P.22054/2008/35 — P.22054/2008/35 — Zalaegerszegi Törvényszék

bíróság 4.P.22.054/2008/35. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A bíróság a dr. Kovács Lóránt ügyvéd (N., Csengery út 17.) által képviselt I-III.r. felperesek neve és címe, a I. r. alperes neve és címe és a dr. Tóth Erika ügyvéd (Budapest, Galántai út 10. mfsz.4.) által képviselt II.r. alperes neve és címe elleni kártérítési perben az ügyben tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A bíróság kötelezi a II.r. alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül tartást pótló járadék címén fizessen meg a II.r. és III.r. felpereseknek személyenként 313.848.- (háromszáztizenháromezer-nyolcszáznegyvennyolc) Ft hátralékos összeget, továbbá fizessen meg a II.r. és III.r. felpereseknek ugyanezen a címen 2010. januárjától kezdődően, minden hónap 15. napjáig személyenként havi 8.425.-(nyolcezer-négyszázhuszonöt) Ft-ot.

Kötelezi a II.r. alperest, hogy fizessen meg az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a felpereseknek, mint együttes jogosultaknak 15.000.- (tizenötezer) Ft ügyvédi munkadíjat.

Kötelezi a II.r. alperest, hogy külön felhívásra az állam javára fizessen meg 6.100.- (hatezeregyszáz) Ft illetéket, és 99.250.- (kilencvenkilencezer-kettőszázötven) Ft szakértői díjat.

A II.r. alperes felmerült költségeit maga viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amit jogi képviselő útján kell írásban és 5 példányban az ítélőtáblához címzetten - de a bíróságnál - benyújtani.

Figyelmezteti a feleket, hogy a fellebbezési határidőben közösen kérhetik, hogy fellebbezésüket az ítélőtábla tárgyaláson kívül bírálja el, illetve a Pp. 256/A.§ (1) bekezdés b-d. pontok esetén tárgyalás tartását kérhetik.

I N D O K O L Á S:

I. Tényállás:

Az I.r. felperes házastársa, a II.r. és III.r. felperesek édesapja – K.L. – 2002. december 15-én közúti balesetben elhunyt. A baleset oly módon következett be, hogy az I.r. alperes által vezetett személygépkocsi Z. irányából N. felé haladva a 74 számú főútvonal 22/800km szelvényénél a sebesség helytelen megválasztása miatt összeütközött a néhai K.L. által vezetett BSU-125 forgalmi rendszámú személygépkocsival.

A II.r. alperes az I.r. felperes felelősségbiztosítójaként köteles a haláleset következményeiért való helytállásra.

A II.r és III.r. felperesek eltartásáról az I.r. felperes és az elhunyt gondoskodtak. A II.r. és III.r. felperesek szükségletei baleset előtti életszínvonalon való kielégítésének biztosításához tartást pótló járadék szükséges.

Amennyiben a kár nem következett volna be, a II. és III.r. felperesek tartására 2003. január 1. és 2009. december 31. között az eltartók gyermekenként összesen 313.848.-Ft-tal magasabb összeget tudtak volna fordítani. 2010. január 1-től pedig 8.425.-Ft az a személyenkénti havi összeg, melyet a káresemény bekövetkezte hiányában az eltartók a II.r és III.r. felperesekre fordíthatnának.

II. Pertörténet:

A felperesek az elhunyt halála miatti káruk megtérítésére kérték kötelezni a károkozó I.r. alperest és a felelősségbiztosító II.r. alperest. A bíróság a 2007. január 4-én meghozott P.21.530/2003/61. számú ítéletével az alpereseket egyetemlegesen kötelezte a felperesek részére nem vagyoni és vagyoni kártérítés megfizetésére, továbbá a II.r és III.r. felperesek javára személyenkénti tartást pótló járadék fizetésére. A tartást pótló járadék hátralékos összegét a bíróság a 2003. január 1-től 2006. december 31-ig terjedő időszakra személyenként összesen 63.972.-Ft-ban, míg a jövőre nézve fizetendő tartást pótló járadék összegét 2007. január 1-től kezdődően személyenként havi 763.-Ft-ban határozta meg.

A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2007. november 29. napján meghozott Pf.I.20.049/2007/9. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az egyetemleges marasztalás mellőzésével az I.r. alperessel szembeni keresetet elutasította, az alperesek közül kizárólag az II.r. alperest kötelezte vagyoni, és nem vagyoni kártérítés (kárpótlás) fizetésére és kizárólag a II.r. alperest kötelezte a II.r. és III.r. felperesek javára – az elsőfokú bíróság által meghatározott összeggel egyező mértékű – tartást pótló járadék fizetésére.

A jogerős ítélet ellen a II.r. alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, a lejárt és a folyamatos tartást pótló járadékra, továbbá a lejárt tartást pótló járadék után a másodfokú bíróság által megítélt kamatokra vonatkozó rendelkezés megváltoztatását, a járadékigény elutasítását és a perköltségről szóló rendelkezés megváltoztatását kérve. A L.B. a 2008. szeptember 29-én meghozott Pfv.III.20.658/2008/4. számú ítéletével a jogerős ítéletnek és a bíróság ítéletének felülvizsgálattal támadott, a II.r. és III.r. felperesek részére megítélt lejárt, és a jövőben esedékes tartást pótló járadékról szóló rendelkezését hatályon kívül helyezte, ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Egyebekben a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartott.

A döntés indokolásában a L.B. kifejtette, hogy a perben nincs adat arra, hogy az elhunyt munkaviszonyból származó jövedelme a társadalombiztosítási és egyéb járulékokkal csökkentett nettó összeg-e. Ha ugyanis ez bruttó összeg, akkor a járulékokat a járadékalap meghatározása érdekében a bruttó keresetből le kell vonni. Ez az elv érvényesül a baleset utáni jövedelem számításánál is, és az ily módon számított egy főre eső jövedelem különbsége lesz a járadék megállapításának alapja.

Kifejtette azt is a L.B., hogy a KSH adatai legfeljebb kisegítő jelleggel szolgálhattak volna az ítélethozatal alapjául, csak akkor,ha a néhai volt munkáltatójától erre vonatozó adatok nem szerezhetők be. A munkáltató ez irányú megkeresése elmaradt, így a 2003. évtől kezdődő bérjövedelem megállapításának nincs kellő alapja.

A L.B. ezen kívül úgy foglalt állást, hogy az elhunyt baleset évében elért vállalkozásból eredő 7.800.-Ft-os jövedelme és a következő évekre becsült jövedelmei, mint nettó jövedelmek nem kirívóan okszerűtlen mérlegelés eredményei még akkor sem, ha ezt a kezdő vállalkozói tevékenységet az elhunyt munkaviszony mellett végezte. Helytálló továbbá a családi pótlék és szociális támogatás figyelmen kívül hagyása, de a II.r-III.r. felperesekre jutó családi jövedelem hányadnak kizárólag a részükre folyósított árvajáradékkal – mint magasabb összeggel - való egybevetésének nincs jogszabályi alapja.

Az ily módon megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság pótolta a L.B. által a bizonyítás szempontjából hiányolt adatokat, majd szakértői bizonyítást folytatott le a felperesek indítványára. Az ügyben kirendelt R.Sz.M. igazságügyi szakértő véleményét 2009. augusztus 25-én terjesztette elő, a 2009. október 20-án érkezett beadványában válaszolt a felek írásbeli észrevételeire, majd a bíróság őt a 2009. november 4-i tárgyaláson meghallgatta. A szakértő véleményében három módszer alapján számította a tartást pótló járadék összegét, majd a tárgyaláson egy negyedik módszer alapján kidolgozott számítást is előterjesztett. Ennek indoka az volt, hogy nem szakkérdés, hanem a bíróság hatáskörébe tartozó jogkérdés az, hogy egyes jövedelemforrások (árvaellátás, GYES, családi pótlék, özvegyi nyugdíj) figyelembe vehetőek-e a járadékalap számítása során.

A szakvélemény előterjesztése után a felperesek keresetüket megváltoztatták, végleges keresetükben a szakértő által kidolgozott harmadik változatot elfogadva gyermekenként 313.848.-Ft hátralékos és 2010. január 1-től kezdődően 8.425.-Ft havi tartást pótló járadék megfizetésére kérték a II.r. alperes kötelezését.

A II.r. alperes 28. sorszámú beadványában a véleményre észrevételeket tett, és további bizonyítási indítványokkal élt: kérte az I.r. felperes kötelezését 2002-től kezdődően az APEH által hitelesített adóbevallásai benyújtására, amennyiben ilyet nem nyújtott be, ennek igazolását szerinte az I.r. felperesnek az APEH-tól kell kérnie, emellett kérte az I.r. felperes kötelezését arra, hogy a 2009. évi jövedelmét tételesen, havi bontásban igazolja, kérte az illetékes APEH megkeresését annak közlése iránt, hogy a megyében alkalmazott nélkül működő villanyszerelő vállalkozók milyen adózott vállalkozói nyereséget értek el, végül kérte az elhunyt munkáltatójának megkeresését annak közlése iránt, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban volt-e lehetőség vállalkozás fenntartására, illetve a néhai mikortól volt jogosult a 13. havi nyugdíjra.

A II.r alperes képviselője a 2009. november 4-i tárgyaláson – melyen a bíróság a szakértőt meghallgatta - szabályszerű idézés ellenére nem vett részt, ezen a tárgyaláson a bíróság a II.r. alperes bizonyítási indítványait elutasította és az ügyben ítéletet hozott.

A felperesek tehát elbírálandó keresetükben tartást pótló járadék megítélését kérték, míg a II.r. alperes e kereset elutasítását indítványozta. A korábbi jogerős ítélet 4 évre személyenként összesen 63.972.-Ft tartást pótló járadékot tartalmazott, valamint személyenként havi 763.-Ft tartást pótló járadékot. A L.B. döntése folytán a bíróságnak az ügy ezen részét kellett újratárgyalnia, az alperes ellenkérelme továbbra is a kereset elutasítására irányult, a II.r. és III.r. felperesek végleges kereste ezzel szemben a szakértő által kidolgozott 3. számítási módszerhez igazodott.

III. A bizonyítékok megjelölése és értékelése:

A bíróság a tényállást a felek előadásai, az általuk előterjesztett okirati bizonyítékok, a lefolytatott egyéb bizonyítás eredménye, és R.Sz.M. igazságügyi szakértő véleménye értékelésével állapította meg. Az elbírálandó kereset jogalapja nem vitásan fennállt, a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, a II.r és III.r. felperesek szükségletei baleset előtti életszínvonalon való kielégítésének biztosításához szükséges-e és ha igen, milyen összegű tartást pótló járadék megítélése.

A bíróság álláspontja az, hogy ennek eldöntéséhez a szükséges mértékű bizonyítás lefolytatása megtörtént, rendelkezésre állt az elhunyt 2002. évi nettó jövedelmének megállapításához az APEH igazolása, munkaviszonyból származó jövedelmének megállapításához utolsó munkahelyének, a K.K.K. igazolása, az I.r. felperes időközben létesített munkaviszonyából elért jövedelem tisztázásához a S.M. Kft. igazolása. Rendelkezésre állt a M.Á. és a NY.I. adatközlése a GYES, az özvegyi nyugdíj és az árvaellátás összegének tisztázásához, azaz a szakértő részére minden olyan adat beszerzésre került, amely a szükséges számítás elvégzéséhez indokolt. Ebből következően a bíróság meggyőződése szerint a II.r alperes által indítványozott további bizonyítás már kizárólag az eljárás hosszas és felesleges elhúzódását eredményezte volna, és nem járt volna olyan eredménnyel, melyből a szakértő többletadatokhoz juthatott volna.

A bíróság e körben teljes mértékben egyetért a szakértő azon – meghallgatása során tett – előadásával, hogy az özvegyi nyugdíj adómentes, a GYES alatt az I.r. felperes nem dolgozhatott, a 2007. és 2008. évre vonatkozó munkáltatói igazolás hitelesen tanúsítja a vizsgálandó jövedelmet, az adóalap és a jövedelem nem azonosíthatóak egymással, míg a szakértő rendelkezésére álló adóbevallást az adóhatóság készítette, ezáltal további okirat beszerzése, újabb bizonyítás lefolytatása szükségtelen. A bíróság így a II.r alperes további indítványainak nem adott helyt.

A bíróság a szakértő által kidolgozott számítási módszert elfogadja, mert megítélése szerint az teljes mértékben összeghangban áll a L.B. által elvárt elvekkel. A szakértő azt is helytállóan fejtette ki, hogy indokolt volt négy számítás levezetése, hiszen valóban jogkérdés az, miszerint az árvaellátást és az özvegyi nyugdíjat figyelembe kell-e venni a járadékalap meghatározása során. E kérdés mérlegelése után a bíróság arra az álláspontra helyezkedett - a felperesek módosított keresetével egyező módon -, hogy az özvegyi nyugdíj az elhunyt jövedelmét pótló összegként nem értékelhető, mert nem jelenthet káronszerzést a károkozó magatartása következtében elhunyt házastárs után kapott özvegyi nyugdíj, ezáltal a szakértő által kidolgozott harmadik számítás a helyes, mely alapján a II.r és III.r. felpereseket személyenként 313.848.-Ft hátralékos tartást pótló járadék illeti meg 2003. január 1-től 2009. december 31-ig, és személyenként havi 8.425.-Ft 2010. januárjától.

Ezzel kapcsolatban a felperesek helyesen utaltak a L.B. EBH.2008.1769. számon közzétett eseti döntésére, melyben a L.B. elvi jelleggel mutatott rá arra: „ Az ellenkező álláspont elfogadásával indokolatlan hátrányt szenvedne a károkozó magatartás folytán elhunyt személy károkat is elszenvedő házastársa, a természetes halállal elhunyt személy házastársával szemben”. „A beszámítás a nyugellátás rendeltetésével ellentétes módon az özvegyi nyugdíjtól fosztaná meg a jogosultat”.

E harmadik változat tehát megfelel a L.B. által leírt elveknek, a nettó jövedelmeket veszi alapul, a volt munkáltatótól beszerzett adatokból indul ki, figyelmen kívül hagyja a családi pótlékot és a szociális támogatást, ugyanakkor számol az árvaellátással, valamint helyesen hagyja számításon kívül az özvegyi nyugdíjat, mert az a L.B. fent hivatkozott eseti döntése alapján valóban nem minősül káronszerzésnek.

A felperesek mindezek alapján joggal tartanak igényt tartást pótló járadékra, a lefolytatott bizonyítás egyértelművé tette, hogy az egyik eltartó kiesése életszínvonalukat hátrányosan érintette, az elhunyt életben léte esetében tartásuk, szükségleteik kielégítése magasabb szinten lenne biztosítható, emellett a bíróság rámutat arra is, hogy sem az összesen 7 évre megítélt személyenkénti 313.848.-Ft, sem a folyamatosan esedékes személyenkénti havi 8.425.-Ft nem minősíthető olyan mértékű tartást pótló járadéknak, amely eltúlzott lenne, vagy életszerűtlenné tenné, hogy az elhunyt életben léte esetén az eltartók ne biztosíthatnának a II.r és III.r. felpereseknek ilyen mértékben magasabb szintű tartást.

IV. Jogi indokolás:

Ptk.358.§ (1): A baleset következtében meghalt személy által eltartottak olyan összegű tartást pótló járadékot igényelhetnek, amely szükségleteiknek - a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető keresetüket (jövedelmüket) is figyelembe véve - a baleset előtti életszínvonalon való kielégítését biztosítja.

A tartást pótló járadék megítélése iránti – módosított – kereset megalapozott.

A felperesek sikerrel bizonyították, hogy a II.r és III.r. felperesek nemcsak jogosultak tartást pótló járadékra, hanem tartást pótló járadék megítélése szükséges is szükségleteik baleset előtti életszínvonalon való kielégítésének biztosításához. A bíróság a hátralékos járadék összegét személyenként 313.848.-Ft-ban, a folyamatos járadék összegét pedig 2010. januárjától kezdődően személyenként havi 8.425.-Ft-ban határozta meg, a folyamatos járadékot a II.r alperesnek minden hónap 15. napjáig kell megfizetnie.

V. Perköltség:

A bíróság a pervesztes II.r. alperest a Pp. 78.§ (1) bekezdése alkalmazásával kötelezte az egy éves tartást pótló járadék összegéből, mint pertárgyértékből kiindulva az illeték és szakértői díj viselésére, és a felperesek jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíj megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj összegét mérlegeléssel határozta meg, a megítélt összeg az ÁFÁ-t tartalmazza (32/2003.(VIII.22.) IM.r. 3.§).

Végül a bíróság a Pp. 78.§ (2) bekezdésének alkalmazásával rendelkezett arról, hogy a pervesztes II.r. alperes felmerült saját költségeit maga köteles viselni.

Z., 2009. november 4.

. Adorján Csaba sk. bíró