P.22066/2010/38 — P.22066/2010/38 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság 4.P.22.066/2010/38. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság a felperesi ügyvéd neve, címe) által képviselt felperes neve, címe alatti felperesnek a I.r. alperes neve, címe szám alatti I.r., II.r. alperes neve, címe szám alatti II.r., III.r. alperes neve, címe szám alatti III.r., IV.r. alperes neve, címe szám alatti IV.r. (az I.r. és IV.r. alperes képviselője: alperesi ügyvéd neve, címe), továbbá V.rendű alperes neve II.rendű alperes címeszám alatti V.r. (a II.r., III.r. és V.r. rendű alperesek képviselője: alperesi ügyvéd neve II) V.r. alperesek elleni kielégítés tűrésére kötelezés iránti perében - melybe a egyéb érdekelt neve felszámolóbizt. neve képviselt egyéb érdekelt neve, címe szám alatti beavatkozó az alperesek pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott -, az ügyben tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg a II.r., III.r. és V.r. alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 1.620.850,-Ft perköltséget.

A bíróság megállapítja, hogy az I.r. és IV.r. alperesek pártfogó ügyvédje díjának viselésére a felperes köteles.

Felmerült költségeit a felperes maga viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amit jogi képviselő útján kell írásban és 5 példányban a Zala Megyei Bíróságnál benyújtani a Pécsi Ítélőtáblához címzetten.

Figyelmezteti a feleket, hogy a fellebbezési határidőben közösen kérhetik, hogy fellebbezésüket a Pécsi Ítélőtábla tárgyaláson kívül bírálja el, illetve a Pp. 256/A.§ (1) bekezdés b-d./ pontok esetén tárgyalás tartását kérhetik.

I N D O K O L Á S:

I. Tényállás

A jelenleg már felszámolás alatt álló beavatkozó építőipari kivitelezéssel, és a felépített társasházi lakások eladásával foglalkozott. A felperes a beavatkozó beruházásait finanszírozta, annak helységnév 2 projektjét a 2006. április 18-án létrejött devizahitel-szerződés segítségével. E szerződéssel a beavatkozó számára 185.000,-Euró hitelt nyújtott, melynek visszafizetését a felperes a beavatkozó tulajdonában volt, a beruházás keretében megvalósuló 6 lakásos társasház helyéül szolgáló helységnév 2 hrsz. 1 ingatlanra bejegyzett zálogjoggal biztosította.

A felperes és a beavatkozó a devizahitel-szerződést 2007. december 20-án módosították, megállapították, hogy a beavatkozónak 185.000,- Euró tőketartozása áll fenn, a visszafizetési határidőt 2008. június 30-áig meghosszabbították, s a biztosítékok körét kibővítették a 2005. február 22-én létrejött vagyont terhelő zálogjoggal, valamint a módosítás napján megkötött engedményezési és óvadéki szerződés révén a beavatkozó felperesre átruházott követeléseivel. Ezen engedményezéssel a beavatkozó a felperesre ruházta át a helységnév 2 projekt keretében felépített társasházi lakások értékesítéséből származó valamennyi követelését, azzal, hogy a felperes az engedményezett követelések érvényesítéséből befolyt összeget kizárólag a 2006. április 18-án megkötött hitelszerződésből származó beavatkozói tartozásra számolhatja el. Az átruházott követelések érvényesítéséről úgy rendelkeztek, hogy a kötelezetteket az engedményezésről a beavatkozó által adott meghatalmazás alapján a felperesnek kell értesítenie. Az engedményezéssel a felperes mind a 6 társasházi lakás értékesítéséből származó vételár-követelést megszerezte.

2007. december 20-án a felperes és a beavatkozó nem csak a 2006. április 18-án megkötött devizahitel-szerződést módosították, hanem egy új devizahitel-szerződést is kötöttek, 614.042,-Euró - meghatározott feltételek mellett történő - folyósításáról. E devizahitel célja a beavatkozó korábbi, lejárt hitelének refinanszírozása, folyószámlahitelének kiváltása volt, emellett a beavatkozó által kivitelezett apartmanház neve albetétei értékesítésének előfinanszírozása. A visszafizetés biztosítékaként a szerződés 10. pontjában 6 biztosítéki szerződést nevesítettek, köztük az ugyancsak 2007. december 20-án megkötött keretbiztosítéki jelzálogszerződést. E jelzálogszerződéssel a felperes javára zálogjogot alapítottak 450.000.000,-Ft keretösszeg erejéig a felperes helységnév 2 hrsz. 1 ingatlanán, azzal, hogy az ingatlanon felépített társasház bejegyzését követően a jelzálogjog bejegyzését a felperes a hrsz. 2, hrsz. 3 és a hrsz. 4 helyrajzi számú lakásokra fogja kérni.

A beavatkozó a társasházat felépítette, a zálogszerződések alapján a földhivatal a jelzálogjogot 185.000,-Euró és járulékai erejéig mindegyik lakásra bejegyezte, továbbá 450.000.000,-Ft erejéig keretbiztosítéki jelzálogjogot jegyzett be a hrsz. 7, hrsz. 3, és a hrsz. 4 helyrajzi számú lakások tulajdoni lapjaira.

A III.r. és V.r. alperesek 2007. december 13-án, a II.r. alperes 2008. január 29-én kötöttek adásvételi szerződést a beavatkozóval, a III.r. alperes a hrsz. 5 az V.r. alperes a hrsz. 6, a II.r. alperes a hrsz. 3 helyrajzi számú társasházi lakást vásárolta meg a beavatkozótól. Az I.r. és IV.r. alperesek adásvételi szerződése 2008. április 10-én kelt, az I.r. alperes a hrsz. 7, a IV.r. alperes a hrsz. 4 helyrajzi számú lakás tulajdonosa lett. Az adásvételi szerződések megkötésekor mind az eladó beavatkozó, mind a vevő alperesek, mind a beruházást finanszírozó felperes szándéka az volt, hogy az alperesek kötelezettsége a szerződés szerinti vételár maradéktalan kifizetésére terjed ki, és e kötelezettség teljesítésével a lakásokra átjegyzett zálogjogok megszűnnek, a törléshez szükséges jognyilatkozatot a felperes megadja.

Az alperesek vételárfizetési kötelezettségüket teljesítették: a III.r. alperes 2007. december 14-én, az V.r. alperes 2007. december 17-én, a II.r. alperes 2008. január 30-án, az I.r. és IV.r. alperesek 2008. április 15-én. Az alperesek fizetési kötelezettségüket az adásvételi szerződésekben foglalt módon teljesítették, mert azok azt tartalmazták, miszerint a vételárat „banki átutalással, Eladó által megjelölt bankszámla javára Eladó által kibocsátott számla ellenében” kell megfizetni. A beavatkozó azonban olyan számlákat állított ki, amelyek a beavatkozónak a takarékszövetkezet neve vezetett számláját tüntették fel, így az alperesek e számlaszámra teljesítettek. Ennek oka az volt, hogy a beavatkozó a takarékszövetkezet neve is hiteljogviszonyban állt, és a takarékszövetkezet a hitelezéshez számlaforgalom megjelenését kötötte ki. Az alperesektől befolyt vételárat ugyanakkor a beavatkozó átadta a felperesnek, oly módon, hogy 2008. áprilisában az ügyvezető 85.000.000,-Ft készpénzt adott át a felperesnek a felperes helységnév fiókjában, tudatva a felperessel, hogy ez a befizetés magában foglalja a helységnév 2 beruházásból befolyt vételárat. E befizetést a felperes ennek ellenére nem a beavatkozó e projektjére számolta el, és az alperesek lakásain fennálló jelzálogjogok törléséhez szükséges jognyilatkozatot sem adta meg.

Az engedményezésről a felperes a III.r. és V.r. alpereseket 2007. december 22-én értesítette, amikor ők vételárfizetési kötelezettségüket már teljesítették. A vételár kiegyenlítése előtt a többi alperes értesítése sem történt meg, a felperes csak 2010. augusztusában tájékoztatta őket arról, hogy belső ellenőrzést tartott, megállapította az alperesek tulajdonjogát, és az őket terhelő zálogjogot, valamint lehetőséget biztosít nekik a zálogjog megváltására, ami számukra a kifizetett vételárral közel egyező terhet jelentett volna. A felszólítást az alperesek nem teljesítették.

A beavatkozó a felperessel szemben hitelvisszafizetési kötelezettségét nem tudta teljesíteni, emiatt a felperes 2010. november 25-én a beavatkozó felszámolását kérte. A felszámolás 2011. március 10-én indult meg, a felperesnek a beavatkozóval szemben 213.146.483,-Ft nyilvántartásba vett hitelezői követelése áll fenn.

II. Pertörténet

A felperes keresetében az alpereseket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy 185.000,-Euró és járulékai erejéig kielégítést nyerjen a tulajdonukban álló társasházi lakásokból, valamint 450.000.000,-Ft erejéig kielégítést nyerjen az I.r., II.r., és IV.r. alperesek ezen ingatlanaiból. Keresetét fennálló, bejegyzett zálogjogaira alapította.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, hogy vételárfizetési kötelezettségüket teljesítették, ezért a zálogjogokat már töröltetni kellett volna.

E védekezéssel szemben a felperes az utolsó tárgyalásig arra hivatkozott, miszerint „a probléma az, hogy az alperesek nem az érdekelt neve. felperesnél vezetett számlájára teljesítették a vételárfizetési kötelezettségüket”, „ha ez megtörténik, akkor a jelzálogjogot a felperes töröltette volna” (9. számú jegyzőkönyv). A felperes képviselője a 2011. november 16-án kelt beadványában ezt az álláspontját úgy változtatta meg, hogy a felperes beavatkozóval szembeni követelése fennáll, ezért a zálogjog sem szűnt meg. Ezzel egyidejűleg a jogi képviselő bejelentette, hogy ügyvédi megbízása megszűnt, majd az utolsó tárgyaláson a felperest képviselő jogtanácsos ezt az utóbbi álláspontot tartotta fenn, kifejtve, hogy a személyes kötelezett tartozása fennáll, azt a felperes a felszámolásban bejelentette, s ez önmagában megalapozza az alperesek kielégítés tűrésére kötelezését.

Az alperesek képviselői védekezésükben kitértek arra is, hogy a teljesítéskor a vételár-követelés engedményezéséről nem tudtak, ezáltal szabályszerűen teljesítettek a beavatkozó felé, ami tartozásuk megszűnését eredményezte. Az is bizonyítottá vált, hogy a 85.000.000,-Ft készpénz átadásával az általuk kifizetett vételár eljutott a felpereshez, és a felperes azt is tudta, hogy e befizetés tőlük származik. A 2008. áprilisában befizetett összeggel emiatt a felperesnek a helységnév 2 beruházásból eredő követelését kellett volna csökkentenie, ami e követelés megszűnését jelentette volna. A követelés megszűnése miatt a felperesnek a zálogjogok törléséhez szükséges jognyilatkozatot meg kellett volna adnia.

A felperes az alperesek szerződéses kötelezettségének teljesítését nem látta teljes mértékben bizonyítottnak, és ezen érvelésekkel szemben szintén megismételte, hogy 213.146.483,-Ft követelése áll fenn a személyes kötelezett beavatkozó felé, ami feljogosítja arra, hogy a dologi kötelezett alperesek lakásaiból keressen kielégítést.

A beavatkozót képviselő felszámolóbiztos az ügyben érdemi nyilatkozatot nem tett.

III. A bizonyítékok megjelölése és értékelése

A bíróság a tényállást a felek előadásai, az általuk előterjesztett okirati bizonyítékok és a kihallgatott tanúk vallomásai értékelésével állapította meg.

a./ A 2011. október 10. napján tartott tárgyalásig a felperes képviselője nem vitatta, hogy az alperesek vételárfizetési kötelezettségüket teljesítették. Csak azzal kívánta cáfolni az alperesek védekezését, miszerint az alperesek nem a beavatkozó felperesnél vezetett számlájára teljesítettek, ezért nem adta meg a felperes a zálogjogok törléséhez szükséges jognyilatkozatot. Ezt az előadását a felperes képviselője a 2011. február 9-ei tárgyaláson is megerősítette: „Szeretném jegyzőkönyveztetni, hogy az adásvételi szerződésekbe bele kellett volna írni azt, hogy a vevőknek a felperesnél vezetett bankszámlára kell teljesíteniük. Hogyha ez megtörténik, semmilyen probléma nem lett volna, akkor most az alperesek nem lennének itt”. Ehhez képest a felperes a 2011. október 10-ei tárgyaláson korábbi álláspontját azzal egészítette ki: „A teljes vételár kifizetése lehet, hogy meg sem történt”. Ehhez hozzátette, hogy „amennyiben ez így van, abban az esetben kérjük az alpereseket, hogy a kimutatott vételár-különbözetet a felperesnek fizessék ki” (a felperes ugyanakkor erre irányuló keresetet nem terjesztett elő).

A bíróság meggyőződése szerint az alperesek kellően igazolták, hogy vételárfizetési kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tettek. A II.r., III.r., és V.r. alperesek a 2011. október 24-én kelt előkészítő iratukban vezették le kifizetéseiket, az előkészítő irathoz mellékelve az azt alátámasztó okirati bizonyítékokat. Az I.r. és IV.r. alperesek pedig a 2011. augusztus 31-ei tárgyaláson tárták a bíróság elé a vételár kiegyenlítését tanúsító irataikat, melyek ugyancsak teljes bizonyító erővel támasztják alá a szerződéses kötelezettség teljesítését. Az utolsó tárgyaláson a felperest képviselő jogtanácsos a teljesítés részbeni elmulasztására érvként már nem is hivatkozott.

b./ A bíróság a 2011. október 10-ei tárgyaláson hallgatta ki tanú 5t, aki 2009. májusától a beavatkozó ügyvezetője, majd a 2011. november 30-ai tárgyaláson kihallgatta tanú 7 is, aki tanú 5előtt látta el a beavatkozó ügyvezetését. Mindkét tanú egybehangzó tanúvallomást tett arra nézve, hogy 2008. áprilisában együtt jártak Nagykanizsán, a felperes helyi fiókjában, és ott 85.000.000,-Ft-ot adtak át tanú 6, a felperes ügyintézőjének. Azt is határozottan állították, elmondták tanú 6, hogy a 85.000.000,-Ft részben a helységnév 2 beruházásból származik, tehát az magában foglalja az alperesek által fizetett vételárat. tanú 5állította, hogy nem adhattak utasítást a bank ügyintézőjének arra vonatkozóan, hogy a felperes e befizetést mire számolja el, pár nappal később a tanú tanú 6 törlési engedélyeket kapott, „de én abba nem szólhattam bele, hogy ezek a törlési engedélyek milyen ingatlanokra vonatkozzanak” - vallotta tanú 5.

c./ A felperes képviselője a 2011. szeptember 30-án kelt beadványában csak a III.r. és V.r. alperesek esetében állította az engedményezésről való értesítés megküldését, azzal, hogy az értesítést a III.r. és V.r. alperesek 2007. december 22. napján vették át. A III.r. és V.r. alperesek azonban bizonyították, hogy az értesítés előtt már a teljes vételárat kifizették, így hozzájuk az értesítés már késve érkezett.

Az ügyben egyéb bizonyítandó tényállítás nem volt, a felek bizonyítási kötelezettségeikkel tisztában voltak, a bíróság az általuk indítványozott bizonyítást maradéktalanul lefolytatta.

IV. Jogi indokolás

Ptk. 251. § (1) Zálogjog alapján a jogosult a pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból - törvény eltérő rendelkezése hiányában - más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít. Bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal biztosítása semmis.

Ptk. 251.§ (3) A zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. Kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is.

Ptk. 259.§ (3) A zálogjog megszűnik, ha a követelés megszűnik, vagy a zálogjog átruházása nélkül átszáll, kivéve, ha a törvény rendelkezése értelmében a zálogjog a megtérítési követelés biztosítására fennmarad.

Ptk. 290. § (1) Ha a kötelezettnek a jogosulttal szemben több tartozása áll fenn, és teljesítése nem fedezi valamennyi tartozását, azt a kötelezett rendelkezése szerint, ennek hiányában pedig arra a tartozásra kell elszámolni, amelyre a kötelezett felismerhetően szánta. (2) Ha a kötelezett nem rendelkezett, és szándéka sem ismerhető fel, a teljesítést a) a régebben lejárt, b) azonos lejárat esetén a kötelezettre terhesebb, c) egyenlő mértékben terhes tartozások közül pedig a kevésbé biztosított követelés fedezésére kell fordítani. (3) Az egyenlő mértékben biztosított követeléseket a teljesítés arányosan csökkenti.

Ptk. 328. § (1) A jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés).

Ptk. 328.§ (3) Az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell; a kötelezett az értesítésig jogosult az engedményezőnek teljesíteni. (4) Ha a kötelezettet az engedményező értesíti, a kötelezett az értesítés után csak az új jogosultnak (engedményes) teljesíthet; az engedményestől származó értesítés esetén a kötelezett követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását. Ennek hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet annak, aki engedményesként fellépett.

A kereset nem megalapozott.

a./ A felperes korábbi jogi képviselője több tárgyaláson tett nyilatkozatában elismerte, hogy amennyiben az alperesek a beavatkozó felperesnél vezetett számlájára teljesítenek, abban az esetben ez a lakásaikra bejegyzett zálogjogok törlését eredményezte volna. Ez azt jelenti, hogy mindhárom fél: a személyes kötelezett beavatkozó, a jogosult felperes, és a dologi kötelezett alperesek szándéka arra irányult, hogy eltérjenek a Ptk. 251.§-ának (3) bekezdésében foglalt szabálytól, azaz a dologi kötelezettek felelőssége jelen esetben vételár-fizetési kötelezettségük teljesítésére terjedt ki, és annak szabályszerű kiegyenlítése a zálogjog megszűnésével járt. Az engedményezéssel a felperes a beavatkozó alperesekkel szembeni vételár-követelését is megszerezte, ugyanakkor a felperestől származó értesítésig az alperesek a beavatkozó felé joghatályosan, szabályszerűen teljesíthettek. Mivel a felperes a III.r. és V.r. alpereseket csak a teljesítés után értesítette, az I.r., II.r., és IV.r. alpereseket pedig nem értesítette, az alperesek szerződésszerűen teljesítettek a beavatkozó más hitelintézetnél vezetett számlájára. A felperessel szembeni, engedményezett tartozásuk ezáltal megszűnt, és a vételár megfizetésével megszűnt a zálogjog is, lévén a fenti okfejtés alapján mindhárom fél egyező szándéka arra irányult, hogy a vételár kiegyenlítése a lakásokra bejegyzett zálogjog megszűnéséhez vezessen. A zálogjog megszűnése miatt a felperes tűrésre kötelezés iránti keresete nem lehetett megalapozott.

b./ A beavatkozó személyes kötelezettnek a jogosult felperes felé több jogviszonyból származó tartozása állt fenn. Ez alapvetően abból eredt, hogy a beavatkozó párhuzamosan több beruházást végzett, és az egyes beruházások elszámolását a felek külön kezelték. A lefolytatott bizonyítás igazolta, hogy a beavatkozó képviselői 2008. áprilisában 85.000.000,-Ft-ot adtak át a felperesnek, és azt is meghatározták, hogy az összeg magában foglalja az alperesek által kifizetett vételárat. Habár a beavatkozó képviselői nem adtak utasítást arra vonatkozóan, a felperes mely beavatkozói tartozásra számolja el a befizetést, egyértelműen kijelenthető, hogy a beavatkozó felismerhető szándéka szerint a felperesnek a 85.000.000,-Ft-ot a helységnév 2 társasház-beruházásra kellett volna elszámolnia, hiszen a felperes által tudottan a beavatkozó szerződéses kötelezettséget vállalt arra, hogy a vételár kifizetésétől számított - az adásvételi szerződésekben meghatározott - határidőn belül gondoskodni fog a zálogjogok törléséhez szükséges felperesi jognyilatkozat beszerzéséről. A felperes nem tudott magyarázatot adni arra, a beavatkozó képviselői által adott tájékoztatás ellenére miért adta meg a törlési engedélyt a perben nem álló 6. lakástulajdonos javára, miért számolta el a befizetéseket a beavatkozó egyéb tartozásaira, s miért zárkózott el a későbbiekben a törlési engedély alpereseknek való megadásától.

Miután a fent kifejtettek szerint a vételár szabályszerű kiegyenlítésével a lakásokra bejegyzett zálogjog megszűnt, a beavatkozó képviselői által adott tájékoztatás alapján a felperes tudott a vételár-kiegyenlítésről, és ismerte a beavatkozó szándékát, a törlési engedélyek kiadásától kellő jogalap nélkül zárkózott el.

c./ A Ptk. 5.§-ának (2) bekezdése kimondja, hogy joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen, ha az személyek jogainak és törvényes érdekeinek csorbítására vezetne. A felperes keresetét arra alapította, hogy a közhiteles ingatlannyilvántartás zálogjogát feltünteti, a beavatkozóval szemben 213.146.483,-Ft nyilvántartásba vett hitelezői követelése áll fenn, és e két feltétel megléte önmagában megalapozottá teszi a keresetet. A bíróság álláspontja szerint azonban a tűrésre kötelezés iránti jog társadalmi rendeltetésével nem fér össze az a cél, hogy a hitelintézet felperes olyan alperesektől keressen kielégítést a beavatkozóval szemben fennálló követelésére, akik pusztán a lakásaik megvásárlása érdekében vállalták a zálogjoggal való megterhelést, mindhárom fél szándéka szerint csak azzal a feltétellel, hogy a vételár megfizetésével a zálogjog megszűnik, és akik nem vitathatóan az őket terhelő vételárat maradéktalanul kiegyenlítették. A felperes e jogának gyakorlása arra vezetne, hogy az alperesek lakásaira a felperes végrehajtást vezethetne, ezzel lakhatásuk, létfenntartásuk válna veszélyeztetetté, úgy, hogy ők szerződéses kötelezettségüket jogszerűen teljesítették. A felperesi joggyakorlás így az alperesek jogainak csorbítását eredményezné, amellett, hogy a felperes azt sem várta meg, követelése milyen mértékben nyerhet kielégítést a beavatkozóval szembeni felszámolás során. A jelenlegi helyzetben az is előfordulhat, hogy a felperes a felszámolás során valamilyen mértékű kielégítéshez juthat, de még ezt megelőzően a kereset sikere esetén végrehajtást vezethetne az alperesek lakásaira, megfosztva őket lakhatásuktól. A felperes törvényes érdekét nem alapozza meg önmagában az az utolsó tárgyaláson előadott érv, miszerint a felperesnek a betétesek érdekeit kell szem előtt tartania, mert a tűrésre kötelezés iránti jog rendeltetésszerű gyakorlásával ellentétes az a felperesi joggyakorlás, mely a vételárat szabályszerűen kifizető felpereseket lakásuktól fosztaná meg úgy, hogy a lakások zálogjoggal való megterhelésekor mindhárom fél felismerhető szándéka az volt: amennyiben az alperesek a vételárat kifizetik, a lakásokra bejegyzett zálogjog nem marad fenn.

Mindezek alapján a bíróság a keresetet elutasította.

V. Perköltség

A bíróság a pervesztes felperest kötelezte a II.r., III.r. és V.r. alperesek jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíj megfizetésére, annak összegét a 32/2003.(VIII.22.)IM rendelet 3.§-a alkalmazásával határozta meg, s a megítélt ügyvédi munkadíj az ÁFÁ-t tartalmazza (Pp. 78.§ (1) bekezdés).

A bíróság a Pp. 87.§-ának (2) bekezdése szerint csak megállapította azt, hogy a pártfogó ügyvédi díj viselésére a felperes köteles, a határozatot jogerőre emelkedés után fogja megküldeni a jogi segítségnyújtó szolgálatnak.

Végül a bíróság a Pp. 78.§-ának (2) bekezdése értelmében rendelkezett arról, hogy a pervesztes felperes az általa előlegezett költségeket maga viseli.

Zalaegerszeg, 2011. november 30.

. Adorján Csaba sk. bíró