P.21872/2009/18 — P.21872/2009/18 — Zalaegerszegi Törvényszék

Zala Megyei Bíróság 6.P.21.872/2009/18.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A felperesi jogi képviselő neve és címe által képviselt Dr. I.rendű felperes neve I.r. felpres címe alatti lakos I.r. és II.r. felperes neve II.r. felperes címe alatti lakos II.r. felpereseknek a alperesi jogi képviselő neve és címe által képviselt alperes nevealperes címe alatti lakos alperes ellen személyiségi jogsértés megállapítása stb. iránt indított perében a bíróság nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A bíróság megállapítja, hogy az alperes az Állampolgári Bizottság alapítvány neve intézett, 2008. november 2. napján kelt beadványában tett azon tényközléseivel, hogy az I.r. alperes „tudásával visszaélve módszeresen tette tönkre az addig felépített” család életét, „visszaélt az orvos-beteg közti kapcsolatával, amit anyagi haszonszerzésre is felhasznált”, míg a II.r. felperes „ a család által alapított Kft.-t csődbe juttatta”, a fia „tulajdonát képező balatoni nyaralót a doktornő anyjának játszotta át fele áron”, a fia vállalkozásából „havi félmillió forintot kilopott”, továbbá „tönkretette a fiát, a vállalkozásával együtt”, a felperesek jóhírnevét és becsületét megsértette.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy nem vagyoni kártérítés jogcímén 15 napon belül fizessen meg az I.r. felperesnek 600.000.-/hatszázezer/ forintot és annak 2009. július 14. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatát.

A fentieket meghaladóan a bíróság a felperesek keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. felperesnek 24.000.-/huszonnégyezer/ forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság a II.r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 18.750.-/tizennyolcezer-hétszázötven/ forint perköltséget.

A bíróság kötelezi továbbá a II.r. felperest, hogy külön adóhatósági felhívásra fizessen meg a Magyar Államnak 30.000.-/harmincezer/ forint feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amit jogi képviselő útján kell írásban, 3 példányban a Győri Ítélőtáblához címzetten – a Zala Megyei Bíróságnál – benyújtani.

Figyelmezteti a feleket, hogy a fellebbezési határidőben közösen kérhetik, hogy fellebbezésüket a Győri Ítélőtábla tárgyaláson kívül bírálja el, illetve a Pp.256/A.§./l/ bekezdés b-d. pontjai esetén tárgyalás tartását kérhetik.

I N D O K O L Á S :

I.

A bíróság a Kaposvári Városi Bíróság előtt ügyszám . ügyszám alatt folyamatban volt büntetőügy iratai; a Pécsi Városi Bíróság ítélet száma . számú ítélete; a rendőrkapitányság neve előtt ügyszám 2. . ügyszám alatt folyamatban levő nyomozás iratai; a helységnév i Városi Bíróság előtt ügyszám 3. szám alatt indult perben benyújtott, a felperesek, valamint személynév 1. és személynév 2. közötti telefonbeszélgetésekről készült hangfelvételek írott változatai; a etikai bizottság neve által ügyszám 4.. ügyszám alatt kiállított jegyzőkönyv, valamint ügyszám 5. alatt meghozott határozat; tanú neve 1. , tanú neve 2. és tanú neve 3. tanúk vallomásai, továbbá a peres felek előadásai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A II.r. felperes és az alperes házastársak voltak. Házasságuk 1991-ben történt felbontását követően mintegy 16 évig, 2007. júliusáig élettársakként éltek együtt. A II.r. felperes 2001-ben agyi infarktuson esett át. Emiatt a 2002. évtől az I.r. felperes - aki a kórház neve neurológiai osztályának osztályvezető főorvosa volt - több alkalommal is kezelte őt. A felperesek között bizalmi, érzelmi jellegű kapcsolat alakult ki.

A Bt. neve .-t 2006.őszén alapították, melynek beltagja és képviselője személynév 3. , a II.r. felperes és az alperes gyermeke, míg kültagja a II.r. felperes volt. A II.r. felperes tagsági jogviszonya 2007. márciusában megszűnt. A társaság 2009. január 26.napján felszámolás alá került.

A II.r. felperest 2007. szeptemberétől 2008. márciusáig egy németországi klinikán kezelték. Ez idő alatt az I.r. felperes ugyancsak a klinikán dolgozott főorvosként. Lakhatásukról azonban külön gondoskodtak. Külföldi tartózkodása alatt a II.r. felperes havonta 400.- eurót kapott személynév 1. tól.

A ingatlan címe ingatlan ½ arányban személynév 1. tulajdonát képezi. Tulajdoni illetőségét a II.r. felperes és az alperes javára bejegyzett tartási jog terheli. A 2007. augusztus 21. napján írásban kötött adásvételi szerződés alapján személynév 1. az ingatlant – valójában annak fenti tulajdoni hányadát – 4.000.000.-Ft vételáron eladta az I.r. felperes édesanyjának, személynév 4. . A szerződés tartalmazta, hogy 1.000.000.-Ft-ot vételárelőleg címén a vevő már megfizetett, a 2.200.000.-Ft-ot az okirat aláírásával egyidejűleg fizet meg, míg további 800.000.-Ft-ot 2009. augusztus 31. napjáig kettő részletben vállalt megfizetni. A 2008. augusztus 18. napján kelt elismervénnyel személynév 1. 400.000.-Ft, míg a 2008. október 29. napján kelt átvételi elismervénnyel ugyancsak 400.000.-Ft kifizetését ismerte el.

Azt állítva, hogy az utóbbi okiraton szereplő aláírás nem tőle származik, személynév 1. 2009. június 9. napján magánokirat-hamisítás vétsége miatt feljelentést tett. A rendőrkapitányság neve előtt ügyszám . ügyszám alatt folyamatban levő nyomozás során kirendelt szakértő neve a 2010. március 5. napján kiállított írásbeli szakvéleményében megállapította, hogy 2008. augusztus 18. napján kelt kettő db elismervény „eladó” rovatában szereplő „Kántás” névaláírások nem a névtulajdonosoktól származnak. A nyomozás mindeddig nem fejeződött be. Az adásvételi szerződéstől utóbb személynév 5. elállt. A vételár visszafizetése iránt a helységnév i Városi Bíróság előtt pert indított személynév 1. ellen.

Az alperes 2008. november 2. napján egy „kiegészítés, esetleírás a kivizsgálási nyomtatványhoz” megnevezésű beadványt intézett az Állampolgári Bizottság alapítvány neve . Abban ismertette a II.r. felperessel való kapcsolatát, a II.r. felperes egészségi állapotának alakulását és az azzal kapcsolatos kórházi kezeléseket. Előadta azt, hogy a II.r. felperes 2005. novemberében magával vitte a kezelőorvosát, az I.r. felperest Dél-Afrikába egy 10 napos szafarira. Az alperes állítása szerint „ettől kezdve a családja élete és az élete pokollá vált. A nagy családi vagyon kezdett eltűnni, majd 2007-re szinte teljesen eltűnt”. Az alperes ugyanitt arra is hivatkozott, hogy „ a doktornő - tudásával visszaélve – módszeresen tette tönkre az addig felépített családjuk életét”. Azt is előadta, hogy a II.r. felperes „2007-ben a család által alapított Kft.-t csődbe juttatta, a család vagyona eltűnt”. Ennek kapcsán az alperes megemlítette, hogy a II.r. felperes a fia „ tulajdonát képező balatoni nyaralót a doktornő anyjának játszotta át fele áron”. Mint ahogy arra is utalt, hogy „a fia vállalkozásából saját apja havi fél millió forintot kilopott a németországi költségeire, amivel tönkretette a fiát, a vállalkozásával együtt.”Az alperes beadványában megfogalmazta azt, hogy úgy érzi, hogy az I.r. felperes „visszaélt az orvos-beteg közti kapcsolatával, amit anyagi haszonszerzésre is felhasznált”.

A fent nevezett alapítvány az alperes meghatalmazása alapján 2008. november 12. napján bejelentést intézett az ÁNTSZ neve, melyhez mellékelte az alperes beadványát és részben megismételte az abban szereplő egyes tényállításokat. Kérte egyúttal az ügy kivizsgálását és kezdeményezte az érintett személyek felelősségre vonását. A bejelentést az ÁNTSZ neve a etikai bizottság neve továbbította, mely a 2009. március 31. napján tartott ülésen meghozott, ügyszám ügyiratszámú határozatával az etikai vétség gyanúja miatt indított eljárásban megállapította, hogy a panaszolt, vagyis az I.r. felperes etikai vétséget nem követett el.

A felperesek feljelentése alapján indult büntetőeljárásban a Kaposvári Városi Bíróság a 2009. július 14. napján kelt és 2009. július 17. napján jogerőre emelkedett, ügyszám /17. számú ítéletével az alperes bűnösségét 2.rb. rágalmazás vétségében megállapította, és ezért őt egy évre próbára bocsátotta. Az ítélet indokolása szerint az alperes által 2008. november 2. napján kiállított beadvány az I.r. felperes vonatkozásában olyan becsület csorbítására alkalmas tényállításokat tartalmaz, mely szerint a „doktornő tudásával visszaélve módszeresen tette tönkre a család életét”, „visszaélt az orvos-beteg kapcsolattal, amit anyagi haszonszerzésre is felhasznált”. A II.r. felperes becsületének csorbítására alkalmas tényállításként jelölte meg a bíróság azt, hogy a II.r. felperes „a Kft.-t csődbe juttatta”, „ a balatoni nyaralót fél áron átjátszotta”, „havi félmilliót kilopott”, „tönkretette a fiát, a vállalkozásával együtt”.

II.

A felperesek keresetükben kérték a bíróságtól annak megállapítását, hogy az alperes - az utóbbi idézett tényállításaival – megsértette a jóhírnevüket és a becsületüket. Kérték emellett azt, hogy a bíróság kötelezze az alperest az I.r. felperes javára 1.000.000.-Ft, míg a II.r. felperes részére 500.000.-Ft nem vagyoni kárpótlás és annak 2009. július 14. napjától járó törvényes kamatának megfizetésére. Keresetük ténybeli alapjaként a felperesek előadták azt, hogy az alperes az alapítvány neve közreműködésével bepanaszolta az I.r. felperest a etikai bizottság neve és rájuk nézve hátrányos, minden alapot nélkülöző durva és súlyosan sértő kijelentéseket tett, mely miatt a bíróság jogerős ítéletével 2.rb. rágalmazásért halmazati büntetésként egy évre próbára bocsátotta. A felperesek álláspontja szerint a jóhírnevükön kívül egy másik személyhez fűződő joguk, a becsülethez való joguk is sérült. A nem vagyoni kárpótlás iránti igényüket azzal indokolták, hogy mindkettejük számára megalázó volt az alperes cselekménye, hiszen egy helységnév nagyságú településen hamar elterjedtek a valótlan kijelentések. Az I.r. felperes számára a munka nagyon megnehezült, a betegek bizalmatlanokká váltak, az orvoskollégák is távolságtartással viseltetnek azóta iránta. Az I.r. felperes betegeinek száma csökkent, jövedelme elmarad a korábbiakhoz képest és nagy pszichikai megtermelést jelent számára, hogy a rágalmak miatt környezete megbélyegezte. Ehhez képest a II.r. felperes – bár kisebb mértékben – de megviselték a történtek. Néhány éve súlyos betegségben szenved és kedélyállapotát tovább rontotta az alperes megnyilvánulása. Azóta nehezen állnak vele szóba, üzleti hitele megrendült azáltal, hogy az alperes rossz színben tüntette fel és Kft.-je csődbe juttatásával, illetve lopással megrágalmazta. A felperesek állítása szerint az alperes által indított etikai vizsgálat mindkettőjüket megviselte. A felperesek a kereset jogalapjaként a Ptk.78.§/1/ és /2/ bekezdéseit, valamint 84.§/1/ bekezdésének a./ és e./ pontjait jelölték meg.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a bíróságtól. Előadta, hogy az etikai eljárást nem ő kezdeményezte, hanem az alapítvány döntött úgy, hogy eljárást kezdeményez az I.r. felperessel szemben. Ehhez az eljáráshoz pedig a II.r. felperesnek nyilvánvalóan semmi köze nem volt és ezért teljesen képtelenség, hogy akár csak az eljárás őt megviselte volna. Az alperes álláspontja szerint önmagából abból a tényből, hogy a büntetőeljárásban a büntetőjogi felelőssége megállt, nem következik, hogy az alapítványnak írt levele nem a valóságot tükrözte, a felperesek kártérítési igény megalapozott, ugyanis az adott tényekre vonatkozóan a mai napig több eljárás is folyamatban van. Mindezek miatt a felperesek egyikének sem sérült a jóhírneve. Az alperes emellett vitatta a nem vagyoni kártérítési igény alapjául előadott tények valóságát, illetve azt, hogy azok a kifogásolt magatartásával összefüggésben lennének. Utalt rá, hogy a II.r. felperes üzleti hitele azért sem romolhatott meg, mert korábban a bíróság a munkáltatója sérelmére elkövetett sikkasztás bűntettében találta jogerősen bűnösnek. A fentiek miatt az alperes mind jogalapjában, mind pedig összegszerűségében vitatta a felperesek kereseti követelését.

III.

A felperesek keresete az alábbi indokok miatt csupán részben volt megalapozott.

A Ptk.76.§-a szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.

A Ptk.78.§/1/ bekezdése alapján a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is.

A Ptk.78.§/2/ bekezdés szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.

A Ptk.84.§/1/ bekezdésének a./ pontja alapján akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;

A Ptk.84.§/1/ bekezdésének e./ pontja szerint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

A Ptk. 339.§/1/ bekezdése alapján aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A Ptk.355.§/1/ bekezdése szerint a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.

A Ptk.355.§/4/ bekezdés alapján kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

A felperesek jóhírnevük és becsületük sérelme miatt kértek személyiségi jogvédelmet a bíróságtól /a 7. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldala/. Az utóbbi személyhez fűződő jog a rágalmazás vétségének jogi tárgya /BH 1998.412., BH 2000.285./. Mindennek pedig azért volt jelentősége, mert a felperesek által sérelmezett tényközlések miatt a bíróság az alperes bűnösségét 2.rb. nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében már megállapította /a keresetlevél F/3. számú mellékletét képező ítélet/. S miután a Pp.4.§/2/ bekezdése értelmében a fenti jogerős ítélet a jelen perben eljáró bíróságot is kötötte, a Pp.76.§ által védett becsület sérelmét meg kellett, hogy állapítsa. A polgári per bírósága ugyanis nem utasíthatja el a személyhez fűződő jog megsértése miatt indított keresetet, ha ugyanazon cselekmény miatt a büntetőbíróság az elkövető bűnösségét megállapította /BH 2001.367./.

A hírnévrontás esetében a bizonyítási kötelezettség – ahogyan arról a bíróság a feleket az első tárgyaláson tájékoztatta /a 7. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldala/ - akként alakult, hogy a felpereseknek kellett bizonyítaniuk azt, hogy a kifogásolt tényállítások alkalmasak voltak a társadalmi megítélésük hátrányos befolyásolására, míg az alperesnek az általa közölt tények valóságát kellett volna bizonyítania. A közlés sértő jellege – a fentiek alapján – nyilvánvaló volt. Ehhez képest az alperes a tényállítások valóságát bizonyítani nem tudta. Arra a bizonyítási indítványára beszerzett okiratok sem voltak alkalmasak.

A II.r. felperes és az személynév 1. közötti telefonbeszélgetések tartalmát rögzítő, az I.r. felperes édesanyja által indított perben csatolt iratok valóban igazolták, hogy a II.r. felperesnek külföldi tartózkodása alatt havi 400.- eurót fizetett ki személynév 1. . Mindez azonban önmagában sem a „Kft. csődbe juttatásával”, sem a „ havi félmillió forint kilopásával”, sem pedig a II.r. felperes fiának és annak vállalkozásának „tönkretételével” kapcsolatos tényállításokat nem bizonyította. A kérdéses telefonbeszélgetések többségének témája a balatoni nyaraló eladása volt. A nyaraló „fele áron való átjátszását” ugyanakkor nem erősítették meg. Ráadásul az I.r. felperes édesanyja az személynév 1. val kötött adásvételi szerződéstől elállt, így az utóbbi tényállítás már csak ez okból sem lehetett valós tartalmú.

Az személynév 1. feljelentése alapján elrendelt nyomozás csak annyiban kapcsolódott a nyaralót érintő tényállításhoz, hogy annak tárgya a vételárhátralék kifizetését igazoló egyik átvételi elismervényen szereplő névaláírás valódiságának vizsgálata /a 16. szám alatti nyomozati iratok/. A korábban kifejtettek miatt azonban a büntetőeljárás kimenetele a per eldöntése szempontjából előzetes kérdésnek nem minősült. A bíróság ezért döntött úgy, hogy az alperesnek a tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította. Mellőzte továbbá személynév 1. tanúkénti kihallgatását. Ennek oka az volt, hogy nevezettet a keresettel érintett tényközlések kapcsán mind az I.r. felperes ellen indult etikai eljárás során, mind pedig az alperes ellen folyamatban volt büntetőügyben kihallgatták. Az utóbbi, az alperes büntetőjogi felelősségének megállapításával befejeződött eljárás során pedig személynév 1. maga is nyilatkozott a II.r. felperessel való rossz viszonyáról, a közöttük meglévő érdekellentétről.

A bíróság a fentiekre tekintettel, a Pp.84.§/1/ bekezdésének a./ pontja alapján megállapította azt, hogy az alperes a kifogásolt tényközlésekkel a felperesek jóhírnevét és becsületét megsértette.

A nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti kereseti kérelem elbírálásakor a bíróság a fentieken túl az alábbi körülményeket kellett, hogy mérlegelje. Mindenekelőtt figyelembe veendő volt az, hogy az általános bírói gyakorlat szerint a személyhez fűződő jogok megsértése önmagában a nem vagyoni kártérítés iránti igényt nem alapozza meg, ahhoz szükség van olyan hátrány bekövetkeztének bizonyítására, amelyet a nem vagyoni kárpótlás csökkenthet, illetve kiküszöbölhet /EBH 2000.302., BH 2002.24., BH 2001. 110., BDT 1999.45./. A bizonyítási kötelezettség ennek megfelelően a felpereseket terhelte annyiban, hogy bizonyítaniuk kellett azt, hogy az alperesi hírnévrontás folytán a keresetlevélben ismertetett nem vagyoni hátrányok érték őket /a 7. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldala/.

Azt, hogy a hamar elterjedt, valótlan kijelentések folytán a betegek bizalmatlanokká váltak vele szemben, továbbá az ellene indított etikai vizsgálat megviselte, az I.r. felperes tanú neve 1. , tanú neve 2. és tanú neve 3. tanúk vallomásaival bizonyította. Nevezettek közül az első kettő az I.r. felperes páciense, míg a harmadik munkatársa volt. Mindhárman előadták azt, hogy hallottak az I.r. felperes orvosszakmai tevékenységét érintő negatív tartalmú visszajelzésről. tanú neve 1. , aki korábban helységnév polgármestere volt, a kihallgatása során utalt rá, hogy az I.r. felperes elleni etikai vizsgálatról értesült, mint ahogy arról is, hogy a „vagyonosodásával” kapcsolatos kérdések merültek fel. Azt, hogy a történtek pszichésen is megviselték az I.r. felperest, tanú neve 1. és tanú neve 3. tanúvallomásai is alátámasztották /a 13. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2-9. oldala/. Bizonyítatlan maradt ugyanakkor az a kereseti tényállítás, miszerint azóta az orvoskollégák is távolságtartással viseltetnek az I.r. felperes iránt, betegeinek száma csökkent és jövedelme is elmarad a korábbiakhoz képest. Mindezek körülményeket mérlegelve a bíróság a személyiségi jogsértés súlyához mérten az I.r. felperes javára 600.000.-Ft nem vagyoni kártérítés megállapítását tartotta indokoltnak.

Nem vagyoni kártérítés a II.r. felperest nem illette meg. Követelését – a fentiek szerint – arra alapította, hogy kedélyállapotát tovább rontotta az alperes megnyilvánulása, üzleti hitele megrendült és az etikai vizsgálat őt is megviselte. Az utóbbiak kapcsán az alperes helytállóan utalt rá, hogy az adott szakmai etikai vizsgálat a II.r. felperest nem érinthette, annak alanya nem volt /az 5. számú alperesi előkészítő irat/. Arra nézve, hogy az egészségi állapota miként alakult, a kedélyállapota az alperes kijelentései folytán mennyiben változott, a II.r. felperes semmilyen bizonyítást nem ajánlott fel. Mint ahogy a rendelkezésre álló peradatok azt sem igazolták, hogy a II.r. felperes üzleti hitele a fentiek hatására megrendült volna. Emellett az alperes által hivatkozott és a perben csatolt ítélet, mellyel a bíróság a II.r. felperest bűnösnek mondta ki – többek között – jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében és hűtlen kezelés bűntettében /a 13/A/1. szám alatti határozat/, ellentmond annak, hogy az alperesi kijelentések miatt rendült volna meg a II.r. felperes üzleti hitele. A II.r. felperest ért nem vagyoni hátrányok bekövetkeztét továbbá a felperesek indítványára kihallgatott tanúk vallomásai sem támasztották alá.

A bíróság a kifejtett indokok alapján döntött úgy, hogy ítéletével a jogsértés megtörténtének megállapítása mellett, a Pp.84.§/1/ bekezdésének e./ pontja alapján kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I.r. felperesnek 600.000.-Ft nem vagyoni kártérítést és annak 2009. július 14. napjától a kifizetés napjáig járó, törvényes mértékű késedelmi kamatát. {Jóllehet az alperes az I.r. felperes személyhez fűződő jogait a 2008. november 2. napján kelt beadványában tett, valótlan tartalmú tényállításaival sértette meg, a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját a bíróság a kereseti kérelemhez kötöttség /a Pp.3.§/2/ bekezdése, 215.§/ folytán a fenti időpontban kellett, hogy meghatározza.} Ezt meghaladóan a bíróság a felperesek keresetét elutasította.

A perköltség viseléséről a bíróság akként határozott, hogy a Pp.81.§./l/ bekezdése alapján, a 32/2003./VIII.22./ IM. rendelet 3.§./2/ bekezdésének a./ pontjára és /3/ bekezdésére figyelemmel egyrészt pervesztessége arányában kötelezte az alperest az I.r. felperes részéről felmerült perköltségnek – az I.r. felperes perbeli képviseletét ellátó ügyvéd általános forgalmi adóval növelt összegű munkadíjának, valamint az általa megfizetett kereseti illetéknek – az I.r. felperes javára való megfizetésére; másrészt a II.r. felperest pervesztessége arányában kötelezte az alperes perköltségének – a perbeli képviseletét ellátó ügyvéd általános forgalmi adóval növelt összegű munkadíjának – az alperes részére történő megfizetésére. Az eljárás tárgyi illetékfeljegyzési jogos volta /Itv.62.§/1/ bekezdésének f./ pontja/ folytán feljegyzett kereseti illetéknek az állam javára történő megfizetésére a bíróság a 6/1986./VI.26./IM. rendelet 13.§/2/ bekezdése szerint, részbeni pervesztessége okán a II.r. felperest kötelezte. /Az I.r. felperes a keresetindításkor az eljárás tárgyi illetékfeljegyezési jogos volta ellenére a kereseti követelésének megfelelő összegű eljárási illetéket megfizette, s így az a javára megítélt perköltség részét képezte./

, 2010. április 7.

. Zumbók Péter sk. bíró