. alperes rosszhiszeműsége melletti törvényi vélelmet az alperesek megdönteni nem tudták, e körben bírói felhívásra, a mulasztás perjogi jogkövetkezményeire való figyelmeztetés /a 9. számú tárgyalási jegyzőkönyv 8. oldala/ ellenére semmiféle bizonyítást nem ajánlottak fel. Megelőzőleg ugyan indítványt tettek az adásvételi szerződést tartalmazó okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd tanúkénti kihallgatására, miután azonban a későbbiekben úgy nyilatkoztak, hogy az ügyvédi titoktartás alóli felmentést visszavonják /a 11. számú alperesi beadványok/, a bíróság a tanúbizonyítást mellőzte. A rosszhiszeműség hiányát ugyanakkor a rendelkezésre álló peradatok nem igazolták. Arra önmagában az az alperesek által állított tény, hogy az adásvételi szerződés megkötését az I.r. alperes már az utolsó kölcsönadáskor javasolta /a 9. számú tárgyalási jegyzőkönyv 4-5. oldala/, valósága esetén sem lehetett alkalmas.

A bíróság a kifejtett indokok alapján, a szerződés fedezetelvonó jellegére tekintettel döntött úgy, hogy a keresetnek helyt adva ítéletével megállapította az alperesek között létrejött adásvételi szerződésnek a felperesek irányában való hatálytalanságát és egyben az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a felperesek követelésének kielégítése érdekében az átruházott tulajdoni illetőséget végrehajtás alá vonják.

A perköltség viseléséről a bíróság akként határozott, hogy a Pp.78.§./l/ bekezdése és 82.§/1/ bekezdése alapján, a 32/2003./VIII.22./IM. rendelet 3.§./2/ bekezdés a./ pontjára figyelemmel kötelezte a pervesztes alpereseket a felperesek részéről felmerült perköltségnek – a felperesek perbeli képviseletét ellátó ügyvéd munkadíjának – a pernyertes felperesek javára történő egyetemleges megfizetésére. A felperesek személyes illetékmentessége /Itv.5.§/1/ bekezdésének b./ pontja/ folytán feljegyzett kereseti illetéknek az állam javára történő megfizetésére a bíróság a 6/1986./VI.26./IM. rendelet 13.§/2/ bekezdése szerint, pervesztességük okán az alpereseket egyetemlegesen kötelezte.

Zalaegerszeg, 2010. március 10. . Zumbók Péter sk. bíró